2009. október 27-28. - Viszonyítás

Imádom a szemészetet!!!!
Az egyetlen hely ahova szeretek menni orvoshoz.
- Elsősorban nincs a gyerekek szemével baj, így eleve pozitív a dolog.
- Másodban kedves a doktornő, régi ismerősként üdvözöl és mindig agyondicséri a gyerekeket (Kedves orvosok ez alap agyondicsérni a gyereket! Nem pedig majd meglátjuk, stb.).
- Harmadsorban koraszülöttes szülőkkel várakozik az ember, ami azt jelenti, hogy mindenki hasonló cipőben jár - vagyis minden gramm számít. És minden gyerek hero, vagy hős, hiszen átélt egy szőrnyű szülést és több hét küzdelmet inkubátorban, lélegeztetőgépen, injekciók és kanülök között, szondatáplálással és minimális napi egy-két óra szeretet adaggal. No anya napi 24 órában, no szopás, no odabújás, no simogatás, no ölelgetés.
Amikor mi először voltunk a szemészeten mi voltunk még a legkisebbek. Emlékszem akkor odajött egy anyuka a háromkilós akkor böszme nagynak (de gyönyörű) tünő gyermekével és hogy irigyeltem, hogy milyen óriási. Most pedig mi is már négykiló közeli (Benedek már meg is haladta) súllyal voltunk jelen. Most láttam először, hogy mekkora növekedés áll mögöttünk és nem az volt a viszonyítás, hogy más gyermeke szülés után két-három hónappal hat-hét-nyolc kilós. Nem mintha nem az lenne a cél, hogy utolérjük, de most szembetűnt, hogy mekkora utat tettünk meg már így is. Nagyon büszke voltam/voltunk anyósommal.
Mióta a szemészeten voltunk hatalmasnak látom az ikreket.
Böszme nagyok.
És elmúlott a kaja-para is. Akik velünk egy súlycsoportban voltak is hasonló adagokat esznek mint mi. Hát a koraszülött galeri nem a 150ml-s adagokról híres, de esznek rendesen. Szóval a következő hormonugrásig kerek a világ.
Ma - egy nappal a szemészet után - pedig Panna 3.950gr., Benedek pedig 4.150gr. És csodaszépek. És tegnap Benedek és Pannasára a torna közben gögicsélt nekem.
Éljen a babázás!
Éljen az otthonlét!
Éljen a sétáltatás!
(Azt azért sem írom le, hogy éljen a torna.)
Ja apró megjegyzés még: sajnos nem úsztuk meg, le kellett cserélni Benedek légzésfigyelő készülékét. A nagy elhatározás hétfő este született meg. Peti éjszaka ellentmondást nem tűrően közölte, hogy megér nekünk 23.000,-Ft-ot, hogy ne ébredjünk éjszaka nyolcszor téves riasztásra. Többször jelzett ugyanis a gép akkor is, amikot Benedek hangosan horkolt a kis ágyában. Amihez pedig egyrészt ferde orrsövény, másrészt levegő szükségeltetik. Jellemző az agyi állapotunkra, hogy eddig, azaz 2009. október 26.-án hajnali négyig nem jutott eszünkbe új gépet venni. Azóta álom az alvás.

2009. október 23-26. - A rossz szülők

y

A hétvégén mi szülők nagyon rosszak voltunk. Elmentünk szórakozni (lakodalomba) és a gyerekeket otthon hagytuk. Most először ruccantunk ki úgy, hogy a gyerekek otthon vannak és egészségesek, így hihetetlenül jól éreztük magunkat. A feladatainkat pedig a nagyszülők látták el. Etettek, pelenkáztak, stb.
Pannácska továbbá megkapta élete második és harmadik oltását. Benedek az oltást sikeresen elsunnyogta - lévén van egy kis fertőzése, ő később részesül a jóból.
Jelentem továbbá, hogy Pannácska is elkezdte emelgetni a kis fejét, és mindkét gyerek kommunikál, vagyis az ember szemébe nézve aranyosan (szívfacsaróan kedvesen) gőgicsél. Benedek meg folyamatosan az orra előtt tartogatja a kis öklét: nem tudja eldönteni, hogy nézze-e, vagy inkább a kis szájába tömje-e. Így mint egy kis bokszoló köröz az arca előtt.
Még mindig nincs papírunk arról, hogy bármi bajunk lenne, így szép az élet lalalalala. (Már ha esznek. Az biztos, hogy nem esznek ki minket a csecsszopók a vagyonunkból, és az xl-es melltartómból.)
Továbbá a gyerkőcök világképe ismét fejlődött: az istenként tisztelt MELL mellé betársult természetfölötti lénynek a fejük fölött pörgő-zenélő JÁTÉK. Bármikor megnyugtatja őket. (Köszönjük Chicco.)
Más nagyon nem történt velünk, de töltök fel fotókat a gyerekekről.
Szép nagyok lettek. Benedek 4.050gr., Pannácska 3.780gr. Bár ez a súly nem látszik hatalmasnak, feltettem fotókat arról, hogy a gyerekek mekkorát nőttek azóta, hogy otthon vannak. A gyerekek mellé tett ruhácskákat viselték a pimpők akkor, amikor kiengedték őket a kórházból. Bár Pannácska behúzta a kis lábait a fotózásnál a különbség közte és a kórházból kiengedéskor viselt ruha között pontosan olyan nagy, mint Benedeknél.

2009. október 13. - Életem jelenlegi nagy kérdése

Mit csinál két csecsszopó fél-fél órán át a mellemen, ha a mérleg szerint nem ettek semmit?
A nagy dilemma. Komolyan, csak gond van a szopással: az idő elszáll (egy óra eltelik és nem ettek semmit), a gyerekek éhesek maradnak, nekem nyúlnak az idegeim, és elcsúszik a napirend. Pedig két napja még hogy ment. Benedekkel továbbra is verekedni kell, hogy bemenjen a gyomrába a kaja, Pannababa meg szerintem kezdi utánozni a bátyját. Hangsúlyozom éhesek a dögök, csak lusták (?) enni. (20:00 nem dögök, hanem a mi kis édes-édes kisbabáink)
Petivel elálmodoztunk, hogy mi lesz, ha megnyerjük a lottó ötöst (világkörüli út?). Rájöttünk, hogy ha megnyernénk is háromóránként kellene etetnünk a kölyköket. Fuccs a föld körüli útnak. Úgyhogy nem nyertük meg.
Jaj a múlt heti neurológus óta annyira örülünk, felszabadultunk, kisimult a világ! Van két egészséges, csodaszép gyerekünk. Oké ez nem a neurológuson múlt (igen Istenem tudom, hogy te tudtad), de azért jól esik a visszajelzés (valószínűleg hitetlen Tamás is így gondolta).
Egyébként nincs nálunk semmi hír, azonkívül, hogy Pannababa három napja nem hányt le. Szinte hiányzik. (Pannababa húzza a száját. Nem, nem, nem, nem, nem, csak vicceltem!!!!!)
Írtam már, hogy gügyögnek a babáink? Oké még csak tőmondatokban kommunikálnak, de alakul a dolog, lesz ebből még követelőzés. Kíváncsi vagyok, hogy fogják kommentálni a tornát, ha majd tudnak beszélni. Lehet, hogy azért kell csak egy évig tornáztatni a gyerekeket, mert utána minősíthetetlenné alakulna a szókincsük.
Hosszú lesz ez a tél, már látom.
- Nincs kert, így először is lecsökkent az életterünk.
- Másodszorra, nagyon rossz időben, nem lehet emberek közé menni.
- Harmadsorban állandóan izgulok, hogy fáznak a kölykök.
- Negyedszerre, aggódok a fűtésszámla miatt.
- Hatodszorra, aggódok, hogy aggódok.
- Hetedszerre, elbutultam, nálam a négy után már a hat jön... stb.
"Istenem nem panaszkodom csak...
De igen! - mondta Isten." (Részlet Adrian Plass naplójából.)
Apósom jelezte, hogy nem szerepel a blogban. Nos pedig ő is sokat segít: ő fuvaroz minket majd mindennap orvoshoz. Holnap is például nyolcra jön a mi kedvünkért kocsival. Mindemellett jóllakatja a családot musttal, kóbásszal, hagymával, sonkával (nagyon finom), házi csemegékkel, sok mindegy egyébbel. (Itt jegyzem meg, hogy idén 22 fokos lett a must.) No meg ellát minket pálinkás kenyérrel (hahahaha). És nem is láttuk a kezét, amikor Pannababát etette, olyan gyorsan belediktálta az adagot. Szóval a gyerekek kedvéért itt nagy családi összefogás működik.
Aranyéletünk van.
(De tényleg.)

2009. október 11. - Bababörze

Egyszer olvastam valahol, hogy kismamaként új élményekkel gazdagodsz: könnyes szemmel hatódsz meg azon hogy valaki arcon böfög, és hogy a szemedbe nézve kakil. Ez jutott eszembe tegnap, amikor Panna kishercegnőnk hajáról mostam le a kaki darabokat, ami egy hígabb adagból odaragadt. Nem is tudom miért a nagy misztérium a fürdés körül. Hirtelen helyzetben az ember úgyis kénytelen csap alatt lemosni a kisembereket.
Ma Bencsúrbandit kiruháztuk anyuval. (Pannababa is kapott dresszeket, de ő már örökölt egy másik kisbabától egy teljes komplett ruhatárat.) Kapott kis kordbársony gatyókat csíkos rugdalózókkal. Nagyon csinos lesz.
És ma három napja a gyerekek - éjszaka kivételével - csak mellről szopnak. Ráadásul esznek is. Kezdenek az idegeink kisimulni.
Minden orvos azon aggódik, hogy fejlődjön az idegrendszer a korababáknál. Jelentem nálunk koraszülött szülőknél az idegrendszer hatalmasat fejlődött. Most, hogy a fejlődés neurológián túl vagyunk második nászúton érezzük magunkat.
A következő héten megyünk hallásvizsgálatra, korai fejlesztőbe, agyi uh-ra és ortopédiára. A korai fejlesztőbe ugyan hivatalosan nem kell járnunk, de most lemeózzuk őket, hátha egyszer - amikor majd nem kell állandóan orvoshoz menni - még hasznos lehet. Ha nem muszáj, én nem szeretném őket állandóan kiugrasztani a napi rutinból, tudom, hogy minden fejlesztés segíthet, de nyugalom is kell a gyereknek és mivel minden orvoshoz havonta kell mennünk (két hete háromszor voltunk, ezen a héten kétszer, és jövő héten háromszor), mindamellett hogy látogat a körzeti és a védőnő), rengeteg napunk borul fel amúgy is. Úgyhogy csak a legszükségesebbeket próbálom beiktatni, és ha a neurológus szerint nem kell menni, akkor hetente nem fogunk járni.
Aludni sincs ideje a két gyereknek.
Úgyhogy bocs mindazoktól, akik még nem voltak nálunk gyerekezni, október eleje kissé zsúfolt.

2009. szeptember-október eleje

Kicsit elmaradtam az eseményekkel. Benedek most 3.700 gr., Panna 3.450 gr.
Sikerélmény az utóbbi időszakban, hogy éjszaka már csak egyszer eszünk, tehát naponta hétszer, viszont rossz hír, hogy Benedek átszokott a napi 14-szeres étkezésre. Elkezdem ugyanis etetni, majd behisztizik (mellen, cumival mindegy) és pihentetni kell legalább fél órát, eztán lehet az etetését újrakezdeni. Akkor is ímmel-ámmal eszi meg az adagját. Tehát a két gyerek etetése háromóránként összesen 1 óra. Aztán jön a fejés, meg a torna. De kezdenek egész szépen mellről enni, napközben leszívják az adagjukat már két napja. Éjszaka gonosz vagyok és cumiztatok, egyrészt mert így gyorsabb, másrészt mert továbbra sem bízok a mérlegben és így ellenőrizni tudom az adagjuk megevését, többet is esznek és nagyobb eséllyel nem ébrednek fel éjszaka éhesen.
Peti besztrájkolt, hogy nem is utalok rá, hogy mennyit segít. Először is pénzt keres a családra. Mindemellett ő csinálja a reggeli hatos etetést, így tudok aludni hajnali háromtól fél nyolcig. Továbbá besegít - ha kell cumiztatni - az esti hatos és kilences kajába. És persze mint minden magyar apa ő csinálja a fürdetést este. És kiírtja a gyerekeket támadó bogarakat, szobában keringő pókokat. (Amióta hazahoztuk a gyerekeket tiszta Walt Disney a házunk.) No meg tartja a lelket bennem. Mindemellett pedig a héten elvitt egy esti kiruccanásra, amihez leszervezte bébicsősznek az anyukámat. Hogy emberekkel is találkozzam. Jó kis férjem van, nemhiába.
Benedek a fentebb leírt hisztivel, Pannácska napi egy hányással örvendeztetett meg minket, de azért - ha lassan is - nő a súlyuk, és egész kis formásak kezdenek lenni. Pannácska igazi úrinő: a hányásokkal eléri, hogy a vacsorához mindig át kell öltöztetni.
Esemény volt még, hogy Benedeket sikerült arcon pisiltetnem magával. A csomagolásnál (pelenkázásnál) ugyanis elkezdett kipisilni a pelenkázóról a szőnyegre, mire felkaptam a fütyijét, amivel sikerült a pisisugárral arcon találnom. Anya csak egy van. Azért Bencsúr sem semmi, két nap múlva sikerült a pisijével lelőnie engem is meg az apját is. A kis bosszúálló.
Pannácska meg beszélget, cseveg és nézeget. Délelőtt és délután is van egy egy óra, amikor folyamatosan cseverészik. Bencsúr - lévén általában fel van zaklatva a síráson felül - ugyan csak ritkán - de már szintén gögicsél.
A mosolygással még sunyítanak a kis szarosok. Ha elmosolyodnak ugyanis becsukják a szemüket. Az meg nem igazi mosoly állítólag. Véletlenül se vigyorognának nyitott szemmel.
Benedek továbbá - bár ezt már írtam talán - már fel tudja emelni 90 fokra a fejét és át tud fordulni hasról. Ebben segíti, hogy gyűlöl hason lenni. Bár tegnap vicces volt, mert hasra fektettem és meg akart fordulni, de mellé fektettük a Pannát és persze fordulás helyett csak arra volt ereje, hogy rádőljön Panna hátára. Mindenesetre elfeküdt Pannácska hátán egy órán át félredőlve.
És végül a legeslegjobb hír: a héten voltunk a fejlődés neurológián és közölték, hogy "...ahhoz képest, hogy 28 hétre születtek a gyerekek és agyvérzésük is volt, csoda, hogy ott tartanak ahol...". No? Majd elaléltunk a gyönyörtől!!!! Végigcsinálta a tornát velük a gyógytornász és az orvos, és mindent tudtak - többé-kevésbé. A tornát persze folytatni kell, sőt kibővült, de kötelező szinten csak napi kétszer!!!! Hát kinyílt a világ, lesz idő sétáltatni, stb. Ujjé! Anyósom is, Peti is eljött a vizsgálatokra, hát úgy még életünkben nem izgultunk mint akkor amikor tornáztatták a kicsiket. Amikor a felülés volt például mind a hárman feszülten szugeráltuk a gyerekeket, hogy "Emeld be a fejedet, rajta, gyerünk..." aztán amikor beemelték, akkor összenézés és sóhajtás. Szerintem az államvizsgákon és szakvizsgákon nem izgultunk ennyire.
Lassan elérjük a hatszázadik pelenkánkat, pedig spórolunk eléggé. És belenőttünk az 50/56-os ruhaméretbe. Így a 44/42-es méretes ruhákat átadjuk majd Edinek a koraszülött osztályra. Reméljük úgyse lesznek ezek a ruhák senkire sem jók a környezetünkben. Mi legalábbis több koraszülöttet nem tervezünk.
További sikerélmény, hogy tegnap nem bírtam ki és turkáltam egy rugdalozót, ami kicsi rájuk. Jaj de jó!!!!
Hát ennyi eseményünk van.
Felraktam képeket a pimpőkről az új hintaszékükben. (Igazából a hintaszék Pannáé.) E szék nagy előnye (ez itt a reklám helye), hogy amíg etetek egy gyereket a másik tud bőfizni benne, és tudom lábbal hintáztatni. Naggyon mennőő!