Búcsúzás

Elérkezett az ideje, hogy lezárjam Pannasára és Benedek blogját.
Az elsődleges ok, amiért a szülés után ezt az oldalt elkezdtem írni az volt, hogy kiadjak mindent, ami rossz - márpedig az volt bőven. Először fordult elő az én tökéletes kis életemben, hogy szembetaláltam magam valami olyasmivel, ami csak megtörtént velem/velünk. Nagy könnyebbség volt, hogy minden élménytől megszabadulhattam ezen az oldalon. Hiszem, hogy olyan sokk már nem ér bennünket, ami miatt ez az igény újra fogalmazódhatna bennem.
A másodlagos ok, amiért ez az oldal készült az volt, hogy elkerüljem azokat a kérdéseket, amik a gyerekekre vonatkoztak volna, mert nagyon rossz sok ismerősnek sokszor elismételni azt, hogy "nem nem javult az állapotuk, nem még lélegeztetőn vannak..." Bár a magyar ember szeret panaszkodni, ez nem az a téma volt, amiről könnyű lett volna úton-útfélen tájékoztatást adni sírás nélkül.
Most viszont már két több mint négykilós gyönyörű babával császkálok az utcákon, hát most már bárkinek bármilyen kérdésére válaszolok. Meg is sértődöm talán, ha nem állítotok meg és csodáljátok a gyerekeket!
Így tehát lezárom ezt a blogot. Lassan úgysincs már időm internethez ülni akár csak pár percre is.

Az utolsó szó jogán még valami.
Amikor megszülettek a gyerekek 2009. június 15.-én 1150gr.-mal és 1.250gr.-mal, másod- és harmadfokú agyvérzéssel, gyenge tüdővel, tüdőérlelő injekció nélkül, olyan kicsik és törékenyek voltak, hogy alig volt elképzelhető, hogy ép és egészséges emberek lesznek valaha. Nem is biztattak az orvosok semmi ilyennel soha. Akkor én azt mondtam a Jóistennek, hogy két 28. hétre és ilyen pici súllyal született gyerek pontosan az az emberanyag, amelyen keresztül bemutathatná csodatevő hatalmát nekem és minden minket figyelő ismerősnek. Több kell ahhoz az orvostudománynál, hogy minden baj és bármilyen sérültség nélkül éljék túl a gyerkőcök az első 24 órát, majd az első hetet és az első hónapokat.
Hát most Benedek 4.700gr., Pannácska pedig 4.300gr. Épek, egészségesek és "nincs papírunk arról, hogy bármi bajuk lenne". Kértem/kértük (a misét hallgatók, a szerzetesek, ismerősök, cserkészek, barátok és persze a család) és megint kaptam/kaptunk. Még hogy nem történnek csodák.
Összefoglalásul teszek fel két-két képet Benedek és Pannika első napjáról és 2009. novemberéről. Ilyenek voltak és ilyenek lettek. És még milyenek lesznek...
Kösz, hogy olvastatok minket.

2009. november 9. - Semmi újság

Azért nem írok, mert nálunk most semmi újság.
A gyerekek édesek, aranyosak, hányósak és beszédesek. Pannika lehányta tegnap anyut (az enyémet), így megnyugodtam, hogy nem velem van baja (vagy velem és anyuval). De a múltkor hányt simán a kis hintaszékében is, így ez úgy látszik nem nekünk szól. Az elmúlt időszakban ugyanis a fejembe vettem, hogy velem van a baja és így üzen. A súlyuk nem változik már rohamosan (4.400gr. és 4.130gr.), de igazából látom rajtuk hogy jól vannak hát ez nem izgat. Szóval jól vagyunk, az éjszakákat átalusszuk este fél tizenegytől hajnali ötig (többé-kevésbé), így a kialvási periódusunk is javul. Mindemellett csacsognak, és Pannika is kezd a sikongatások helyett hangokat formálni. Benedek pedig a kis öklével a szájában kell és fekszik, ahhoz beszél, vele bújik össze. Az egész családot lecserélné még két ökölre, ha tehetné.

2009. november 4. - Zavar

A mai nap híre: Pannácska 4.050 gr. Pezsgődurranás, habparty, ováció, sült malac, egyebek. Éljen!
És egy hete végigalusszuk az éjszakát, a gyerekek este tíz után, csak hajlnali ötkor éhesek.
Jaj viszont a mai nap rossz híre, hogy voltunk korai fejlesztőben és megint felírtak új tornát. Persze ez a torna csak fejlesztő célzatú, de már megint megborul a kialakult rend, megint agyalni kell, hogy mi a fontos, áhhhh.....grrrrrr...... Benedek ugyanis kötött izomzatú ami "bár nem jelent semmit, és el is múlhat, de nem biztos, hogy jó irányba fejlődik..." Oké ezt eddig is tudtuk, ezért is tornáztatjuk, de most megint gondolkodhatok, hogy mi legyen mi ne legyen, mert a neurológus által felírt tornát írta felül a gyógytornász (a korais) , de az orvosi javaslattól nem merek eltérni, tehát akkor most kiegészül a torna (plusz fél óra? ó hogy az a.....) Áhhhh, de utálom már ezt. Aki csak ránéz a gyerekekre javasol valami fejlesztést, de a nap 24 órája nem elég annyi fejlesztésünk van már. Persze a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, nem kell annyi orvoshoz elhurcibálni a gyereket és akkor nem kumulálódik a sok vélemény. Mert nincs két egyforma. Hozzáteszem, hogy a neurológus szerint nem kell korai fejlesztés a gyerekeknek, de elvittük őket, hátha mondanak valamit. Na mondtak - kellett ez nekem? A korais szerint ráadásul hetente kellene vinni a Benedeket, mert "bár nincs semmi baja, csak kissé kötöttebb, ami nem kóros, de ki tudja, és ezért szakmailag szerinte mindenképpen szükséges a heti egy meeting". Egyébként a felírt új tornát is csak nekem kell itthon végeznem, akkor minek azt kontrolláltatni hetenként (kint kertvárosban, ahova csomó gyerek jár, csomó betegséggel)? Hát most megmakacsoltam magam, hogy elég szerintem a két hetenkénti, de sújt a felelősség, hogy ha nem kezd el valamit csinálni a Bencsúr akkor én rontom el. Bocs Bencsúr már előre is.
Így is elcsesztem a novembert, mert bár most e hónapban már többször nem kellett volna orvoshoz mennünk kértünk egy védőoltást, amit jövő héten adnak be, persze véletlenül sem egyszerre a két gyereknek, tehát kétszer kell vizitelnünk a kórházban. Ojjé!
Alig várom a harmadik gyereket, akit majd nem fejlesztünk, nem tornáztatunk, hanem majd nő mint a gaz.
Így lesz belőle gaz-ember. (hahaha mekkora szóvicc!!!!)
Azt hiszem ledőlök aludni.
(torna után)





Na mindegy, alszom rá egyet hátha okosabb leszek.

2009. november 1. - Babahordozás és az életem új kérdése

A bébik túlestek életük első kirándulásán. No persze igen kicsi volt, voltaképpen a Tettyét jártuk körbe, de mivel eredetileg Óbányára készültünk és csak a véletlenek sorozatából csökkent a táv kicsire, igenis kirándulásnak tekinthető. (Legfőképpen azért, mert a két szülő a négy-négy kilós gyerekkel már a Tettyén szuszogott.) Teszek is fel erről fotót, mely beillik babahordozós reklámnak. A babahordozás valóban nagy találmány, bár nekünk ehhez (is) két ember kell.
Kérdés viszont az, hogy ha az ember babákat hordoz, hogyan oldja meg a pisiléses problémáit?
Halottak napja alkalmából ugyanis voltunk temetőlátogatáson, ahol ugye a sírok közötti jövés-menéshez, valamint az embertömeghez nem lehet ikerbabakocsit alkalmazni. Ezért babahordozóval mentünk. Igenám, de apukára rájött a pisilés, és hát a temetőben mégsem lehet egy fához odaállni. Csak úgy a gyereket nem lehet a földre lerakni. Én Pannát, krizantémot és gyertyákat tartottam tehát nem tudtam fogni Bencsúrt. Így Bencsúrbandi életében először megjárta a férfi nyilvános wc-t, ahol nagy sikert aratott.
Legalábbis, amikor kint vártam a Petire, egy wc-ből távozó férfi odajött és gratulált a gyerekekhez.
És mondja valaki, hogy nem segítőkészek a férfiak: egy férfi felajánlotta Petinek, hogy segít begombolni a nadrágját, miután látta, hogy Peti egy kézzel, gyerekkel, hordozóval csak nehézkesen boldogul.
Hát a következő wc-be érkezőnek elég bizarr lett volna a jelenet...
Ebben a gyönyörű napsütésben egyébként öröm a sétáltatás, igazi kismama dolgok ezek. Pénteken és szombaton is volt séta-séta-séta. Nem, én nem akarok visszamenni hat hónapon belül dolgozni. Aki dolgozik az ősztől tavaszig nem is látja a napot, tudom. Mindig is az ilyen napsütéses napokért irigyeltem a kismamákat.
De azért próbára teszik a türelmünket a kicsik:
Pannácska a négykilóhoz vezető utat (melytől már csak 90 gr. választ el) elaprózza, tíz grammokat hízik, pedig már minden fürdetéhez és méréshez hűtjük a pezsgőt. Szerintem direkt csinálja. Állítom, hogy mint egy guru levegőbe tudja emelni a testét a mérlegen.
Persze továbbra is le-le hányogat. Jaj erről jut eszembe. A félreértések elkerülése végett pontosítom, hogy amikor Panna hány, akkor nem egy aranyos kis tejfolt csurog le a szája szélén, hanem a gyerek szájából sugárban dől a tej. Ilyenkor csavarni lehet az én és az ő ruhájából a cuccost, és tócsában állok. Ráadásul nem csak a pont megevett adag, hanem az előző adag vége is visszajön. Tehát a gyerek üvölt, mert meg van ijedve, és mert éhes. Az etetés Pannára eső része pedig újrakezdődik. (= három gyerek etetése.) Szóval szerintem nem nyafogok hiába.
Mi van még mesélni való...
Bencsúrbandi és Pannácska a héten felfedezték a kis kezüket, Bencsúrbandi már szopogatja a kis öklét, Pannácska még csak nézegeti és beszél hozzá.
És a gyerekek kedvéért a héten megint tanultam vezetni. Amíg anyukám a gyerekeket legeltette, nagypapával elmentünk kocsikázni a városba. Nagypapa szerint jól vezetek, négyesre értékelte a stílusomat. Dicséretét azonban kétségbe vonta, hogy egyik kezével - amikor szerinte lassan fékeznem kellett volna (persze csak ha én is úgy gondolom) - mindig rátámaszkodott a műszerfalra.
Ezek a férfiak ilyenek.
Peti mindig a lábával fékez az anyósülésen.
Végül dicsekszem: tegnap éjszaka sikerült fél liter tejet lefejnem.
Kezdek azonosulni az Unió ellen tüntető tejtermelők problémáival.

2009. október 27-28. - Viszonyítás

Imádom a szemészetet!!!!
Az egyetlen hely ahova szeretek menni orvoshoz.
- Elsősorban nincs a gyerekek szemével baj, így eleve pozitív a dolog.
- Másodban kedves a doktornő, régi ismerősként üdvözöl és mindig agyondicséri a gyerekeket (Kedves orvosok ez alap agyondicsérni a gyereket! Nem pedig majd meglátjuk, stb.).
- Harmadsorban koraszülöttes szülőkkel várakozik az ember, ami azt jelenti, hogy mindenki hasonló cipőben jár - vagyis minden gramm számít. És minden gyerek hero, vagy hős, hiszen átélt egy szőrnyű szülést és több hét küzdelmet inkubátorban, lélegeztetőgépen, injekciók és kanülök között, szondatáplálással és minimális napi egy-két óra szeretet adaggal. No anya napi 24 órában, no szopás, no odabújás, no simogatás, no ölelgetés.
Amikor mi először voltunk a szemészeten mi voltunk még a legkisebbek. Emlékszem akkor odajött egy anyuka a háromkilós akkor böszme nagynak (de gyönyörű) tünő gyermekével és hogy irigyeltem, hogy milyen óriási. Most pedig mi is már négykiló közeli (Benedek már meg is haladta) súllyal voltunk jelen. Most láttam először, hogy mekkora növekedés áll mögöttünk és nem az volt a viszonyítás, hogy más gyermeke szülés után két-három hónappal hat-hét-nyolc kilós. Nem mintha nem az lenne a cél, hogy utolérjük, de most szembetűnt, hogy mekkora utat tettünk meg már így is. Nagyon büszke voltam/voltunk anyósommal.
Mióta a szemészeten voltunk hatalmasnak látom az ikreket.
Böszme nagyok.
És elmúlott a kaja-para is. Akik velünk egy súlycsoportban voltak is hasonló adagokat esznek mint mi. Hát a koraszülött galeri nem a 150ml-s adagokról híres, de esznek rendesen. Szóval a következő hormonugrásig kerek a világ.
Ma - egy nappal a szemészet után - pedig Panna 3.950gr., Benedek pedig 4.150gr. És csodaszépek. És tegnap Benedek és Pannasára a torna közben gögicsélt nekem.
Éljen a babázás!
Éljen az otthonlét!
Éljen a sétáltatás!
(Azt azért sem írom le, hogy éljen a torna.)
Ja apró megjegyzés még: sajnos nem úsztuk meg, le kellett cserélni Benedek légzésfigyelő készülékét. A nagy elhatározás hétfő este született meg. Peti éjszaka ellentmondást nem tűrően közölte, hogy megér nekünk 23.000,-Ft-ot, hogy ne ébredjünk éjszaka nyolcszor téves riasztásra. Többször jelzett ugyanis a gép akkor is, amikot Benedek hangosan horkolt a kis ágyában. Amihez pedig egyrészt ferde orrsövény, másrészt levegő szükségeltetik. Jellemző az agyi állapotunkra, hogy eddig, azaz 2009. október 26.-án hajnali négyig nem jutott eszünkbe új gépet venni. Azóta álom az alvás.

2009. október 23-26. - A rossz szülők

y

A hétvégén mi szülők nagyon rosszak voltunk. Elmentünk szórakozni (lakodalomba) és a gyerekeket otthon hagytuk. Most először ruccantunk ki úgy, hogy a gyerekek otthon vannak és egészségesek, így hihetetlenül jól éreztük magunkat. A feladatainkat pedig a nagyszülők látták el. Etettek, pelenkáztak, stb.
Pannácska továbbá megkapta élete második és harmadik oltását. Benedek az oltást sikeresen elsunnyogta - lévén van egy kis fertőzése, ő később részesül a jóból.
Jelentem továbbá, hogy Pannácska is elkezdte emelgetni a kis fejét, és mindkét gyerek kommunikál, vagyis az ember szemébe nézve aranyosan (szívfacsaróan kedvesen) gőgicsél. Benedek meg folyamatosan az orra előtt tartogatja a kis öklét: nem tudja eldönteni, hogy nézze-e, vagy inkább a kis szájába tömje-e. Így mint egy kis bokszoló köröz az arca előtt.
Még mindig nincs papírunk arról, hogy bármi bajunk lenne, így szép az élet lalalalala. (Már ha esznek. Az biztos, hogy nem esznek ki minket a csecsszopók a vagyonunkból, és az xl-es melltartómból.)
Továbbá a gyerkőcök világképe ismét fejlődött: az istenként tisztelt MELL mellé betársult természetfölötti lénynek a fejük fölött pörgő-zenélő JÁTÉK. Bármikor megnyugtatja őket. (Köszönjük Chicco.)
Más nagyon nem történt velünk, de töltök fel fotókat a gyerekekről.
Szép nagyok lettek. Benedek 4.050gr., Pannácska 3.780gr. Bár ez a súly nem látszik hatalmasnak, feltettem fotókat arról, hogy a gyerekek mekkorát nőttek azóta, hogy otthon vannak. A gyerekek mellé tett ruhácskákat viselték a pimpők akkor, amikor kiengedték őket a kórházból. Bár Pannácska behúzta a kis lábait a fotózásnál a különbség közte és a kórházból kiengedéskor viselt ruha között pontosan olyan nagy, mint Benedeknél.

2009. október 13. - Életem jelenlegi nagy kérdése

Mit csinál két csecsszopó fél-fél órán át a mellemen, ha a mérleg szerint nem ettek semmit?
A nagy dilemma. Komolyan, csak gond van a szopással: az idő elszáll (egy óra eltelik és nem ettek semmit), a gyerekek éhesek maradnak, nekem nyúlnak az idegeim, és elcsúszik a napirend. Pedig két napja még hogy ment. Benedekkel továbbra is verekedni kell, hogy bemenjen a gyomrába a kaja, Pannababa meg szerintem kezdi utánozni a bátyját. Hangsúlyozom éhesek a dögök, csak lusták (?) enni. (20:00 nem dögök, hanem a mi kis édes-édes kisbabáink)
Petivel elálmodoztunk, hogy mi lesz, ha megnyerjük a lottó ötöst (világkörüli út?). Rájöttünk, hogy ha megnyernénk is háromóránként kellene etetnünk a kölyköket. Fuccs a föld körüli útnak. Úgyhogy nem nyertük meg.
Jaj a múlt heti neurológus óta annyira örülünk, felszabadultunk, kisimult a világ! Van két egészséges, csodaszép gyerekünk. Oké ez nem a neurológuson múlt (igen Istenem tudom, hogy te tudtad), de azért jól esik a visszajelzés (valószínűleg hitetlen Tamás is így gondolta).
Egyébként nincs nálunk semmi hír, azonkívül, hogy Pannababa három napja nem hányt le. Szinte hiányzik. (Pannababa húzza a száját. Nem, nem, nem, nem, nem, csak vicceltem!!!!!)
Írtam már, hogy gügyögnek a babáink? Oké még csak tőmondatokban kommunikálnak, de alakul a dolog, lesz ebből még követelőzés. Kíváncsi vagyok, hogy fogják kommentálni a tornát, ha majd tudnak beszélni. Lehet, hogy azért kell csak egy évig tornáztatni a gyerekeket, mert utána minősíthetetlenné alakulna a szókincsük.
Hosszú lesz ez a tél, már látom.
- Nincs kert, így először is lecsökkent az életterünk.
- Másodszorra, nagyon rossz időben, nem lehet emberek közé menni.
- Harmadsorban állandóan izgulok, hogy fáznak a kölykök.
- Negyedszerre, aggódok a fűtésszámla miatt.
- Hatodszorra, aggódok, hogy aggódok.
- Hetedszerre, elbutultam, nálam a négy után már a hat jön... stb.
"Istenem nem panaszkodom csak...
De igen! - mondta Isten." (Részlet Adrian Plass naplójából.)
Apósom jelezte, hogy nem szerepel a blogban. Nos pedig ő is sokat segít: ő fuvaroz minket majd mindennap orvoshoz. Holnap is például nyolcra jön a mi kedvünkért kocsival. Mindemellett jóllakatja a családot musttal, kóbásszal, hagymával, sonkával (nagyon finom), házi csemegékkel, sok mindegy egyébbel. (Itt jegyzem meg, hogy idén 22 fokos lett a must.) No meg ellát minket pálinkás kenyérrel (hahahaha). És nem is láttuk a kezét, amikor Pannababát etette, olyan gyorsan belediktálta az adagot. Szóval a gyerekek kedvéért itt nagy családi összefogás működik.
Aranyéletünk van.
(De tényleg.)

2009. október 11. - Bababörze

Egyszer olvastam valahol, hogy kismamaként új élményekkel gazdagodsz: könnyes szemmel hatódsz meg azon hogy valaki arcon böfög, és hogy a szemedbe nézve kakil. Ez jutott eszembe tegnap, amikor Panna kishercegnőnk hajáról mostam le a kaki darabokat, ami egy hígabb adagból odaragadt. Nem is tudom miért a nagy misztérium a fürdés körül. Hirtelen helyzetben az ember úgyis kénytelen csap alatt lemosni a kisembereket.
Ma Bencsúrbandit kiruháztuk anyuval. (Pannababa is kapott dresszeket, de ő már örökölt egy másik kisbabától egy teljes komplett ruhatárat.) Kapott kis kordbársony gatyókat csíkos rugdalózókkal. Nagyon csinos lesz.
És ma három napja a gyerekek - éjszaka kivételével - csak mellről szopnak. Ráadásul esznek is. Kezdenek az idegeink kisimulni.
Minden orvos azon aggódik, hogy fejlődjön az idegrendszer a korababáknál. Jelentem nálunk koraszülött szülőknél az idegrendszer hatalmasat fejlődött. Most, hogy a fejlődés neurológián túl vagyunk második nászúton érezzük magunkat.
A következő héten megyünk hallásvizsgálatra, korai fejlesztőbe, agyi uh-ra és ortopédiára. A korai fejlesztőbe ugyan hivatalosan nem kell járnunk, de most lemeózzuk őket, hátha egyszer - amikor majd nem kell állandóan orvoshoz menni - még hasznos lehet. Ha nem muszáj, én nem szeretném őket állandóan kiugrasztani a napi rutinból, tudom, hogy minden fejlesztés segíthet, de nyugalom is kell a gyereknek és mivel minden orvoshoz havonta kell mennünk (két hete háromszor voltunk, ezen a héten kétszer, és jövő héten háromszor), mindamellett hogy látogat a körzeti és a védőnő), rengeteg napunk borul fel amúgy is. Úgyhogy csak a legszükségesebbeket próbálom beiktatni, és ha a neurológus szerint nem kell menni, akkor hetente nem fogunk járni.
Aludni sincs ideje a két gyereknek.
Úgyhogy bocs mindazoktól, akik még nem voltak nálunk gyerekezni, október eleje kissé zsúfolt.

2009. szeptember-október eleje

Kicsit elmaradtam az eseményekkel. Benedek most 3.700 gr., Panna 3.450 gr.
Sikerélmény az utóbbi időszakban, hogy éjszaka már csak egyszer eszünk, tehát naponta hétszer, viszont rossz hír, hogy Benedek átszokott a napi 14-szeres étkezésre. Elkezdem ugyanis etetni, majd behisztizik (mellen, cumival mindegy) és pihentetni kell legalább fél órát, eztán lehet az etetését újrakezdeni. Akkor is ímmel-ámmal eszi meg az adagját. Tehát a két gyerek etetése háromóránként összesen 1 óra. Aztán jön a fejés, meg a torna. De kezdenek egész szépen mellről enni, napközben leszívják az adagjukat már két napja. Éjszaka gonosz vagyok és cumiztatok, egyrészt mert így gyorsabb, másrészt mert továbbra sem bízok a mérlegben és így ellenőrizni tudom az adagjuk megevését, többet is esznek és nagyobb eséllyel nem ébrednek fel éjszaka éhesen.
Peti besztrájkolt, hogy nem is utalok rá, hogy mennyit segít. Először is pénzt keres a családra. Mindemellett ő csinálja a reggeli hatos etetést, így tudok aludni hajnali háromtól fél nyolcig. Továbbá besegít - ha kell cumiztatni - az esti hatos és kilences kajába. És persze mint minden magyar apa ő csinálja a fürdetést este. És kiírtja a gyerekeket támadó bogarakat, szobában keringő pókokat. (Amióta hazahoztuk a gyerekeket tiszta Walt Disney a házunk.) No meg tartja a lelket bennem. Mindemellett pedig a héten elvitt egy esti kiruccanásra, amihez leszervezte bébicsősznek az anyukámat. Hogy emberekkel is találkozzam. Jó kis férjem van, nemhiába.
Benedek a fentebb leírt hisztivel, Pannácska napi egy hányással örvendeztetett meg minket, de azért - ha lassan is - nő a súlyuk, és egész kis formásak kezdenek lenni. Pannácska igazi úrinő: a hányásokkal eléri, hogy a vacsorához mindig át kell öltöztetni.
Esemény volt még, hogy Benedeket sikerült arcon pisiltetnem magával. A csomagolásnál (pelenkázásnál) ugyanis elkezdett kipisilni a pelenkázóról a szőnyegre, mire felkaptam a fütyijét, amivel sikerült a pisisugárral arcon találnom. Anya csak egy van. Azért Bencsúr sem semmi, két nap múlva sikerült a pisijével lelőnie engem is meg az apját is. A kis bosszúálló.
Pannácska meg beszélget, cseveg és nézeget. Délelőtt és délután is van egy egy óra, amikor folyamatosan cseverészik. Bencsúr - lévén általában fel van zaklatva a síráson felül - ugyan csak ritkán - de már szintén gögicsél.
A mosolygással még sunyítanak a kis szarosok. Ha elmosolyodnak ugyanis becsukják a szemüket. Az meg nem igazi mosoly állítólag. Véletlenül se vigyorognának nyitott szemmel.
Benedek továbbá - bár ezt már írtam talán - már fel tudja emelni 90 fokra a fejét és át tud fordulni hasról. Ebben segíti, hogy gyűlöl hason lenni. Bár tegnap vicces volt, mert hasra fektettem és meg akart fordulni, de mellé fektettük a Pannát és persze fordulás helyett csak arra volt ereje, hogy rádőljön Panna hátára. Mindenesetre elfeküdt Pannácska hátán egy órán át félredőlve.
És végül a legeslegjobb hír: a héten voltunk a fejlődés neurológián és közölték, hogy "...ahhoz képest, hogy 28 hétre születtek a gyerekek és agyvérzésük is volt, csoda, hogy ott tartanak ahol...". No? Majd elaléltunk a gyönyörtől!!!! Végigcsinálta a tornát velük a gyógytornász és az orvos, és mindent tudtak - többé-kevésbé. A tornát persze folytatni kell, sőt kibővült, de kötelező szinten csak napi kétszer!!!! Hát kinyílt a világ, lesz idő sétáltatni, stb. Ujjé! Anyósom is, Peti is eljött a vizsgálatokra, hát úgy még életünkben nem izgultunk mint akkor amikor tornáztatták a kicsiket. Amikor a felülés volt például mind a hárman feszülten szugeráltuk a gyerekeket, hogy "Emeld be a fejedet, rajta, gyerünk..." aztán amikor beemelték, akkor összenézés és sóhajtás. Szerintem az államvizsgákon és szakvizsgákon nem izgultunk ennyire.
Lassan elérjük a hatszázadik pelenkánkat, pedig spórolunk eléggé. És belenőttünk az 50/56-os ruhaméretbe. Így a 44/42-es méretes ruhákat átadjuk majd Edinek a koraszülött osztályra. Reméljük úgyse lesznek ezek a ruhák senkire sem jók a környezetünkben. Mi legalábbis több koraszülöttet nem tervezünk.
További sikerélmény, hogy tegnap nem bírtam ki és turkáltam egy rugdalozót, ami kicsi rájuk. Jaj de jó!!!!
Hát ennyi eseményünk van.
Felraktam képeket a pimpőkről az új hintaszékükben. (Igazából a hintaszék Pannáé.) E szék nagy előnye (ez itt a reklám helye), hogy amíg etetek egy gyereket a másik tud bőfizni benne, és tudom lábbal hintáztatni. Naggyon mennőő!

2009. szeptember 26. - Keresztelő 2.

Tegnap megtörtént a pótkeresztelés. Erről teszek is fel képeket. Az elsőn mi vagyunk Petivel, vagyis a kis család. A következő képen a keresztszülők: Benedeké Mz, és Pannáé Edi. A következő képen a két nagymama van a gyerekekkel, és végül a az újsütetű dédnagypapa.
A hét fejleményei még, hogy Benedek és Panna Sára - amikor nem szopnak - már rendes cumisüvegből tudnak enni. Ez azért nagy szó, mert a kórházból kapott "malacetető" cumikkal undorító volt már etetni, a sok sterilizálástól már kezdtek szétszakadni, ragadni, brrrr. Most pedig csitti-fitti cumisüvegekből döntik (kis túlzás) magukba a kaját, mint az időre született babák. Le nem tudom írni, mennyivel kulturáltabb így, mindamellett, hogy ez megint egy jelzés arra, hogy a babáink kinőnek a csecsemő létből.
Továbbá fejlemény még, hogy Benedek - mint az a mellékelt képen látható - belenőtt az első zoknijába. Eddig olyan kicsik voltak, hogy minden zokniból kiestek. Pannának ugyan még híznia kell, de alakul ő is.
Tegnap pedig, mint már mondtam megvolt a pótkeresztelő: megkapták az olajat, krizmát és a keresztszülőket. Nagyon sokan eljöttek és szerintem szép volt. Egyik gyerek sem sírt, de Panna diszkréten hányt egy kicsit. Mz és Edi a két keresztszülő.
Köszönjük, hogy eljöttetek és az ajándékokat!

2009. szeptember 23. - Fejlődünk

Benedek fejlődött, persze Panna is.
Benedek kérem szépen szerintem már rányúl a cumira - ha nem akar enni és soha nem akar - továbbá szerintem ma megtekintette a feje fölött forgó csitti-fitti forgó játékot, és a baba kocsira akasztott játékokba is többször sikerült beleakadnia.
Panna pedig követ szemmel néha, de legalábbis a hang felé fordul és néha már meg tudom nyugtatni, szóval talán felismer.
Továbbá Benedek szerintem igenis hasról hátra tud fordulni, és pár másodpercig hason is fel tudja tartani a fejét. Panna baba pedig szintén emelgeti a fejét - csak az övé nehezebb - és már néha olyan mintha lökne magán oldalra.
Hát ennyi történt.
Illetve tegnap Benedeket ébresztettem fél háromkor, hogy torna. Nem tudom leírni azt, ahogy kinyitotta a szemét, majd oldalra húzta a száját és lekezdett hisztizni, hogy hagyjam békén. Ha nem én lennék az anyja egész vicces lett volna, annyira kiült rá az undor. Az arckifejezése felért egy leköpéssel.
Pannababa pedig olyan dallamosan tud sírni, hogy "öröm" hallgatni. Tényleg szép. Operaénekes lesz.
Vicces, hogy ikrek és más az illatuk, a hangjuk, a sírásuk, a mozdulatuk, a mozgásuk, az arcjátékuk.

2009. szeptember 15-től

Az ikrek jól vannak, Panna 3.130gr., Benedek 3.470gr. (majdnem három és fél kiló).
És ma van energiám írni, mert édesanyám tegnap itt aludt és ő ébredt a gyerekekkel, így pihenhettem.
A hétvége rázós volt, megpróbáltam kihagyni egy étkeztetést, ami csütörtökön nem ment, pénteken meg úgy ment, hogy ugyan egyszer keltem, de két és fél órán át nem aludtam vissza, mert hol az egyik sírt, hol a másik. Így mindnégyünk megnyugtatására visszaálltunk a háromórás etetésekre, és majd egyszer az elkövetkező évtizedben áttérünk a négyórásra. A kicsik egyébként pofátlanok: a háromórán belül farkaséhesek, viszont mire elérjük a háromórás etapot hanyatt dőlnek és nem esznek (Benedek) vagy hánynak (Panna). DE! Elolvastam Dr. Spock etetésre vonatkozó passzusát - ami úgy szól, hogy a gyerek annyit eszik amennyit akar, és nem fog éhenhalni ha van kaja - és megnyugodtam, elengedtem ezt a problémát. Tényleg nem eszik meg az adajukat (vagy hánynak) egyébként, de híznak. Tehát nagy gond nem lehet (gondolom most kialudtan). Lehet, hogy öngyilkos lett Dr. Spock gyermeke, de Dr. Spock legalább túlélte az etetési időszakot.
Egyébként a gyerekek este hattól kilencig általában toppon vannak, ekkor élik a társadalmi életüket, ez időszakban tehát vagy karban vannak, vagy nyüszögnek. Nyüszögésre mondjuk nem vesszük fel őket, tanulják meg szegénykék, hogy ikrek és nincs idő mindig velük foglalkozni. Kemény az élet.
A torna kitartóan folytatódik, Benedek csodálatos és bár az orvosunk állítja, hogy korai még, szerintem igenis meg tud fordulni. Pannácska meg végigalussza továbbra is a tornát, de majd ha elmúlik a náthája reméljük feltámad halottaiból. Most egyébként - hogy nincs kötelező orvoslátogatás éppen előírva - Panna taknyossága miatt kell kétnaponta orvoshoz menni. Éljen-éljen!!!
Tudat alatt szorongok, hogy nem fejlődnek rendesen, de gondolom ez minden szülő rémálma. Amíg nem tudnak logaritmust számolni, addig valószínüleg stressz a szülő élete. (Bár e szempontból anyu a mai napig stresszelhetne - tudnám mi az a logaritmus? hehehehe)
A jó dolgok pedig, hogy hétvégén voltunk a gyerekekkel misén, és jól viselkedtek, és Mihályéknál Bengedúz első szülinapi partiján, és a gyerekek ott is jól viselkedtek, és ami mégjobb, tudtuk ott őket táplálni, meg megoldani egyáltalán a kimozdulást, így eztán kinyílik a világ. Bendegúz egyébként több mint tíz kiló és gyönyörű gyerek, de Petivel majdnem elájultunk, amikor lehúzott három deci tejet együltő helyében cumiból. Mi a hetven miliket nem tudjuk lepofozni a gyerekeken.
Visszatérve: szerintem Benedek már meg tud fordulni hasról hátra és fel tudja emelni a kis fejét. Pannababa még ebben gyengébb, de alakul ő is. Nagy különbség mondjuk közöttük az, hogy Panna szeret hason aludni (tudom, hogy nem lehet), így ő nyugiban van, ha hasra tesszük, míg Benedek gyűlöli, ha a pocakjára fektetjük. Így ő nyilván mindent elkövet, hogy hátra kerüljön. Most akkor le van maradva Panna, vagy sem? Ugye jó kérdés. (Dr. Spock?)
Más nem történt velünk a héten.
Élünk, virulunk.

Meghívó!!!!

Kedves mindenki, aki izgult, imádkozott értünk!

2009. szeptember 26. napon 17:00kor ünnepélyes keretek között a Bazilika Corpus Christi kápolnájában keresztelője lesz Benedeknek és Pannának.

Ha időd, energiád engedi, gyere el, sok szeretettel várunk.

2009. szeptember 18. - Kicsúszott a kezemből az irányítás

Ma panasznap van:
- nem szoknak át a kis szemetek az éjszakai egy étkezésre (szkippelnénk az éjszakai hármast gondoltam én, de nem gondolták ők),
- viszont mivel próbálkozom, felborult az éjszakai rend, és mindnégyünk nyugalma, éjszaka egytől négyig etettem, tisztába tettem és szívtam a taknyot Panna orrából,
- Pannának a vérszegénységet javító vastól székrekedése van, amit glicerines kúppal operálok,
- Benedek ellenben kicsit néha hasmenéses,
így mindkét gyereknél adódik a naponkénti átöltöztetés a csurig kakiból,
- Benedek rájött, hogy ki tudja tolni a cumit a szájából, de arra nem, hogy ezért marad éhes, így tíz perc etetés és húsz perc küzdelem míg letukmálom a napi adag egy részét rajta és közben üvölt hogy éhes (ha lefogom a kezét akkor is üvölt),
- Panna az AR-es tápos előetetés ellenére nem szokott le a napi rókáról,
- ellenben nem múlik a náthája, így folyamatosan taknyos,
- Benedek néha szívja az orrát, ami ugye nem azt jelenti, hogy ő is taknyos lesz....,
- kezd fogyni az energiám a nap ötszöri fejésekre, na ettől parázom, stb.
Hát eddig ennyi.
Viszont Panna tegnapelőtt elérte a 3 kilót.
Nehéz dolog életben tartani két gyereket, akik célja minden az életben tartásukra irányuló kísérlet megakadályozása.

2009. szeptember 7-14. - Második kemény hét

Először jöjjenek a tények:
Benedek 3.290gr volt tegnapelőtt, Panna pedig 2.900 gr. Tehát elértük a normál időre és súllyal született gyermekek súlyát és ez - mint az a fotókon is látszik - a gyerekeken is látható. Ezenkívül, még mindig nincs papírunk arról, hogy betegek lennének. Előbb fog egy orvos meghalni, mint kimondani, hogy nincs semmi baj a kicsikkel, úgyhogy addig jó, amíg nincs papírunk arról, hogy betegek lennének. A torna már beépült a napirendünkbe, Benedek zseniálisan nyomja, Panna kicsit lustábban.
Voltunk a városban is már kétszer sétálni. Az valami fantasztikus élmény. Idegenek és ismerősök garmadája áll meg csodálni a két gyereket. Ideje dicséreteket bezsebelni. Eddig javarészt csak orvosok látták őket és ők ugye kritikusak.
Viszont a hétvégét kórházban töltöttem Pannával, ugyanis hőemelkedése volt, tüsszögött, náthás volt és mindemellett a napi egy hányást sikerült napi kettőre felvinnie. A kórházi élmény egyrészt jó volt, mivel Pannácskával kapcsolatunk elmélyült, jó volt csak vele lenni kicsikét, végre nem éreztem úgy, hogy a két gyerek között futkosok. Most csak Panna volt szeretgetve benn a kórházban. Összehasonlíthatatlan volt a benti állapot a hazaival a tekintetben, hogy nem kellett az órát nézni minden etetésnél, hogy a másik gyerek nem sír-e még fel. Volt idő együtt lenni, együtt aludni. Benedek ezalatt anyukámmal és Petivel volt itthon. Lehet ezt (hogy a két gyereket külön-külön szeretgetjük) ismételgetni kell néha. Viszont megállapították, hogy Pannának vérszegénysége, sárgasága, náthája és baktériuma van (hatásszünet) - amikre nem kell szedni semmit, majd elmúlnak. Egyedül a vérszegénységre kell vasat szedni, amitől viszont székrekedése lesz. A hányásnál meg elő kell etetni Pannácskát anti-refluxos táppal, és így nem fog hányni. Szóval világmegváltó gyógyítás nem történt, és hazajöhettünk.
A jövő és eheti programunk az lesz, hogy minél többre emeljem a szoptatások számát és minél többször próbálom őket egyszerre szoptatni. Majd meglátjuk sikerül-e, hatalmas fegyvertény lenne, ha összejönne. Eddig csak napközben szoptattam, akkor is vagy egyiket, vagy másikat, éjszaka könnyebb és gyorsabb volt a cumi. No meg biztosabb, hogy lemegy az adag. De mivel újabban tökölnek a gyerekek, lehet a cumi sem gyorsabb és lehet mellből többet szívnak néha néha. Majd meglátjuk.
Tehát ez a hét sem volt mentes pániktól, de azért alakulunk lassacskán. Íme még két fotó a gyermekekről.

2009. szeptember 1-6. - Kemény hét

Hát ez a hét kemény volt.
Napi négyszeri torna engem továbbra is kihoz a sodromból, és bár tudom, hogy hasznos, fejleszti az idegrendszerüket, stb., nem tudom magam agyilag ráállítani. A gyerekek már néha igen, van hogy nem is sírnak. Illetve van egy direkt a tornához illő sírásuk, ami valami olyasmiről szól, hogy Aaaannnyyyuu (nagymama) hagggyyyyálll máááárrr béééékkkkééénnnnn!! Egyébként nagyon ügyesek, már egy hét alatt látok fejlődést. Anyukám és anyósom lelkesen járnak segíteni, így a déli és a hármas torna gyorsabban megy és én sem fordulok be. Sokat számít, hogy nem egyedül kell csinálni, nem is tudom mit csinálnék nélkülük. A reggeli kilences és esti hatos tornát pedig azért így már csinálom egyedül. Emellett segítenek főzni, takarítani, szóval nincs okom panaszra. (Ehhez képest mit teszek? Panaszkodom.)
Illetve, hogy mit csinálnék segítsg nélkül? Kiborulnék kicsit többször mint most. Szombaton ugyanis nem kértem segítséget, viszont Petinek céges ünnepsége volt, így egyedül voltam. Hát befordított rendesen. Rájöttem, hogy a gyerekeket én még nem is láttam mosolyogni, hiszen vagy etetek, vagy böfiztetek, vagy tornáztatok (amikor nyilván sírnak), vagy leteszem őket aludni, hogy azért pihenni is tudjanak. Tehát karban nem nagyon tartom őket. Na akkor mikor mosolyognának rám? Így a szombat esti hatos tornát csúsztattam kilencre és összebújtunk. Kicsit zavar, hogy még nem tudom hanggal nyugtatni őket, jelzem a napirend mellett én nem a megnyugtató vagyok, hanem a felforgató.
Azért ez a hét rendelkezett kiborító percekkel rendesen. Szó szerint, ugyanis szombaton (a mélyponton) a frissen kitakarított lakásban sikerült kétszer is eldobnom a lefejt anyatejet, úgy, hogy a konyhabútor belseje is ragacsos tejes lett. Mindemellett Panna rendszeresítette a napi egyszeri hányást, ha hosszú nadrágban vagyok, tuti, hogy ki kell mosni. Továbbá tegnap este minden etetés előtt egy órával ébredtek az ikrek, ráadásul egyszerre, ami cirka háromnegyed órás éjszakai üvöltés és szülök részéről háromóránként másfél órás etetést, böfizetést, cirógatás jelentett, ami mellett a szünetekben kétszer riasztott is a légzésfigyelő falsan persze.
Voltunk agyi uh-n és ezen a héten, és nem romlott a fejecskéjük. Pontosabban az agyvérzésük mértéke nem változott, de mivel nő a fejük, így meg fog oldódni magától. A vizsgálatra most nem apósom vitt, hanem én vezettem és jelentem: még élünk.
A vasárnapot meg úgy döntöttem, hogy a Jóisten kezébe helyezem és megszentelem, azaz vasárnap nem tornázunk. Az ikrek is tanulják meg mi az a vasárnap: pihenés, nyugalom. És ezen a napon (is) pusztán a Jósisten kegyelme hasson rájuk, ne a torna. Így legalább van egy nap, amikor csak kényeztetés, becézgetés van. Vasárnap így tehát nyugalomban telt el, nem kellett órát nézni, nem kellett sírni, feszülgetni. És este megvolt az első sétánk, átmentünk Katáékhoz a hatos és kilences kaja között társadalmi életet élni. A gyerekek jól voltak, én meg feszítettem a babakocsival. Amivel nem férek rá egy járdára sem, és amit csak úgy tudok a Tettyéig eltolni, hogy teljesen rádőlve tolom a kocsit. Szóval nem lesz ezzel a monstrummal az a peckes-büszke kismama járás megvalósítható.
Az első sétánkról és az anyukám által a gyerekeknek gyártott kötött dresszről tettem is fel képeket.

Szavazás!!!!

Benedeket már lehet fésülgetni!
Melyik frizurát használjuk?
Az első frizurát nem kell bemutatni, bármelyik punk koncerten megállja a helyét.
A második frizurát Terence Hill és Poirot ihlette, (ez utóbbinál hiányzik a Hitlerszakáll), de egy angol hivatalnok, vagy '20-as évekbeli úriember is megirigyelhetné.
A harmadik hajszerkezet Napoleonra hajaz.
A negyedik pedig szintén egy jólfésült kis gentelmané.
Az ötödik frizura ihletője Mikó István volt.

2009. augusztus 31. - Új napirend

Benedeknek és Pannácskának tornáznia kell mégis.
De aki azt hiszi, hogy a tornázásuk valami anyu- és gyermekszívet melengető összebújós kis tornácska az nagyot téved. Schobert Norbi és Dzseki Csen sem edz annyit, mint a mi két hónapos kis gyermekecskéink. Csák Norisz még magánál is sokkal erősebb lenne (ami ugye lehetetlen), ha azt a tornát csinálná végig, mint amit a gyerkőcök. A tornaadag ugyanis - az ikervoltukra tekintettel engedménnyel - napi 4X30 perc (eredetileg 5x30 perc, de egyesek szerint csak akkor hat, ha 6X30 perc). Tehát egy gyerek napi két órát edz.
Ja és a legdurvább feladatok:
- Görgetés: azaz pelenkára fektetjük a gyereket, a fejénél és a hátánál megemeljük 30 fokig, majd a fejénél tovább emeljük, amíg a gyerek magától átfordul, és utána addig izgatjuk a gyereket, amíg ki nem húzza maga alól a kezeit. Ehhez neki fel kell emelnie a fejét és a mellkasát, hogy ki tudja húzni a kezét maga alól.
- Ülésbehúzás: Megfogom a gyerek kezét, aki velem szemben ül, és felhúzom magam felé, amitől a gyerek feje hátraesik. Na ekkor elkezd a gyerek sírni és jó esetben kapaszkodik a kezembe, amivel kicsit húzza magát felfelé - felém. A feladat akkor ér véget, ha a gyerek felhúzta magát karral függőlegesbe és fejét kiemelte és a hasára billentette.
- Ülésbe rugaszkodás (gyengébbek ne olvassák) megtámasztom a gyerek hátát a csípőjénél, gyerek hátrakonyul, és a feladata hogy próbáljon meg felülni és a fejét felemelni.
- Lebegő ültetés: ezt le se tudom írni. A gyerek combját fogom csak és kizárólag és a gyerek a még tartani nem tudott fejével kókadozik előre, és a feladat az, hogy kihúzza a derekát és megtartsa a fejét.
Ez csak pár elem a sok közül. Majd teszek fel fotót.
Na, ki tudja ezt utánuk csinálni? Naponta 4x30 percben?
A kezdeti sokkon és az első tíz tornán túl vagyunk - jelentem már nem mindig bőgik végig a két órát. És most már én sem. Szóval megint bővült a napirend. Ha nem lenne segítségem nem is tudnám megcsinálni. Rengeteget segítenek a szülők. Nem hiszem, hogy valaha bele fogom tudni élni magam az egy - időre született - gyerekkel otthon ülő kismamák sanyarú helyzetébe.
Alapvetően persze az én hozzáállásom volt rossz (most mosom az agyam át a másfajta gondolkodásra). Úgy kell felfogni, hogy a torna a közös játék. Nagy mértékben hozzájárulna azonban ehhez az, ha a gyerekek megerősödnének és nem bőgnének. Pannasára már ezen az úton halad, Benedek pedig valószínűleg sose fogja elérni ezt az állapotot, mert ha ébren van éhes, tehát sír. Benedeket tök mindegy mikor ébresztem mindig éhes, ebből kifolyólag boldogtalan.
Szóval most a háromóránkénti etetéshez járult még napi négy torna, és ezzel ki is telik egy nap. Azért a babázás mégse rossz dolog, nyiladozik az értelmük látom, kezdenek látni is, szóval fejlődünk. (És olyan hasizmuk lesz, hogy nagyobb pelenkákat kell beszereznünk.)
Azért felrakok egy képet arról is, hogy van segítségem. Anyósom és (bár erről fénykép nem készült) anyukám is lelkes tornáztatók.

2009. augusztus 25-26. - Túl szemészen és neurológuson

Megjártuk az orvosokat, és senki nem talált semmit. Sem a szemész, sem a fejlődés neurológus. Egyszóval tökéletesek és hibátlanok a gyerekek, nem lehet rajtuk hibát találni. Kiderült, hogy a szívritmus zavar sem áll fenn. Tudtam én, hogy nem kell már aggódni. (Üzenem neked Zoli, hogy igazad volt mindenben.)
Megjegyzem: tornáztattuk a kicsiket már naponta négyszer és aggódtam, hogy hatszor kellene a Katona módszerről szóló internetes leírások alapján. Márpedig, ha hatszor tornázunk, akkor valóban végigér a nap, és sem ők, sem én nem alszom. Nem mintha lusta lennék, de a gyerekeknek papírjuk van arról, hogy aludniuk kell, én meg nem akarnék hisztigép lenni, tehát szeretnék aludni minél többet. Erre a neurológus közölte, hogy nem is kell nekik torna, nem kell tornáztatnunk őket. Éljen!!!! Mostantól csak akkor tornázunk, ha foglalkozni akarunk a gyerekekkel.
A neurológus egyébként a reflexeit vizsgálja a gyerekeknek. Ennek során volt egy olyan mozdulat, amikor fogja a gyerek popóját és a fejét egy-egy kézzel. Majd a gyerek fejét elengedi és fél méterrel lejjebb elkapja. Nem vicc!!!! Anyósom és én is akkorát ugrottunk! A mi reflexeink tehát működnek.
Benedek most 2.700gr, Panna pedig 2.400gr. És nőnek mint a bolondgomba. Egyébként jó gyerekek, szavukat néha-néha hallani - mint a mellékelt kép mutatja -, de korántsem annyit (még), amennyire felkészítettek minket. Nyekergés, kósza hisztik vannak, de nem súlyos. És kicsit mindig hagyom őket sírni, mert tényleg úgy van, hogy nagyon sokszor nincs bajuk, csak felsírnak. Ha pedig hagyom őket, visszaalszanak.
Szóval túlélhető a dolog - eddig.

2009. augusztus 22. - Béke és alkalmanként csendesség

Babázni jó.
Esznek, alszanak, napi egy hiszti mindegyiknél, de ez még belefér. Szopizásban egyre ügyesebbek, de sose szívnak le eleget, kezdenek rájönni, hogy a végén úgyis lecsúszik az, amiért már küzdeni se kell. Majd három kiló után bekeményítünk és pár napig csak szopit kapnak. (Vagy nem.)

Benedek elérte a 2.550gr-ot, Panna pedig a 2.290gr-ot. Szóval nemsokára reméljük beérünk egy átlag súllyal született babát.
Alig várom, hogy kezdjenek látni, jó lenne ha szemmel tudnának követni. Vagy rá tudnának fogni valamire. Szóval, ha lenne valami nagy fejlődés. De persze így is tökéletesek.
A bevásárolt 360 pelenkának pedig lassan a feléhez közeledünk, ami kicsit rémisztő, holott nem cserélek szire-szóra mindig. Sőt.
Ma megpróbáltam a két gyerek egyszerre való szoptatását, persze nem ment. Benedek - aki már helyzetben volt - ugyan rá se bagózott Pannára, aki másodiknak érkezett, de Panna lelkileg összetört, hogy már van valaki előtte. Vagy legalábbis ordított szegénykém. Úgyhogy ezzel egy ideig nem próbálkozunk. Jelzem nehogy azt higgye valaki, hogy a kettős szoptatást meg lehet oldani egyedül: még egy ember kell, aki rám pakolja, aztán leveszi őket. Legalábbis én még nem merem egy kézzel pakolgatni a gyerekeket.
A tornában is egyre ügyesebbek, Panna sokáig tudja tartani a fejét, akár a négy öt felülés közben is. Benedek lustább, az első felülésnél megmutatja, hogy tudja, aztán a következő háromnál, hogy nem akarja. A fordulgatást is tanulják (néha már kitámasztanak) és a kúszásnál is ügyesednek. Ez utóbbiban Benedek az ász, lévén ilyenkor már éhes (ha ébren van éhes) és úgy hisztizik, hogy rúgja a földet, tehát halad előre (persze a kezemben és segítségemmel - nem igazi kúszás).
Szóval ennyi történt velünk.
Jövő kedden megyünk neurológushoz és szemészhez ismét.
Azt nem is írtam, hogy a körzeti doki talált köldöksérvet és szívritmus zavart is nálunk (mármint a gyerekeknél), de amióta nálunk vannak a kis büdösök, az ilyen apróságok már annyira nem hatnak meg. Láthatóan egészségesek és fejlődnek, és nincs bajuk.
Majd kinőnek mindent.

2009. augusztus 19. - Találmányok listája

Miután Pannát kétszer kellett fürdeti a hülye hintőpor miatt, ismét bővült a világgazdaságot jelentő találmányaim listája. Aki erről még nem hallott, annak elmondom, hogy vannak olyan apró találmányok a világon, amelyek szabadalmaztatásával bárki meggazdagodhatna, és amelyek hiányát a mindennapi életben ezerszer átkozzuk, aztán mégis elfelejtődik és nem valósulnak meg.
- Ilyen az, hogy a babahintőpor teteje ne kerek legyen, hanem hosszúkás, vagy csúcsszerű, hogy bármelyik babahajlatot be tudjuk hinteni. Pannácskát ugyanis fülön öntöttem a hintőporral a hülye teteje miatt, és nem úszunk meg egy hintőporozást sem anélkül, hogy leönteném a gyerek arcát is vele.
- Ilyen az, hogy a babakocsik - ha már kétszázezer forintig terjedően bármit tudnak - legyenek hegymenetbe állítva motorizáltak, akár dinamóval, vagy bármilyen kütyüvel. A legfontosabb ugyanis a babakocsin a súlya és a tolhatósága, nem az, hogy a kereke levehető-e, vagy hogy kocsiba befér-e. (Persze férfiak tervezik őket.)
- Ilyen az, hogy a sarokkádhoz nem lehet hajlított zuhanyzófüggönyt tartó rudat kapni, mert senki nem jött rá, hogy a sarokkádból zuhanyozás közben kijön a víz, ha egyenes a rúd. (Körülnéztünk és tényleg nem lehet kapni sehol.)
- Ilyen az, hogy a női wc-ben legyen fogas (ne a pisis földre kelljen lepakolni a táskát).
- Ilyen az, hogy az öltözőkben a két oldalon legyen legalább két fogas (egy a vásárolni kívánt ruháknak, egy a sajátnak),
- Ilyen az, hogy a kiságy alatt legyen pakoló hely.
...és még egyebek.
A gyerekek egyébként jól vannak, gyarapodnak, és még mindig nincs semmi papírunk arról, hogy bármilyen bajuk lenne.
A szemészeten pedig - ahol szintén nem találtak még semmit - találkoztunk újabb kispajtásokkal a kórházból. Mellesleg a koraszülött szemészet a világ legbarátságosabb helye. Minden szülő egy cipőben jár/járt, így mindenki elmondja, hogy az ő babája honnan indult és hova fejlődött, mindenki dicséri a másik babáját, és nyugatja a másikat, hogy meg fog nőni, nem lesz semmi baja, stb... Lélekmelegető, hogy mindenki mennyire biztatni akarja a másikat.
Jövő héten is megyünk, úgyhogy ezt a hangulatot még sokáig tudjuk élvezni.

2009. augusztus 16-18.

Ahogy töltöm az időt a pimpőkkel egyre nő a szeretetem irántuk. Nem azt mondom, hogy nem szerettem őket az elején, de tényleg ismerni kell a másikat ahhoz, hogy megszeressük.
Mostanában Bencsúr kezd hisztizni, ráadásul hajnali ötkor követeli a hatos kajáját - ordítva. Ezt a kérését nem teljesítem füttyszóra, próbálom húzni az időt ölelgetéssel, laza szoptatással hatig, mert rendnek kell lennie. Hatkor aztán ehet, amennyit akar. Annyit is esznek, ami nagyon jó. Rájöttünk lassan bármennyit töltünk a cumiba leszívják. Panna többször nem bukott, nem rakoncátlankodott, így most (lekopogom) sétagalopp az etetés - ha kihúzzák addig. Szabályok pedig kialakulnak: soha nem szabad felébreszteni az alvó oroszlánokat, ha még nincs kajaidő. Ezt egyszer tettük meg Bencsúrral és teljesen fellöktük a biológiai óráját. Meg a magunkét. Nem gondoltam, hogy ennyire vaskalapos leszek a három órás etetésekkel, de azt se gondoltam, hogy koraszülöttek lesznek, pláne hogy ikrek, így a lazaság (ha lesz) majd a távoli három kiló után lesz esetleg. Hatalmas könnyebbség, hogy az idő kiszámítható (háromóránként evés, közötte alvás).
Megkezdődött egyébként a levegőztetés is, persze csak a kertünkben. Úgyhogy ki is raktuk őket tegnapelőtt a babakocsiba mindkét gyereket. Úgy szunyálnak a friss levegőn, mint a duda.
Hát ennyi esemény, az éjszakázást még bírom, a pimpők nőnek: Benedek 2.450gr, Panna 2.190 gr.

2009. augusztus második hétvégéje - és a mi első hétvégénk

Nos az első hetet úgy látszik túléltük.
Kialakult egyfajta rend is: Peti segít a reggeli hatos és esti hatos, valamint kilences etetésnél, napközben szoptatásokkal próbálkozunk és az éjszaka az enyém. Hétvégén pedig egyikünk egyik gyereket, másikunk másik gyereket adjusztálja. A gyerekek a három órás etapokat még tartják, így lehet tervezni és ez jó.

Illetve: pénteken megcsúsztam éjfélkor, így Benedek üvöltött egy órát, amíg Pannát etettem és böfiztettem. Végül segítséget kértem Petitől, aki hősiesen böfiztetett, amíg én Bencsúrbandiztam. Úgy látszik rendnek kell lenni mindenáron. Nem lehet hibázni.
Szombaton meg Panna üvöltött - fogalmunk sincs miért. Úgy nézett ki, mint akinek a hasa fáj, ez a fájdalom azonban azonnal elmúlott, ha kézbe vettük. Kis cseles. Délután 3-kor ráadásul kihányta a kajáját, és utána is párszor bukogatott kicsiket. Szóval nincsenek illúzióim a súlyát illetően. Mert ma fürdetünk és megmérjük a súlyukat. Remegve várom.

Közös fotó nem készült bár voltak ajánlkozók arra, hogy lefényképezzenek minket. Lévén azonban Panna hányt szombaton, elment a kedvünk a közös fotózástól. Hála Istennek azonban ez nem ismétlődött meg a hétvége további részében, így Panna gyomra úgy látszik mégsem teljesen rossz - valamit mi bénáztunk.
Hát ennyi történt.
Illetve még valami: ma délután háromkor sikerült megetetnem először Pannát, aztán Bencsúrt mellből (fél háromtól fél négyig). Nagy sikerélmény. Azért hatkor cumit kaptak, hogy biztosan legyen meg az adagjuk. Majd három kiló után lehet teljesen átállni mellre, ha sikerül leszívni az adagjukat. Egyébként érzem, ahogy erősödnek. Egyre ügyesebbek.

Kiegészítés:
Bencsúr esti súlya 2.410 gr., Pannáé 2.150gr! Oh yess!!!!

2009. augusztus 14. - Az első hét a pimpőkkel

Sikerélmény: Benedek ma 2.340gr, Panna pedig 2.100 gr. A szemész és az ortopédus (ezt hogy mondják) szerint pedig a gyerekeknél nincs baj (oké a szemész csak hümmögött, de nem jelzett, hogy valami gáz lenne).
Ráadásul ma csak egy fős kísérettel sikerült elmenni az ortopédiára (anyu kísért, de az kell is a két hordozóhoz). És én vezettem. Anyu meg sikoltozott.
Viszont kezdem megérteni, hogy miért kell orbitális nagy pelenkázó cvekker minden kismamának. Hiába vittem ugyanis két cumisüveget, melegített tejet hütő (ez esetben melegen tartó) táskában, váltásruhát és két takarót, Benedek lepisilte az orvost, a vizsgálóasztalt és magát, Panna pedig lehányta a ruháját, így mindez kevésnek bizonyult. Kb. hiányzott négy pelenka, még egy váltás ruha, még egy pelenkázó alátét, és egy öt fős kiszolgáló személyzet. A kis szarosoknak meg van képük, miután mindezen disznóságot végigcsinálták, az öltöztetés közben vacogni, hogy mindenki csodájára járjon nyomoruknak, vagyis annak, hogy rutintalan anyjuk próbálja őket áltöltöztetni. Anyu közben sikoltozott. Na jó ez utóbbi (anyu sikoltozott) csak vicc volt. De hát négy kéz sem volt elég. Szerencsére az orvost nem kellett átöltöztetni. Bár a második gyerek után az már meg se kottyant volna.
Még egy dicsekvéshalmaz: Petivel 20:35-kor álltunk neki fürdetni, pelenkázni és etetni és 21:05kor már kész is voltunk, csak a böfi volt hátra. Oké, tudom így elmarad a "közös élmény" és a játszás, de most hogy háromóránként kell még etetni, hajtunk a gyors szintidők elérésére, amit majd aztán fellazíthatunk.
Majd keresek képet amit felrakhatunk. Tegnap jöttünk rá Petivel, hogy mindenkinek van közös képe a tökösökről, csak nekünk szülöknek nincs. Szóval holnap fényképezkedünk. Azon mondjuk már gondolkodtam, hogy hogy fogom beállítani a gépet, aztán odafutni a többiekhez a csattanás előtt, miközben felkapom az egyik gyereket. Gyanús, hogy lesz egy olyan fotónk, amin majd csak egy ordító gyerek látható és az én hátam, amint futok.
Ha lesz ilyen felrakom.

2009. augusztus 12. - Az első éjszaka két gyerekkel

Az első éjszaka két pimpővel meglepően problémamentesen telt el.
Így, hogy Benedek eszik, Panna pedig fal igazából nagyon gyorsan lemegy az etetés (kilenckor, éjfélkor, háromkor és reggel hatkor). A cumis etetés sokkal gyorsabb, mint a szopi. Az éjszakai etetéseket így meg is tudtam egyedül csinálni. Nagy elégtétel volt, hogy amikor segítséget kértem a reggeli hatos etetéshez, Peti megkérdezte, hogy éjfél van-e. Az éjszaka így egy riasztástól eltekintve naccerű volt. A riasztás is csak azért történt, mert Pannácska gépét átállítottam extra-szuper érzékenyre, és így minden sóhajtást beriasztott. Visszatérve a cumiztatásra, éjszaka cumi lesz, nappal pedig edzünk a szopizásra, ami azért kifárasztja őket. De ma Panna is szopott, ha egészen keveset is. Az éjszaka egyetlen kellemetlensége a hármas fejés, mert akkor a két gyerek már mocorog, és fejek, és az igazából jó másfél óra, mire visszafekhetek.
Ma volt Benedek szemészvizsgálata a teljes család közreműködésével. Apósom szállított, anyu kísért, anyós és Peti pedig vigyázott Pannára. Három órás vizsgálat után haza is értünk pont déli etetésre, és Benedek szeme állítólag javul. Szóval ez is nagyon jó hír.
A szemészeti vizsgálat a kórházi gyerekláthatásokon megismert szülőkkel együtt történt, így ismerősök is voltak. A korábban kiengedett babák súlya már 4kg körül mozog, és nincs semmi bajuk (mondjuk ők 30 és 35 hétre születtek- de nem gondoltak és imádkoztak értük annyian, mint értünk). Megnyugtattak, hogy a harmadik kilótól a gyerekek felhagynak a 3 órás étkezésekkel - és egyéni rend szerint étkeznek bármikor, bárhol. Bár már ott tartanánk. Szegény Bencsúrbandi volt a messze a legkisebb baba a mai sorbanállásnál. Jövő héten pedig a Panna lesz. Egy hét múlva ugyanis új vizsgálat lesz a két gyereknek egyszerre.
Nagyon jó hogy mindkét gyerek itthon van.

2009. augusztus 11. - Panna hazajött, a kórházi létünknek vége

Ma Pannát hazahoztuk és ezzel lezárult életünk egy nem túl fényes, bár a végén sikerélményekkel is gazdag szakasza. Panna baba 2.070 gr, de azért lemérjük az itthoni mérleggel is, nehogy a Benedek súlyvisszaeséses parájába essünk. Jelenleg a két gyerek pánikol: Pannácska bömböl, Benedek csuklik. Személy szerint osztom a pánikjukat, egyrészt hogy nem fognak enni, másrészt hogy egyszerre akarnak majd enni. Száz tárgyalás vesztes ügyben, mint egy éjszaka két síró gyerekkel, akiknek az összes reakcióját még sajnos nem ismerjük.
De a lényeg, hogy soha többé kórházas látogatás, köppenyre várás, tejleadás, stb. Éljen, éljen!!!!!

2009. augusztus nemtomhanyadika - Benedek eszik, Panna jön haza

Megerősített hírek szerint is Panna ma jön haza!
Ez nagyon jó hír, bár bekakilok az izgalomtól, hogy hogy megy majd az evés. Benedeknek 5 nap kellett az átálláshoz. Benedek ugyanis az ötödik napon végre nem vesztett a súlyából, hanem meghízott - a 40 ml-k elfogyasztása mellett is 2.24-ra - így hatalmas kő esett le a szívemről. És éjszaka megette az 50ml-ket is. Nem térek magamhoz a sokktól, hogy Benedek esetleg jól fog enni. Így kb. 20 perc alatt étkezik és ha böfire hagyok újabb 20 percet, akkor Pannára is lesz idő. Őt majd eltolom és nem egészkor, hanem fél-háromnegyedkor fog enni. Remélem ebben Panna is beleegyezik. Ő a kórházban nagyon gyorsan fal, ebből kifolyólag pedig nagyokat böfizik is szinte rögtön kaja után. Jó lenne, ha megmaradna jó szokása.
Ha az étkezések mennek a napirendben nagyobb probléma nem lehet.
Eltekintve atót, hogy orvoshoz, gyógytornászhoz és még ki tudja mikhe kell majd járnunk. Ezt mondjuk még nem látom át, de még nem is foglalkozom vele.
Legyen meg a napi rutin, amit majd aztán fel lehet rúgni.

2009. augusztus 8-9. - A második és harmadik nap

Hát nem könnyű...
Tegnap Bencsúrt megmértük és 2.220 gr. volt, holott a kórházból 2.230gr-mal adták ki. Szóval fogyott, amitől majdnem fellógattam magam. Edi azt mondta a tendenciát figyeljük, hogy ehhez képest nő vagy csökken a súlya. Két óra múlva megmérni, előre be vagyok tojva. Egyébként eszik rendesen, csak nem annyit, amennyit előírtak neki. Illetve nem tudom, mert 45 ml nem egyenlő 45 gr-mal, csak bent úgy kezelik. Itthon súlyra megeszi a magáét, csak ml-re nem. Én bent is mindig a fele kaját Bencsúr nyakába csurgattam, mert nem akart enni. Tehát akkor most is ugyanannyit eszik. Meg azzal vigasztalom magam, hogy amikor a nővérnek sem sikerül, akkor is beírja, hogy megitta az adagot. Szóval lehet Bencsúr itthon is csak annyit iszik mint benn, vagyis többé kevébé 45 ml-t. Ha nő a súlya, akkor nem hal éhen. (Csak nőjön, legalább egy picikét.) Tegnap volt egyébként az első fürdetés, amit Peti végzett elméleti segítséggel. Szerintem Bencsúr élvezni fogja, csak ki kell dobni a csitti-fitti ültetős kádat, és venni neki egy hagyományosat, amiben lehet lebegtetni.
Panna baba jól van, még mindig kedden jön haza elméletileg. Remélem. Mert igen nagy logisztikai feladat mindennap kétszer menni, és igazából se itt, se ott nem lehet jó anyának lenni. Ráadásul hála Edinek holnap reggel nyolcra bemehetek gyógytornászt nézni és tanulni tőle, de akkor az azt jelenti, hogy mire hazaérek reggel, már mehetek is vissza, és három etetést nagyszülő (9-es, 12-es, esti 6-os) oldana meg, én meg szétfutkározom magam, vagy ahelyett hogy bármelyik gyerek mellett lennék, üldögélhetek egy padon a kórházban. Szóval remélem holnap a Pannán mutatják meg a gyógytornát, és akkor a déli etetésre itthon lehetek. Ez esetben Panna nem lesz megetetve délben. Panna egyébként már 2.070gr. volt tegnap, és láthatóan jól érzi magát. Ugyan ma volt hasmenése, de a nővér szerint ez a hazaadást nem gátolja. Becsszóra most nem ettem semmit, és Bencsúr sem hasmenéses. Szóval nem én tehetek róla.
Tegnap nagy elméleti vita alakult ki arról, hogy igény szerint vagy háromóránként etessek. De az a helyzet, hogy Bencsúr még nem követelődzik annyira erőszakosan, hogy kajálni szeretne, ráadásul úgy kell lenyomni rajta a kaját. Ha rajta múlna, lehet éhenhalna. A szoptatásra meg van, hogy rákattan, van hogy nem. Ma például fél óra alatt 20 ml-t (azaz gr-ot) szívott le, mert ugyan gyűjtögeti a szájába, de nem nyeli le. Ez viszont azt jelenti, hogy csúszik a kajáltatása és még fáradt is. Lehet később kell majd erőltetni, ha nagyobb lesz és erősebb.
Bencsúr mindemellett kb. egy fél-hárommegyed óra rimánkodás után jut el a kívánt mennyiségig cumiból is, és még legalább fél óra mire böfizik. Nem tudom Panna Bencsúr mellett, hogy fog majd táplálkozni. Ja, meg hogy mikor fejek majd.
Hát szóval ellepte az agyamat az anyatej, és már csak ez a gondom-bajom. Tisztára mint egy rendes kismamának. Ennek pedig örülni kell.
Még egy örömhír van: bekerült végre az ablakon a kettes számú kiságy. Így végre kialakult a kis lakásunk rendje négy főre. Majd később lehet, hogy a kiságyakról felteszek fotókat, szerintem nagyon jól néznek ki. Pannáé lesz a nagyobb ágy, mert ahhoz vannak rózsaszín kiegészítők.
És sikerült megoldani a légzésfigyelő problémáját is, így már nem riaszt éjszakánként ötször-hatszor.

2009. augusztus 7. - Az első nap

Kicsit jobb most, a nagyszülők ügyesen megetették Benedeket 12:00kor, amikor Pannát látogattuk, tehát egyszer már evett a gyerek, másodsorban pedig 15:00kor szívott mellből 50ml-t. Tehát kétszer már biztos jól lakott, és végülis a maradék étkezésekkor is eszik, csak hát nem pont 45ml-t.

És délelőtt a látogatáson a főnövér a kezembe nyomott egy zacskó kórházi cumit, és négy kis üveget, hogy próbálkozzam azzal. Ugyan délután is maradt az üveg aljén, de nekem is nagy könnyebbség, ha a gyerek nem akar enni, de tudom jól csinálom, mintha új módszerrel is próbálkozom.
Szóval alakulunk.
Pannát pedig várhatóan kedden kiengedik.
Remélem addig Benedekkel beedződöm.
Jaj!!!!

2009. augusztus 7. - Az első éjszaka

Még él a gyerek, de hogy mennyire lakott jól, arról fogalmam sincs.
A rendes babacumisüveghez való cumi, ugyanis kemény neki, nem szívja. A szopásról mintha még életében nem hallott volna. A gyógyszertári szopókán pedig nincs luk, így éjszaka, éjfélkor kezdtük el a sokadik mellécsurgatós cumiztatás sikertelensége után kitalálni, hogy mekkora luk kell rá. Jelzem a gyerek sem túl türelmes, és mintha még életében nem evett volna cumiból sem. Ő is és valószínűleg mi is elfelejtettünk mindent, ami a kórházban ment. Máshogy is viselkedik (nem tűnik betegnek, csak más a viselkedése). Szóval az éjszaka káosz volt. Peti végül megunta és késsel vágott egy lukat a szopókára, amin keresztül persze dől a tej, de legalább egy-két korty lement.
Ma, ha nem adnak, akkor lopni fogok a kórházból gumicumit. Na jó nem lopok, de nagyon el leszek keseredve, ha nem kapok. Végülis, ha a gyerek három héten keresztül arra a gumicumira volt ráállva adott lukkal, akkor jó eséllyel nem fogok most, új környezetben sikerrel próbálkozni új cumikkal. Így pedig veszélyeztetem azt, hogy nem eszik a gyerek.
Majd ha már biztonsággal etetem, próbálkoznék mással.
Annak ellenére egyébként, hogy nem eszik, nem hisztizik, de nyöszörög. Aztán, hogy mitől arról fogalmam sincs. Hát ez volt az első éjszaka. Ja, és a riasztó az éjszaka első felében folyamatosan pityergett, holott a gyerek jól volt, aztán anélkül, hogy kikapcsoltuk volna abbamaradt. X aktákba illő dolog ez.
Hálát adok a Jóistennek, hogy Panna még bennmaradt, ha két gyerekkel megy a kajamacera, így első éjszaka lehet kiugrok a földszintes házunk ablakán. Mire Panna hazajön remélem Bencsurbandival rájövünk, hogy mi nem stimmel, és Pannababa már csak beleül a jóba.

2009. augusztus 5-6. - Benedek hazajön!!!!

Na most bővebben írok: Mivel tegnap szerda volt fotóztam. Benedek és és Panna most már jól van, nőnek, Panna elérte az 1.900 gr-ot, Benedek meg 2.230gr. Az már lassan (oké nagyon lassan) normális súly is lehetne! Ezenkívül jól vannak, szépek, nem apnoéznak. Hatottak az imák, és csoda történt.
Az is kiderült szerdán, hogy Benedek ma, csütörtökön hazajön!!!!!!

És most e bejegyzést úgy írom, hogy Benedek itt fekszik mellettem, és lassan éhesedik. Egyébként tud szopni, de az az utasítás, hogy elsősorban a súlyát növeljük, így majd csak napközben fogok próbálkozni, az első estét túl kellene élnünk. Kíváncsi vagyok, hogy felébred-e kajáltatásra, de már most is felébredt, szóval a három órás etetést követelni fogja valószínűleg. Mindegy én beállítom az órát és etetek. A riasztó készüléket pedig várhatóan kivágjuk még ma este a kukába, mert folyamatosan riaszt, Benedek meg jól van. Nagyon úgy néz ki, hogy ma este elmegyünk egy nonstopbba elemért.

Este hétkor hoztuk haza, a hatos etetés után. Általában korábban adják ki a babákat, de akkor már megetettük Pannával együtt, és utána jöttünk haza. A hordozó bepakolását a kocsiba előtte begyakoroltuk. Jelentem nem egyszerű, és szerintem nem is a helyes variációba kötöttük be, de be lett kötve az tuti.

A mai napot Peti is és én is végigizgultuk, most meg én személy szerint be vagyok kakilva Benedek helyett is. Ha holnap jelentkezem, akkor nem halt meg senki.

Az is utasítás sajnos, hogy nem nagyon lehet macerálni a babákat, mert még nagyon gyenge az immunrendszerük és elkaphatnak bármit, akkor pedig légzéskihagyásuk lehet. Szóval kedves ismerősök, most még egy kicsit várni kell a tömeges vizitekkel, de legkésőbb szeptemberben mindent bepótolunk. Tök laza anyuka akartam lenni, erre most szabályok vannak. Kemény az élet.

2009. augusztus 4. - Szemész napja

Ma Benedeket és Pannát megvizsgálta a szemész és megállapította, hogy "nem romlott tovább" a szemük. Bár ez nem tűnik nagyon jó hírnek, már megtanultuk Petivel, hogy a "nem romlik tovább" kifejezés valójában egy burkolt utalás arra, hogy nincs gáz. (Más kérdés, hogy ki mit tart gáznak: a vakságot, vagy a szemüveget. Mi a szemüveget is. Hadd legyenek egészségesek teljesen.)
És Benedek elvileg elvihető a kórházból. Hogy mikor az még kérdés, holnap biztosan nem, mert nincs még zárójelentés, esetleg csütörtökön. Ha csütörtökön mégsem, akkor jövő héten. A jövő hét előnye, hogy akkor talán a két gyerek egyszerre érkezik haza és nem kell naponta negyven-negyven percet oda, majd vissza futnom a kórházig, miközben Benedeket itthon hagyom a nagyszülőkkel. A csütörtöki hazahozatal előnyét nem kell magyarázni.
De ömagában már az elvihető kategória is nagyon-nagyon jó.
Jelentem Benedek ma délben a teljes adagját szopizással gyűjtötte be, Panna pedig délután benyelt 10 gr-ot. Zsenik a gyerekek. Este ugyan Benedek nem szopott, de szerintem azért nem, mert mikor nekilátott volna jött a szemorvos és megabajgatta, így nem tudott ráhangolódni a munkára. Kicsi lelke teljesen fel tud zaklatódni. Panna a szemorvos után teljesen kifeküdt, nem is rezdült többet.
Hát ilyen volt a mai nap, csupa izgalom.

2009. augusztus 3. - Az ikrek hét hetesek, Sob 29 éves

A mai nap is ragyogó volt.
A gyerekek közül ma Pannát próbáltam meg megetetni, ő ugyan szopott, de nem nyelte le. Meg Benedek szívásához képest az övé csak próbálkozás. Nem baj, sokkal, de sokkal kisebb, mint Benedek, van még ideje megtanulni. Benedek pedig délben 20gr-ot, este pedig 30 gr-ot evett. Az adagja 40 gr. Így ha megtanulja azt is kiszívni, nem kell majd részéről idővel pumpálni. Az pedig nagy időspórolás lenne, most ugyanis egy és negyed óra a két gyerek etetése, és itthon még fejek is. Tehát összesen két óra (mert egy fejés 3/4) az etetés, és három óránként kell majd etetni őket.
Megkérdeztem a körzeti gyerekorvost a gyerekek szeme ügyében - amit ugye holnap vizsgálnak meg - és én azt vettem ki a szavaiból, hogyha az egyes és kettes zóna beereződött a szemükben, akkor már teljesen vakok nem lehetnek. Persze cél a tökéletes látás, meg sose lehet tudni. stb., stb., stb. Kedden jön a gyerekszemorvos, élet és halál ura.
Benedek egyébként nem apnoézott egész nap - az esti etetésig. Amikor eljöttem akkor viszont beriasztott a gépe. Hát remélem ez nem veti vissza a hazajövetelt, ami ha jól számolom, akkor az szerda vagy csütörtök lesz. Én szerdára számolok, és legfeljebb csütörtök. Ha pedig a jövő hétre áttolódik minden, akkor szerintem már Pannácskával együtt jönnek, a kiccsaj ugyanis 1.850 gr.
Megint beszélgettünk szülökkel és megállapítottam, hogy igenis, bármily rossznak is tünik, mi még kispisták vagyunk bánat, vagy szerencsétlenség dolgában. (Mondjuk mostanában csak örömnap van.) Az egyik szülőpár mesélte ugyanis, hogy volt egy gyermekük ezelőtt nyolc évvel, aki agyvérzést kapott születéskor, öt hónapig volt kórházban és végül meghalt (tehát ők akkor egy kómában levő gyereket látogattak öt hónapig, nem úgy mint mi most a gyerekeket). Ezt követően nyolc évig nem jött össze újabb baba, pedig 5 lombikprogramon vettek részt. És amikor feladták, akkor esett teherbe az anyuka azzal a kisbabával, akit már szintén hat hete látogatnak, mert szintén koraszülött és légzéskihagyásos. És mosolyognak, és boldogok. El vagyok kényeztetve.
Újabb fejlemény kiságy ügyben.
Ma délután lefestettem az összerakott kiságyat és nagyon büszkék voltunk, hogy alakul a gyerekszoba. Erre este jött a bátyám a szekrénnyel, amit vasárnap vettünk, ránézett a kiságyra és megállapította, hogy nem fogjuk tudni az ajtók szélessége miatt bevinni a gyerekszobába. Tényleg. Szóval majd az ablakon kell beadni a cirka negyven kilós, foghatatlan kiságyat, amihez legalább négy ember kell. Hurrá! Az egész város a mi kiságyainkkal szórakozik.
Hát ennyi történt ma.
Hihetetlen, hogy nem sokára itthon fognak szuszogni a csimborasszók.

2009. augusztus 2. - Örömnap 3.

A mai nap is örömnap.
Először is elkészült a második kiságy, készen van, csak Pannára vár.
Aztán délelőtt az etetés Peti részéről jól ment, nálam Panna ugyan bukott, de ügyesebb kezdek lenni, érzem. Mindemellett a velünk várakozó szülők megdicsértek, hogy mennyi tejet hoztam. Mint az eminens, stréber örültem neki.
Harmadszor a gyerekek jól voltak és nem apnoéztak.
Negyedszer hazafelé megoldódott a szekrény problémánk. Mert ugye nem rendelkezünk tároló egységekkel, a lakásunk meg kicsi. És jó lenne valami antik bútor. Hát találtunk ma az utcán kitéve egy, az én antik szekrényemhez tökéletesen passzoló egyajtós szekrényt. Csekélyke összegért a tulajdonos megvált tőle. Tehát helykérdés megoldva.
És este a látogatásnál Benedeket megszoptathattam. Nem cumival, hanem rendesen. És nagyon, nagyon, nagyon ügyesen meg is evett 20gr-ot! Aztán persze elájult az erőlködéstől, de még lement a rendes adag fele is cumiból. Jaj, nagyon jó érzés volt. Hát igen a szoptatás nem pótolható. Elalélés előtt annyira mosolygott a gyerek!!! Én is.
Ma bejöttek egyébként a nagyszülők és dédnagypapa gyerekeket nézni. És nemcsak a 2.160gr-os Benedeket, de az 1.820gr-os Pannát is meg lehetett nézni. Hát igen a gyerekek rohamosan fejlődnek. Persze a nagyszülők és a dédszülők is nagyon örültek.
Peti egyébként probléma nélkül eteti bármelyik gyereket, öröm nézni milyen ügyes. Nagyon jó érzés együtt etetni. Szóval kezdünk mi négyen összecsiszolódni.