2009. június 30. - Az új szavak napja

A mai napon szókincsünk új szavakkal bővült: az ikrek klinikailag jól vannak. Sajnos, hogy ez mit jelent nem tudtuk meg, lévén holnap költözik az újszülött osztály, és így az orvosok, nővérek szét voltak esve.
Holnap tehát ikreink már új helyre kerülnek. Peti megpróbált közbenjárni, hogy az ikrek egymás mellé kerüljenek. Na majd kiderül sikerült-e.
Pannácska heves csuklására értünk be, amit én egyből bukásnak és ebből kifolyólag rossznak véltem. Aztán kinyitottuk az inkubátor ajtaját és kiderült, hogy csak csuklik, méghozzá hangosan, cicahangon. Jól kinevettük. Pannasára most valami szuperérzékeny cuccot kap kajaként, amit meg is tud emészteni. Már 8 gr.-ot eszik megint.
Benedek 22 gr.-nál tart, amitől telik fel hússal a kis bőre, már nem olyan mint egy sharpei kiskutya.
Benedek viszont mint megtudtuk aprézik (új szó), ami azt jelenti, hogy néha kihagy a lélegzete. Ez ugyan rossz, de kinőheti. Ezt figyeli normális babáknál a légzésfigyelő eszköz. Szóval ez elvileg nem gáz. (Hülye szülő persze összesz....ja magát, mert mi az hogy kihagy a lélegzete?)
Hát ennyi történt ma. Semmi rossz. Az pedig jó.

2009. június 29. - Péter nap és az ikrek két hetesek

Ma megnyerte magának az osztály nővére címet az ügyeletes nővér, ugyanis azt mondta, hogy ilyen kicsi babáknál akár normális is lehet az, hogy nem megy a kaja emésztése. Ugyan ez szerény vigasz, hiszen nyilvánvalóan az lenne a normális, ha enne, de legalább nem akartuk felakasztani magunkat egy kilincsre. Doktornő megint nem volt, így persze infó semmi.

Egyébként mea culpázom a tegnapi orvostól, mert mint kiderült szülésnél kellett gyereket patronálni 4 és 5 között, ezért nem volt ott. De amikor látod, hogy fogy a gyerek a kemény egy kilójából, anyatejes táplálás leállítva, és senkit nem tudsz megkérdezni, hogy élni fog-e még a következő napon, akkor kicsit hiányzik egy orvos, aki felvilágosít. Ha nem lenne Edi, szerintem a semmi infó sem jutna el hozzánk.

A vírusleoltásnak két-három nap múlva lesz eredménye. Ez megint olyan dolog, hogy laikusként gondolkozva, ha meglenne a vírus (doktorhouseból okulva) gondolom gyógyítható lenne Panna, ergo gyorsan fejlődne. Ugyanakkor ha nincs vírus az jó, mert akkor lehet, hogy csak nehezen emészt még, és ennyi, no komplikáció. Nagyon rossz hozzánemértőként kombinálgatni.

M.néni ma ránkszólt, hogy jó lenne, ha kisfiú és kislány helyett lányunkként és fiunkként beszélnénk a gyerekekről. Megint egy átka ennek a kórházasdinak, hogy másnak ez persze nem gond.

Ugyanakkor találkoztunk egy másik lánnyal is a kórházban, aki elvesztette a hat hónapos babáját. Ehhez képest nekünk vannak ikreink. Mindig nyomor relatív.

Pannababa egyébként kinyitotta a szemét a láthatás végére, és icergett-mocorgott. A nővér azt mondta, hogy tuti nem lát még semmit, esetleg a fényt. (Ha a fényt látja, akkor látni fog?) Benedek rendben van, gyönyörű, Pannához képest nagyobbacska, mocorgott ő is. Egyébként az egyes számú túlélési stratégiánk az, hogy először Pannát nézzük meg, aki a kisebb, aztán Benedeket. Mivel Panna kisebb először benne gyönyörködünk, hogy milyen kicsi és helyes, formás és arányos. Aztán megyünk Benedekhez, aki óriásinak és hatalmasnak tünik. (Fordítva mindig sírás lett a vége.)

Amikor simogatja őket az ember szinte belesimulnak a tenyerébe. (Majdnem el is férnek benne sajnos.) Zsófi javaslatára, már egy hete minden alkalommal egyházi éneket zengek nekik, mert amikor terhes voltam velük, akkor javarészt misén énekeltem, gondoltam ez talán ismerős nekik, ha már nem Mozart operákat hallgattattam velük. Lehet azért mocorognak, mert hamis. Titkon arra számítok, hogy ha már a terhesség utolsó harmada elmaradt, akkor legalább most beledúdolgatom a fejükbe ezt a dallamot és majd mindig otthon is meg lehet ezzel nyugtatgatni őket. (Kissé ront a dolgon, hogy egész nap a slágerrádió megy a nővéreknél, lehet egy ABBA szám jobban meg fogja őket hatni.)

Hát ilyenek ezek a látogatások.

2009. június 28. - Pannasára gyomra megint rossz

Úgy látszik a hét mélypontja mindig a vasárnap lesz.

M.néni híre után a szívünkhöz kaptunk benn a kórházban, Pannasára anyatejes táplálásának ugyanis vége, kétszer bukott, holnap vizeletleoltás lesz, hogy fertőzése van-e. Az orvos (nem Edi) szokás szerint nem elérhető (valószínűleg mütéten volt, csak ez nem vigasz ilyenkor), a kórlap szerint pedig Pannasára súlya az előző hetihez képest is visszaesett 1.050gr-ról 1.020gr-ra. Szegénykém úgy néz ki mint E.T. tiszta ránc már. Erre a hírre már reagálni sem lehet.

Benedek viszont nőtt, 1.220gr-ra, azaz nyeri vissza a születési súlyát, és 20gr-okat kap, tehát ő nő és jól van.

2009. június 27.

Ma a helyzet változatlan volt, az orvosnő szerint állapotuk kielégítő. Este esküvőre voltunk hivatalosak, ami nagyon jó alkalom volt kicsit ellazulni. Bocsánat mindenkitől, akinek nem válaszoltunk megfelelően a kérdésre, hogy hogy vannak a kicsik, de erre nem lehet még mit felelni. M néni közölte, hogy az, hogy Pannasára gyomra helyreállt kész csoda Edi szerint, mivel az esetek túlnyomó részében, ha baj van az emésztéssel, az mindig szövődményeket okoz. Hát kiimádkoztuk Pannasárát a gyomorbajból.
Az azért szép teljesítmény. Ez után a hír után megnyugvás jött, a lagzi pedig csodás volt.

2009. június 26.

Itt vannak fényképek a gyerekekről. Az első Benedek, és a második Panna.

Pénteken végre elkaptunk egy orvosnőt. Ő azt mondta a helyzet változatlan. Ez lehet jó hír is, de valószínűleg ez a mondat fog a sírba kergetni minket. Na jó mondta azt is, hogy lehet leszedik az infúziót a gyerekekről valamelyik nap és onnantól csak nőniük kell.
(Minden orvosnő más és más. Van aki tiszta pozitívum és van aki a jó hírt is síri hangon közli.Ez meg is határozza az ember aznapi hangulatát.)
Benedek 18 gr-ot, Panna 12 gr-ot eszik, én pedig úgy látom nőnek, de valószínűleg ez illúzió, lévén az első hétfői napon mérték őket és akkor a születési súlyuk alá estek vissza (1.050gr.-ra és 1.150 gr.-ra.)
Ja még valami - gondolom tök agyamentség - de Panna is és Benedek is sírdogált, amiből megállapítottam, hogy van hangjuk. Ez azért nagy öröm.

2009. június 25. csütörtök - Lekerültek a csövek!

Hatalmas előrelépés: először láttuk a gyerekeket csövek nélkül. Hason feküdtek, mint két Anna Geddes baba. Szépek, arányosak, mivel soványak ugyan emberkeszerűek inkább - és nem csecsemősek. Először látható, hogy javulnak, ha lassan is. Panna gyomra jól van, most megint lehet majd növelni az anyatej adagot. Már három decit kell naponta bevinni nekik...
Holnap mindenképpen csinálok fotókat a mi gyönyörű gyerekeinkről.
Amikor simogatjuk őket, ugyan hisztiznek (legalábbis nem egyértelmű, hogy örülnek neki), de egyre jobban vannak, és amíg hisztizni van erejük, addig erősödnek...
Panna megpróbálta kinyitni a szemeit, hát arcon feküdve ez nem volt túl sikeres, de értékeltük.

2009. június 23-24. - Kedd, szerda

Benedek kedden lekerült az oxigénes csőről is, de rákerült kék fényre. A kék fény átka, hogy pirosnak tűnik alatta a gyermek kakija, így Sobbal azt hittük, hogy elvérzik a gyerek (ki volt csomagolva a pelusból, és hát a szentem bekakilt). A gyermekorvos megnyugtatott, hogy néha ők is megijednek, de ez csak ijesztő látvány.
Pannácska javulgat, csendben, csöndesen, de még gépen van. Amikor beszéltünk hozzá kinyitotta a szemét és először Petit meózta le, aztán engem. (Tisztában vagyok vele, hogy még nem láthat minket, de így tűnt.)

Kedden vettünk kocsit, így reggelenként tudja vinni a tejet a Peti a kórházba. A kocsi nagy öröm, megnyugtató, hogy van, Peti szerintem nagyon jó bizniszt csinált. A tűzvörös ördöggel ki is mentünk Orfűre gyerekláthatás után kocsikázni. Saját kocsink van!!!! Mindketten azon meditáltunk, amikor majd két csimbók lesz a hátsó ülésen...
Kedden először slattyogtam le a városba, jól esett, hogy minden változatlan az élet megy tovább.
Ez jó nap volt.

Szerdán Panna lekerült a gépről és megkapta a "furcsa-oxigénes" sapkát. Még mindig rengeteg cső lóg ki a gyerekekből és túl sok a gép. Ráadásul Pannasára nem emésztette meg az aznapi anyatejet, az utalhat bélgyulladásra. Na ez hiányzott.

2009. június 22. - az ikrek egy hetesek!

Ma leszerveztük a kórházba a keresztelőt - illetve Peti szervezte le.
Négykor elmentünk babanézőbe. Benedek lekerült a lélegeztetőről, bár nagyon bénán nézett ki, mivel egyfajta sapkát szereltek rá, amin keresztül átvezettek az orra előtt egy csövet, de a lényeg, hogy javult! (Jelzem annyira be volt öltöztetve, takargatva, hogy ő nézett ki a legbetegebbnek.)
A nővér azt mondta, most nem simogathatjuk meg, hogy meg ne zavarjuk. (Haha, a keresztelőnél később rádöntöttek fél deci vizet.)

Hatkor misére mentünk, aztán irány vissza a kórházba keresztelőre. Sobpapa fuvarozott minket.
A keresztelőre választhattunk, hogy a Jordán vizét, vagy lourdes-i vizet szeretnénk. Választottuk a Jordán vízét, amit persze a gyerekorvos lefújt, hiszen nem steril. Végülis logikus. A keresztelő nagyon megható, és mivel hacacáré nélküli volt, így rövid is. Kicsit elkeseredtem ugyan a végén, mert láttam, hogy az atya meghatódott, és azt hittem azért mert annyira kis kicsik a gyerekek. (Peti megnyugtatott, hogy nem ezen hatódott meg.)

Edi megint rengeteget segített, végigvezette a keresztelőt, beszélt a nővérekkel, szervezkedett.

Ez egy jó nap volt, a keresztelés megnyugtatott, Benedek állapota pedig fellendülőben!

Az első hét

Az első képen Pannasára, a másodikon Benedek látható még csővekkel.

Az első nap (09.06.15.-én) végig feküdnöm kellett az érzéstelenítés miatt. Bevallom jól esett, se mozdulni, se csevegni nem volt kedvem. Edi, a gyermekorvos (ismerősünk, közösségünk oszlopos tagja) - örök hála neki - hozta a híreket, hogy lélegeztetőre kellett az ikreket tenni, de jól vannak. Az első 48 óra, aztán a következő hét kritikus, és persze utána se lehet megnyugodni, de bizakodni kell.
Peti hozta a híreket, hogy misére gyűltek össze barátaink (köszönet érte), hogy imádkoznak a pálosok, Kata (aki egyszer kiimádkozott egy gyereket már a Jóistentől), hogy a püspökségen misét mondanak értük, hogy a közink minden tagja imádkozik értük, hogy értük lett felajánlva a hétfői, a keddi, és a szerdai mise. Még a nem vallásos ismerősünk Z is utána nézett a Miatyánknak a neten és felajánlotta, hogy végtelenre állítja. Az összes barátném emellett - a cserkészekkel közösen, ha jól tudom - részt vett külön értünk egy misén.
Még sose éreztem, hogy ennyien szeretnek minket - meg most már Benedeket és Pannasárát is.

Kedden délelőtt láthattam a gyerekeket először, nekem akkor se kicsinek, se éretlennek nem tűntek. Mondjuk nem volt viszonyítási pontom, és gondolom a saját gyerekét, mindenki szépnek találja.

Kedd délután volt az első megzuhanás, az orvosnő (nem Edi) közölte, hogy a gyerekek háromnegyedét az első negyvennyolc órában veszítik el (mi ekkor a harminchatodik óra körül járhattunk). Hát ezért kell izgulni az első 48 órában! Ez eddig nem állt össze a fejemben. Lévén a szülésnél nekem egyértelmű volt, hogy nem élik túl, amikor kiderült, hogy élnek, eszembe se jutott, hogy bajuk eshet.

Szobatársnőm reggel azzal indított, hogy lejárt az első 48 óra. Tényleg!

A szerda túlélhető volt: nem volt semmi hír, ha nincs hír az pedig jó hír. Peti pedig olyan rendes volt, tiszta optimizmus, felelős gondoskodás. (Mondjuk lebukott a nagy optimizmussal, szegénykém, mert amikor a 30-as buszra várt és elment előtte egy koraszülöttmentő, azonnal hívta Edit, hogy a mieinket viszik-e.)

A csütörtök sikerélménnyel volt tele, sikerült kemény 10ml-t lefejni, és úgy tűnt lesz tejem. Legalább ennyi. Az orvossal megbeszéltem, hogy pénteken délután kiengednek, gyereklátogatás mindennap 4-5 között 5 perc (és persze sorbanállás a többi szülővel). Csütörtökön Edi éjszaka írt egy sms-t, hogy Benedek kinyitotta a szemét és skubizott.

Pénteken egyeztettem az orvossal, hogy a fejés miatt maradnék még egy napot, hogy felvegyek egy ritmust és gyakorlatot benne. Az éjszakás, aranykezű Melinda nővér egy órán keresztül foglalkozott a fejés miatt csak velem. Örök hála neki. Egyébként a teljes személyzet rengeteget segített. Világéletemben utáltam a kórházakat, de most kifejezetten "jól" éreztem magam benn.

Szombaton elhagytuk a kórházat. Bőgés - gyerek nélkül kicsit hervasztó érzés. Szombaton ebéd anyunál, csendes sírdogálás, alvás, négykor láthatás, hatkor mise, alvás. (Ja meg fejés, fejés, fejés.)

Vasárnap, pihenés, fejés, fejés, fejés, négykor láthatás. Titokban azt hittem lekerülnek a gépről a kicsik, hát nem sikerült, így végigbőgtem a misét, jó látványosan - hurrá. Peti megint támasz, optimista, bizakodik, kicsit jobb a lelkem tőle.

Első hét vége.

Szülés

2009. június 15. én este fél kettőkor vettem észre, hogy folyik a magzatvíz. Hogy pontos legyek fogalmam sem volt róla, hogy a magzatvíz folyik, de az gyanús volt, hogy nem tudom visszatartani és folyik magabiztosan. Nagy akaraterővel - hála az intimtornának - azért valamennyire megállítottam, majd várakozó állásponttal és nagy adag nyugtatással visszafeküdtem aludni, hátha elmúlik és csak téves riasztás van. Újabb két perc után azonban ez nem látszott valószínűnek, így ébresztettem Petit, hogy hívjunk taxit, mert valami nem stimmel. Bármely cserkésztáborban plusz pontot kaptunk volna azért a gyorsaságért, amellyel sikerült mindent gyorsan összepakolni. Lévén a 29. héten jártam terhességgel, természetesen fel sem merült bennem a krízis/kórházi cucc összeállításának szükségessége.
Az utcán jutott eszünkbe, hogy vajon jó címet mondtunk-e (a lakcímünket, vagy a célállomást), de kis késéssel megérkezett az autó.

A kórházban az éjszakás nővér sápadt el először, hogy csak 29 hetes vagyok, lévén az ikres hasam elég nagyméretű volt már. Mivel én tényleg meg voltam róla győződve, hogy csak téves riasztásról lehet szó, nem is értettem a riadalom okát.
Aztán az orvos állapította meg, hogy szülés lesz ebből, mivel - mint utóbb megtudtuk - Benedek lába a szülőcsatornába ékelődött. Én csak ekkor kezdtem remegni mint a nyárfalevél, hiszen eddig a pontig azt hittem, hogy majd megsimogatják a fejemet a kórházban, és hazaküldenek aludni. Fájásom ugyanis eddig a pontig egyáltalán nem volt.
Majd egy második orvos megerősítette az első orvos diagnózisát, miszerint Benedek lába elindult kifelé és ezért szülés lesz. Az optimista hozzáállásból fakadóan én semmilyen koraszülésről szóló cikket nem olvastam el, így azt hittem kvázi abortusznak minősül egy 28. hetes terhesség. Így ettől a pillanattól kezdve teljes pánikban voltam és csak Peti tartotta bennem a lelket. Peti férfiként is jobban tisztában volt a tényekkel, mármint, hogy még élhetnek a kicsik.

24 óra kellett volna a tüdőérlelő injekció hatásosságához, amiből nálunk sajnos csak három óra telt le. Mire az orvosom reggel bejött, Benedek már mindkét lábát kidugta, így nem volt visszaút.
Benedek tehát megszületett reggel 7:05 perckor, őt követte Pannasára 7:06-kor. A szülés alatt én teljes apátiába estem, és bár hallottam a sírásukat, még mindig meg voltam arról győződve, hogy esélyük sincs az életre.

Az orvos először fertőzésre gyanakodott, de egyetlen eredmény sem mutat fertőzést.

Mindennek már lassan egy hete és a kicsik, ha lassan is de javulnak...