2009. szeptember 26. - Keresztelő 2.

Tegnap megtörtént a pótkeresztelés. Erről teszek is fel képeket. Az elsőn mi vagyunk Petivel, vagyis a kis család. A következő képen a keresztszülők: Benedeké Mz, és Pannáé Edi. A következő képen a két nagymama van a gyerekekkel, és végül a az újsütetű dédnagypapa.
A hét fejleményei még, hogy Benedek és Panna Sára - amikor nem szopnak - már rendes cumisüvegből tudnak enni. Ez azért nagy szó, mert a kórházból kapott "malacetető" cumikkal undorító volt már etetni, a sok sterilizálástól már kezdtek szétszakadni, ragadni, brrrr. Most pedig csitti-fitti cumisüvegekből döntik (kis túlzás) magukba a kaját, mint az időre született babák. Le nem tudom írni, mennyivel kulturáltabb így, mindamellett, hogy ez megint egy jelzés arra, hogy a babáink kinőnek a csecsemő létből.
Továbbá fejlemény még, hogy Benedek - mint az a mellékelt képen látható - belenőtt az első zoknijába. Eddig olyan kicsik voltak, hogy minden zokniból kiestek. Pannának ugyan még híznia kell, de alakul ő is.
Tegnap pedig, mint már mondtam megvolt a pótkeresztelő: megkapták az olajat, krizmát és a keresztszülőket. Nagyon sokan eljöttek és szerintem szép volt. Egyik gyerek sem sírt, de Panna diszkréten hányt egy kicsit. Mz és Edi a két keresztszülő.
Köszönjük, hogy eljöttetek és az ajándékokat!

2009. szeptember 23. - Fejlődünk

Benedek fejlődött, persze Panna is.
Benedek kérem szépen szerintem már rányúl a cumira - ha nem akar enni és soha nem akar - továbbá szerintem ma megtekintette a feje fölött forgó csitti-fitti forgó játékot, és a baba kocsira akasztott játékokba is többször sikerült beleakadnia.
Panna pedig követ szemmel néha, de legalábbis a hang felé fordul és néha már meg tudom nyugtatni, szóval talán felismer.
Továbbá Benedek szerintem igenis hasról hátra tud fordulni, és pár másodpercig hason is fel tudja tartani a fejét. Panna baba pedig szintén emelgeti a fejét - csak az övé nehezebb - és már néha olyan mintha lökne magán oldalra.
Hát ennyi történt.
Illetve tegnap Benedeket ébresztettem fél háromkor, hogy torna. Nem tudom leírni azt, ahogy kinyitotta a szemét, majd oldalra húzta a száját és lekezdett hisztizni, hogy hagyjam békén. Ha nem én lennék az anyja egész vicces lett volna, annyira kiült rá az undor. Az arckifejezése felért egy leköpéssel.
Pannababa pedig olyan dallamosan tud sírni, hogy "öröm" hallgatni. Tényleg szép. Operaénekes lesz.
Vicces, hogy ikrek és más az illatuk, a hangjuk, a sírásuk, a mozdulatuk, a mozgásuk, az arcjátékuk.

2009. szeptember 15-től

Az ikrek jól vannak, Panna 3.130gr., Benedek 3.470gr. (majdnem három és fél kiló).
És ma van energiám írni, mert édesanyám tegnap itt aludt és ő ébredt a gyerekekkel, így pihenhettem.
A hétvége rázós volt, megpróbáltam kihagyni egy étkeztetést, ami csütörtökön nem ment, pénteken meg úgy ment, hogy ugyan egyszer keltem, de két és fél órán át nem aludtam vissza, mert hol az egyik sírt, hol a másik. Így mindnégyünk megnyugtatására visszaálltunk a háromórás etetésekre, és majd egyszer az elkövetkező évtizedben áttérünk a négyórásra. A kicsik egyébként pofátlanok: a háromórán belül farkaséhesek, viszont mire elérjük a háromórás etapot hanyatt dőlnek és nem esznek (Benedek) vagy hánynak (Panna). DE! Elolvastam Dr. Spock etetésre vonatkozó passzusát - ami úgy szól, hogy a gyerek annyit eszik amennyit akar, és nem fog éhenhalni ha van kaja - és megnyugodtam, elengedtem ezt a problémát. Tényleg nem eszik meg az adajukat (vagy hánynak) egyébként, de híznak. Tehát nagy gond nem lehet (gondolom most kialudtan). Lehet, hogy öngyilkos lett Dr. Spock gyermeke, de Dr. Spock legalább túlélte az etetési időszakot.
Egyébként a gyerekek este hattól kilencig általában toppon vannak, ekkor élik a társadalmi életüket, ez időszakban tehát vagy karban vannak, vagy nyüszögnek. Nyüszögésre mondjuk nem vesszük fel őket, tanulják meg szegénykék, hogy ikrek és nincs idő mindig velük foglalkozni. Kemény az élet.
A torna kitartóan folytatódik, Benedek csodálatos és bár az orvosunk állítja, hogy korai még, szerintem igenis meg tud fordulni. Pannácska meg végigalussza továbbra is a tornát, de majd ha elmúlik a náthája reméljük feltámad halottaiból. Most egyébként - hogy nincs kötelező orvoslátogatás éppen előírva - Panna taknyossága miatt kell kétnaponta orvoshoz menni. Éljen-éljen!!!
Tudat alatt szorongok, hogy nem fejlődnek rendesen, de gondolom ez minden szülő rémálma. Amíg nem tudnak logaritmust számolni, addig valószínüleg stressz a szülő élete. (Bár e szempontból anyu a mai napig stresszelhetne - tudnám mi az a logaritmus? hehehehe)
A jó dolgok pedig, hogy hétvégén voltunk a gyerekekkel misén, és jól viselkedtek, és Mihályéknál Bengedúz első szülinapi partiján, és a gyerekek ott is jól viselkedtek, és ami mégjobb, tudtuk ott őket táplálni, meg megoldani egyáltalán a kimozdulást, így eztán kinyílik a világ. Bendegúz egyébként több mint tíz kiló és gyönyörű gyerek, de Petivel majdnem elájultunk, amikor lehúzott három deci tejet együltő helyében cumiból. Mi a hetven miliket nem tudjuk lepofozni a gyerekeken.
Visszatérve: szerintem Benedek már meg tud fordulni hasról hátra és fel tudja emelni a kis fejét. Pannababa még ebben gyengébb, de alakul ő is. Nagy különbség mondjuk közöttük az, hogy Panna szeret hason aludni (tudom, hogy nem lehet), így ő nyugiban van, ha hasra tesszük, míg Benedek gyűlöli, ha a pocakjára fektetjük. Így ő nyilván mindent elkövet, hogy hátra kerüljön. Most akkor le van maradva Panna, vagy sem? Ugye jó kérdés. (Dr. Spock?)
Más nem történt velünk a héten.
Élünk, virulunk.

Meghívó!!!!

Kedves mindenki, aki izgult, imádkozott értünk!

2009. szeptember 26. napon 17:00kor ünnepélyes keretek között a Bazilika Corpus Christi kápolnájában keresztelője lesz Benedeknek és Pannának.

Ha időd, energiád engedi, gyere el, sok szeretettel várunk.

2009. szeptember 18. - Kicsúszott a kezemből az irányítás

Ma panasznap van:
- nem szoknak át a kis szemetek az éjszakai egy étkezésre (szkippelnénk az éjszakai hármast gondoltam én, de nem gondolták ők),
- viszont mivel próbálkozom, felborult az éjszakai rend, és mindnégyünk nyugalma, éjszaka egytől négyig etettem, tisztába tettem és szívtam a taknyot Panna orrából,
- Pannának a vérszegénységet javító vastól székrekedése van, amit glicerines kúppal operálok,
- Benedek ellenben kicsit néha hasmenéses,
így mindkét gyereknél adódik a naponkénti átöltöztetés a csurig kakiból,
- Benedek rájött, hogy ki tudja tolni a cumit a szájából, de arra nem, hogy ezért marad éhes, így tíz perc etetés és húsz perc küzdelem míg letukmálom a napi adag egy részét rajta és közben üvölt hogy éhes (ha lefogom a kezét akkor is üvölt),
- Panna az AR-es tápos előetetés ellenére nem szokott le a napi rókáról,
- ellenben nem múlik a náthája, így folyamatosan taknyos,
- Benedek néha szívja az orrát, ami ugye nem azt jelenti, hogy ő is taknyos lesz....,
- kezd fogyni az energiám a nap ötszöri fejésekre, na ettől parázom, stb.
Hát eddig ennyi.
Viszont Panna tegnapelőtt elérte a 3 kilót.
Nehéz dolog életben tartani két gyereket, akik célja minden az életben tartásukra irányuló kísérlet megakadályozása.

2009. szeptember 7-14. - Második kemény hét

Először jöjjenek a tények:
Benedek 3.290gr volt tegnapelőtt, Panna pedig 2.900 gr. Tehát elértük a normál időre és súllyal született gyermekek súlyát és ez - mint az a fotókon is látszik - a gyerekeken is látható. Ezenkívül, még mindig nincs papírunk arról, hogy betegek lennének. Előbb fog egy orvos meghalni, mint kimondani, hogy nincs semmi baj a kicsikkel, úgyhogy addig jó, amíg nincs papírunk arról, hogy betegek lennének. A torna már beépült a napirendünkbe, Benedek zseniálisan nyomja, Panna kicsit lustábban.
Voltunk a városban is már kétszer sétálni. Az valami fantasztikus élmény. Idegenek és ismerősök garmadája áll meg csodálni a két gyereket. Ideje dicséreteket bezsebelni. Eddig javarészt csak orvosok látták őket és ők ugye kritikusak.
Viszont a hétvégét kórházban töltöttem Pannával, ugyanis hőemelkedése volt, tüsszögött, náthás volt és mindemellett a napi egy hányást sikerült napi kettőre felvinnie. A kórházi élmény egyrészt jó volt, mivel Pannácskával kapcsolatunk elmélyült, jó volt csak vele lenni kicsikét, végre nem éreztem úgy, hogy a két gyerek között futkosok. Most csak Panna volt szeretgetve benn a kórházban. Összehasonlíthatatlan volt a benti állapot a hazaival a tekintetben, hogy nem kellett az órát nézni minden etetésnél, hogy a másik gyerek nem sír-e még fel. Volt idő együtt lenni, együtt aludni. Benedek ezalatt anyukámmal és Petivel volt itthon. Lehet ezt (hogy a két gyereket külön-külön szeretgetjük) ismételgetni kell néha. Viszont megállapították, hogy Pannának vérszegénysége, sárgasága, náthája és baktériuma van (hatásszünet) - amikre nem kell szedni semmit, majd elmúlnak. Egyedül a vérszegénységre kell vasat szedni, amitől viszont székrekedése lesz. A hányásnál meg elő kell etetni Pannácskát anti-refluxos táppal, és így nem fog hányni. Szóval világmegváltó gyógyítás nem történt, és hazajöhettünk.
A jövő és eheti programunk az lesz, hogy minél többre emeljem a szoptatások számát és minél többször próbálom őket egyszerre szoptatni. Majd meglátjuk sikerül-e, hatalmas fegyvertény lenne, ha összejönne. Eddig csak napközben szoptattam, akkor is vagy egyiket, vagy másikat, éjszaka könnyebb és gyorsabb volt a cumi. No meg biztosabb, hogy lemegy az adag. De mivel újabban tökölnek a gyerekek, lehet a cumi sem gyorsabb és lehet mellből többet szívnak néha néha. Majd meglátjuk.
Tehát ez a hét sem volt mentes pániktól, de azért alakulunk lassacskán. Íme még két fotó a gyermekekről.

2009. szeptember 1-6. - Kemény hét

Hát ez a hét kemény volt.
Napi négyszeri torna engem továbbra is kihoz a sodromból, és bár tudom, hogy hasznos, fejleszti az idegrendszerüket, stb., nem tudom magam agyilag ráállítani. A gyerekek már néha igen, van hogy nem is sírnak. Illetve van egy direkt a tornához illő sírásuk, ami valami olyasmiről szól, hogy Aaaannnyyyuu (nagymama) hagggyyyyálll máááárrr béééékkkkééénnnnn!! Egyébként nagyon ügyesek, már egy hét alatt látok fejlődést. Anyukám és anyósom lelkesen járnak segíteni, így a déli és a hármas torna gyorsabban megy és én sem fordulok be. Sokat számít, hogy nem egyedül kell csinálni, nem is tudom mit csinálnék nélkülük. A reggeli kilences és esti hatos tornát pedig azért így már csinálom egyedül. Emellett segítenek főzni, takarítani, szóval nincs okom panaszra. (Ehhez képest mit teszek? Panaszkodom.)
Illetve, hogy mit csinálnék segítsg nélkül? Kiborulnék kicsit többször mint most. Szombaton ugyanis nem kértem segítséget, viszont Petinek céges ünnepsége volt, így egyedül voltam. Hát befordított rendesen. Rájöttem, hogy a gyerekeket én még nem is láttam mosolyogni, hiszen vagy etetek, vagy böfiztetek, vagy tornáztatok (amikor nyilván sírnak), vagy leteszem őket aludni, hogy azért pihenni is tudjanak. Tehát karban nem nagyon tartom őket. Na akkor mikor mosolyognának rám? Így a szombat esti hatos tornát csúsztattam kilencre és összebújtunk. Kicsit zavar, hogy még nem tudom hanggal nyugtatni őket, jelzem a napirend mellett én nem a megnyugtató vagyok, hanem a felforgató.
Azért ez a hét rendelkezett kiborító percekkel rendesen. Szó szerint, ugyanis szombaton (a mélyponton) a frissen kitakarított lakásban sikerült kétszer is eldobnom a lefejt anyatejet, úgy, hogy a konyhabútor belseje is ragacsos tejes lett. Mindemellett Panna rendszeresítette a napi egyszeri hányást, ha hosszú nadrágban vagyok, tuti, hogy ki kell mosni. Továbbá tegnap este minden etetés előtt egy órával ébredtek az ikrek, ráadásul egyszerre, ami cirka háromnegyed órás éjszakai üvöltés és szülök részéről háromóránként másfél órás etetést, böfizetést, cirógatás jelentett, ami mellett a szünetekben kétszer riasztott is a légzésfigyelő falsan persze.
Voltunk agyi uh-n és ezen a héten, és nem romlott a fejecskéjük. Pontosabban az agyvérzésük mértéke nem változott, de mivel nő a fejük, így meg fog oldódni magától. A vizsgálatra most nem apósom vitt, hanem én vezettem és jelentem: még élünk.
A vasárnapot meg úgy döntöttem, hogy a Jóisten kezébe helyezem és megszentelem, azaz vasárnap nem tornázunk. Az ikrek is tanulják meg mi az a vasárnap: pihenés, nyugalom. És ezen a napon (is) pusztán a Jósisten kegyelme hasson rájuk, ne a torna. Így legalább van egy nap, amikor csak kényeztetés, becézgetés van. Vasárnap így tehát nyugalomban telt el, nem kellett órát nézni, nem kellett sírni, feszülgetni. És este megvolt az első sétánk, átmentünk Katáékhoz a hatos és kilences kaja között társadalmi életet élni. A gyerekek jól voltak, én meg feszítettem a babakocsival. Amivel nem férek rá egy járdára sem, és amit csak úgy tudok a Tettyéig eltolni, hogy teljesen rádőlve tolom a kocsit. Szóval nem lesz ezzel a monstrummal az a peckes-büszke kismama járás megvalósítható.
Az első sétánkról és az anyukám által a gyerekeknek gyártott kötött dresszről tettem is fel képeket.

Szavazás!!!!

Benedeket már lehet fésülgetni!
Melyik frizurát használjuk?
Az első frizurát nem kell bemutatni, bármelyik punk koncerten megállja a helyét.
A második frizurát Terence Hill és Poirot ihlette, (ez utóbbinál hiányzik a Hitlerszakáll), de egy angol hivatalnok, vagy '20-as évekbeli úriember is megirigyelhetné.
A harmadik hajszerkezet Napoleonra hajaz.
A negyedik pedig szintén egy jólfésült kis gentelmané.
Az ötödik frizura ihletője Mikó István volt.