2009. július 31.

A ma reggel anyuval indult, aki ma látott egy koraszülött mentőt, és elkezdett sírni.
Úgy gondoltam újraértelmezem a kapcsolatomat a kicsikkel, így ma mindkettőt felvettem és nem maceráltam őket. Ha nekik nem is, nekem nagyon jól esik összebújni velük. Gyűjtögetni kell a pozitív élményeket. Benedek szürkülget továbbra is, Edi szerint azonban ezzel felhagyhat, ha sikerül a legújabb baktériumunkat is kiírtani. Pannácska meg csak szunyókál.
Most már a déli etetés is jó rossz volt.
Benedek elszunyált a kaja alatt, így hozzáfogtam Pannához, aki azonban annyira sírdogált, hogy nem volt hajlandó ráharapni a cumira. Úgyhogy Pannácska részéről az etetés nem sikerült, így visszatértem Benedekhez, aki nagy nyammogva megette a maradékát.
Tehát ha így veszem, fél siker.
A babák után elmentem a városba megvenni a légzésfigyelőt.
(Segítség azoknak, akiknek ilyen nincs, hogy lehet kérni a körzetitől ingyen egy légzésfigyelőt, továbbá a babacenter nevű boltban visszavesznek és újra eladnak légzésfigyelőket. Az első tippet anyunak, a másodikat Szilárdnak köszönöm. A használt légézfigyelő 11.000,-Ft volt. Az első meg ingyenes.)
És a mai nap győzelme, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól kiharcoltam - a munkaügyesekkel együttesen - kiharcoltam, hogy táppénzre vagyok jogosult. (Ezzel sikerül a gyás idejét kitolnom és több pénzhez jutok.)

2009. július 30. - Kiborulás

Délelőtt a gyereklátogatás és az etetés simán lezajlott. Mégis bár hülyén hangzik, nem érzem, hogy össze lennék hangolódva a gyerekekkel, most valahogy nem tudok sem rendesen tornáztatni, sem rendesen kommunikálni, csak álldogálok és balfékeskedem etetésig, azon gyorsan - ha gyorsan átesünk - és megyek haza. Sem Benedekkel, sem Pannával nem sikerült szemkontaktust keresnem, sem megnyugtatni őket, ők meg vagy alszanak, vagy valamin erőlködnek. Szóval valahogy nincs harmónia.
Miért is lenne.
A délután meg fokozottan így telt számomra, mert Peti azért nagyon ügyes forgatgatja őket, meg beszél hozzájuk, stb. Sajnos most felgyűltek a szülők, és ki kellett menni átadni a köppenyt. Peti azért benn tudott maradni, én mentem ki, mert az etetésnél én úgyis visszamehetek.
Az etetés este katasztrófa volt.
Először is a két gyerek megint hasmenéses volt, ergo lehet megint tápot fognak majd kapni. Csak krumplit eszem. Benedek pedig a fele kaja után beszürkült (apnoézott), és folyamatosan riasztott nála a gép. Rosszul is nézett ki a gyerek, sápadt lett és a szája szürke. A nővér mondta, hogy húzzam meg a haját, hogy sírjon, mert attól megijed és összeszedi magát, de persze nem sírt, ezen megint bepánikoltam. A nővér végül kivette a kezemből és próbálta megetetni, de neki sem sikerült. Panna meg megint csak szopott, de nem nyelt, így minden mellécsurgott.
Én nem tudom mennyire normális ez, de nálam most elszakadt a cérna. Valószínűleg holnapra elmúlik - meg hát mindegy, hogy elmúlik-e úgyis kell menni - de most rohadtul nincs kedvem egy ideig a kórház közelébe menni. Tudom nem szabad hisztizni, de most szívesen elutaznék jó messze ettől az egésztől. A tököm tele van, hogy minden ennyire szenvedéses, még az olyan egyszerű dolog is, mint az etetés.
Azért a napnak volt jó része is, összeállt a gyerekrészleg, a kiságy hófehér, van pelenkázó asztalunk is hófehér (ma festettem le őket), és az egész csodaszép.
Egyedül ezek a bútorok árulkodnak arról, hogy lesz/van gyerekünk. Legalábbis a mai műsor után erős a kétségem, hogy hazaengedik a jövő héten Benedeket. Csókoltatom dr. Spock.

2009. július 29. - Örömnap 2.

A ma reggeli meetingünknél Pannácska és Benedek elég csendes volt, a tornát végigcsinálták, és szeretgethetők voltak. A kaját is simán lenyomták mind a ketten, Benedek kicsit lassabban, Panna meg éhesen és gyorsan.
Az esti etetésnél azonban mind a hárman bénák voltunk.
Benedek gépe többször riasztott, hol azért mert magas, hol azért mert alacsony volt a pulzusa. Ebből következően az etetésnél én betojtam, mire ő is, és félrenyelt, elkezdett szürkülni, a gép ordít... a nővér megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, pihenjünk kaja közben, majd folytassam. Benedek meg elaludt, így a további evést nem értékelte, félrenyelt, a gép riasztott....
A nővér meg átment egy másik szobába, így Benedeket lekapcsoltam a gépről és szaladtam a nővérhez, hogy baj van, aki odament a Panna gépéhez és közölte, hogy hát jók az értékei. Mondtam, hogy a Benedekkel van a baj. Mire közölte, hogy persze, ha lekapcsoltam. Áááááá!!!!!
De végül nem volt semmi baj, csak én paráztam túl a dolgot. Otthon legalább tudom majd mire kell figyelni.
Pannácska meg olyan éhes volt mire sorra került, hogy csak nyelt, de nem harapott rá a cumira, így kifolyt a kis száján az anyag. Azért belement egy része.
...szóval a mai nap nem volt egyszerű.
De azért volt benne sok-sok öröm is, ma ugyanis összerendeztük anyuval a babakelengyét, azaz összekészítettük az extra kicsi ruhákat, és elkezdtük őket kimosni. Ezenkívül este megérkezett a kiságy, így holnap lefesthetem. Ez a készülődés jó dolog.

2009. július 28. - Örömnap megint

Igen, a hír tartja magát, Benedek nagyon úgy tűnik hazatér a jövőhéten.
Teljes az izgalom, bár el sem tudom képzelni, hogy fogom életben tartani. Pedig a gyerekek összekapták magukat: estére Benedek 1.950 gr., Panna 1.630 gr. lett. És nincs hasmenésük. Most egyszer tápot kapnak, egyszer anyatejet. És mindezt cumisüvegből. Benedeket délelőtt és délután is, Pannát csak délután etettem, és mindketten ügyesek voltak. Panna olyan mohón evett, hogy azt hittem az üvegnek is nekilát.
Elolvastam dr. Spock megjegyzéseit, aki szerint gyakran a koraszülöttes, kórházas szülök félnek hazavinni a gyerekeket, ezért tudatalatt kifogásokat találnak ki arra, hogy miért nem alkalmas az időpont a hazavitelre (náthásak, stb.). Lehet nálunk a kiságy lesz ez a kifogás, mert tegnap a kettes számú felajánlott ággyal sem boldogultunk, túl nagy volt a kocsinkhoz. (Ezt az unokanővérem nagypapája készítette, így nem szétszedhető.) Nem baj, dr. Spock szerint a gyerek elalszik egy szekrényfiókban is. (Remélem Edi ezt a bejegyzést nem olvasod.) Azért megoldjuk a dolgot, Benedek méltó helyre kerül majd. (Legfelső fiók, hahahaha)
A mai napon egyébként beszerző körútra indultam kisbabakellékek ügyében. Vettem cumit, cumisüveget, szopókát (nekem ez is új szó volt), vízhőmérőt, orrszívót, tejeszacskót, stb. Hazafelé pedig felvettem a neten rendelt pólyát.
Szóval alakulunk, nem is kicsit. Lám ami jó, arról nem lehet oldalakat írni.

2009. július 27. - Egyszerűen hétfő

Délelőtt:
A mai nap az alábbi hírrel indult:
Benedeknél szívritmus-zavart találtak, ezért EKG-n van, de lehet, hogy ezt a tüdősegítő gyógyszer okozta, ezért azt abbahagyták és várjuk, hogy még apnoézik-e.
Játékot hirdetek:
Melyik szervért nem imádkoztunk eddig?
a, szív
b, tüdő
c, agy
d, szem
(e, hogy a gyerek teljesen egészséges legyen.)
Pannácskát végül mégsem veszik le teljesen az anyatejről, csak kevesebbet kap.
Azért volt jó dolog is, Pannácska amikor megérkeztem hisztizett, így felvettem, adtam neki cumit és megnyugtattam. Benedeket pedig ma én ebédeltettem cumisüvegből, és Benedek pihenés nélkül lenyomta a 37 gr.-ját. Nagyon büszke voltam rá. Utána elszunyált.
(A szakirodalomban közzétett azon megállapítással szemben, hogy a cumizás nem jó a gyereknek, hivatkozom arra, hogy az is nagy szó, hogy már tudnak cumizni. És mivel nem lehet benn az anya napi 24 órán át, az etetést meg meg kell oldani nélküle is, így a cumizás kíméletesebb táplálási mód, mint a naponta nyolcszor orron át ledugott szonda. Eddig ugyanis így ettek.)
Délután:
A délután kárpótolt. Benedek szíve többször nem riasztott, a légzéssegítő gyógyszer ürül, és még nem apnoézott (reméljük eztán sem fog), a kaját nem bukták, hasmenésük nem volt és...és...és Pannabana 1.550gr-ra hízott, Benedek pedig 1.900gr-ra.
Edi azt mondta, hogyha a szemész engedi és nem történik semmi, akkor jövő héten haza is adhatják a kis csimborasszót. A szemész Benedeket aug. 4.-n nézi meg, szóval az ő szava dönt. Hát ez nagyon jó hír!!!
Ma örülünk, aztán holnap felkészülünk arra, hogy mégsem engedik ki.

2009. július 25-26. - Hétvége a hasmenés jegyében

A péntek egy csodálatos bejelentéssel kezdődött, Edi és a doktornő kollegája odaálltak elém és megkérdezték eszem-e gyümölcsöt, barackot, dinnyét, satöbbit. Mondtam, hogy köszönöm nem kérek. Mire mondták, hogy nem arra gondoltak, hogy megkínálnak, hanem hogy lehet azért van hasmenésük a gyerekeknek, mert fostos gyümölcsöket eszem. És milyen igazuk volt, én ugyanis vitaminozás céljából tömtem magam valóban. Nohát, hogy milyen egyszerű ez a megoldás! Mégiscsak jobb, mint székletleoltás és baktérium-kutatás. Tehát a gyümölcsszezonnak vége. Hétvégén nem is ettem.
Ennek ellenére mind Panna, mind Benedek hasmenéses volt, és ezért Panna megint fogyott, ami vasárnapra már eléggé lehervasztott. Panna a hétvégét 1.560gr-mal kezdte, ami azért elég kevés, és vasárnapra 1.520 gr. lett. Benedek is csak 1.840gr-ra hízott fel nagy küzdelmek árán. Most Panna megint úgy néz ki, mint egy auschwitzi menekült, és elvesztette minden kisbabás vonását. A hazajövetelük így egyre távolabbi. Valószínűleg a "Benedek három hét múlva hazakerül" mondat is olyan lesz, mint a Hupikék törpikéknél a "messze van még törpapa" c. mondat. Minden héten lemondhatjuk, hogy majd három hét múlva visszük haza.

Mindezek nem kicsit keserítettek el minket.

És még hol van a cumiztatás műveletének megtanulása, a környezettanulmány kikérése, szóval mindaz, ami még megelőzi a hazaadást.
A hétvége megkoronázásaként Pannát levették az anyatejről, Benedek még maradhat - addig amíg nem fogy ő is tőle.
Őszintén szólva nem bánom, inkább nőjenek, mint anyatejezzenek, ha már a tejem is rosszat tesz nekik.
Úh. ez a hétvége az újabb holtpont kategóriába tartozik, holott tudom, hogy az evés-nemevés probléma nem tartozik az eddig rettegésben tartó nagyobb bajok közé. (szem, agy, tüdő) . Csak hát rohadtul szenvedésesen megy minden, szerintem már mindenki kikerült, akivel együtt kezdtünk, csak mi maradunk örökre. (Ráadásul mi a tökömnek fejek napi öt órát és hét decit, ha azért nem nőnek, mert attól van hasmenésük? Azt, aki az anyatej áldásos voltáról mer szónokolni, lelövöm.)
Azért remélem még az érettségijük előtt hazavihetjük őket.

2009. július 24. - A megoldhatatlan kiságy ügye

Kezdetként felrakok egy képet a tegnap készültekből. Itt a két gyerek együtt, és végre nem csak profilból látható.
A mai nap megint izgalmasan kezdődött, ugyanis Panna mellett feltűnt egy székletleoltáshoz szükséges kis dobozka.
Na kinek van ötlete miért?
Talált, süllyedt: Pannácskának hasmenése volt, ezért baktériumgyanús, és a nővér és a prof. valószínűsítette, hogy ez a tejtől van tehát.... megint nem kapna.
Ezen "apróságtól" eltekintve Pannácska és Benedek jól voltak - legalábbis laikus szülői szemmel, ergo nem lógott belőlük semmilyen izé -, és meg is babusgathattam őket. Szerintem imádni fogják, mármint ha ügyesebb leszek, és nem az arcuknál fogva forgatom őket. Úgyhogy most délelőttönként torna és babusgatás a program. Tegnap tornáztatás közben odaállt mellém a prof., gondolom ilyenkor jókat röhög magában a bénázó szülőkön. (Egyébként nagyon kedves.) Kérdeztem, hogy jól csinálom-e, mire egy bajusz alatti elfojtott vigyorgás volt a válasz, és hogy persze. Ebből megállapítottam, hogy a tornáztatást igazából a szülők lelki kondícióját fejleszti, hogy tettek valamit a gyerekért.
Pannácska egyébként ma egy nagyobb ruhácskát kapott - szerintem legalább 56-ost, vagy 60-ast -, és így úgy kellett a ruhában megkeresni a kis testét. Csak a feje lógott ki belőle.
Délután Petivel szintén babusgattuk őket. Benedek a karbavételt végigmosolyogta, mindaddig amíg játszásiból nem kezdtem el neki cuppogni, mert ezzel elindítottam benne a kajálási ingert és nyűgösködni kezdett. No cuppogás a jövőben! Délután egyébként Panna még anyatejen volt, szóval akkor most mégsem vették le róla. ("...kiérti ezt, ki érti ezt - én nem...")
Azért ölelgetéssel és babusgatással már tényleg elmegy egy óra a gyerekágy mellett.
Aprópó gyerekágy. Az volt a program, hogy ma este összerakjuk a pelenkázóval egybeépített gyerekágyat, amit én majd lefestek, és azzal várjuk először Benedeket haza. Nos a gyerekágy megmakacsolta magát, este 7 és 12 óra között sem állt össze. Rájöttünk, hogy túl intelligensek vagyunk hozzá: négy ember több mint négy diplomával nem tudta összerakni. Végül úgy döntöttünk, hogy nincs meg hozzá minden darab, azért nem áll össze. (Ugye azért?) Klári szerint valahol a világban ma éjszaka egy család hasonló, de egészen más kiságy alkatrészekkel gondolkodik, hogy mi hiányzik.
A gyerekágy késő esti állapotjáról rakok is fel képet. Akinek van ötlete, hogy a képen látható darabokból hogyan kell összeállítani a kiságyat, kap valami értéktelen, haszontalan meglepetést. Mondjuk egy kiságyat leírás nélkül.

2009. július 22. - Újabb imádkozni való

Mivel szerda van fotónap van. Hát ezek a kicsik csini ruhában. Sajnos ma délelőtt valami új gépet kapott a kórház, ezért nem tudtam ebédeltetés előtt bemenni, ebédeltetés után meg már lehetett őket macerálni, tornáztatni, így ma nem sportoltak a bébik. Délután viszont Benedek megtornázódott, és Edi biztatására a karjainkba vehettük őket. Benedeket ezentúl bármikor lehet felvenni, Pannát még egy kicsit kímélni kell. Nagyon sok fotót készítettünk, és persze videó felvételeket is. Végre több mint fél óra melengetés volt. Persze az ember telhetetlen, most az zavar, hogy nem lehet őket puszilgatni. Na de hát ez aztán tényleg ráér.

És az imádkozni való: meg sem kísérlem megérteni, hogy mi a konkrét baj, de most a szemész jelzett problémát. Állítólag lát valami határvonalat a szemek fejlődésében, tehát az ereződés, mint folyamat, ami a látás előfeltétele, lehet, hogy megállt. Tehát ha valóban így van, akkor a látásukkal baj lehet.

Na bravó, számolom három napja nem volt valami izgulni való. Szóval kedves segítők, kérlek titeket gondoljatok a bébik látására, most ehhez kéne segítség. 10 nap múlva vizsgálják meg őket újra, reméljük akkor nem lesz majd baj.

2009. július 21. A nyitott inkubátor napja

Éjjel ráébredtem, miért áll Benedek lábfeje befelé. Álmomban Benedeknek lábanként hat lábujja volt. Annyira ez a tény nem keserített el, csak meglepődtem - hogy nem vettük mindeddig észre? Úgy látszik, ha nincs gond (de ezt csak halkan jegyzem meg), akkor az ember álmában talál ki egyet.
A délelőtti láthatáson egyeztettem a másik, szinte velem egyszerre szülő anyukával. Az ő gyermeke a mieink előtt született hasonló súllyal, és két hét múlva vihetik haza. Most 1.800gr fölött van valamicskével.
Becsatlakozott a beszélgetésbe, az egyik még nemrég szült, és ezért még pici babával rendelkező szülőpár is. Ők még nagyon az elején vannak, kb. ott ahol mi voltunk a második héten. Félve kérdezték mennyivel születtek a mi gyerekeink. Tódítottuk, hogy annyival mint az övék. Kérdezték, hogy nekünk is volt-e tüdőbajunk, agyvérzésünk. Mondtuk, hogy persze sok is. Látszott, hogy megkönnyebbültek, mert a mi gyerekeinket látták, és hát az a cél, hogy utolérjenek. Nekünk is nagy vigasz volt minden ilyen hír.
Most meg az vigasz, hogy nekik vigasz a mi gyerekünk.
Benedek a délelőtti tornáztatását frankón átaludta teljesen, bármit csinálhattam vele, nem ébredt fel. Úgy képzelem szundibundibá lesz. Pannácska meg a torna végére ért el a nézgelődő időszakába.
És délután mi történt? Láss csodát gyermekeink a mellékelt kép szerint egymás mellé kerültek nyitott inkubátorba. Mostantól indulhat az igazi macerálás, kézközelben vannak, ha jól értettem fel is vehetjük őket, stb.
Gyönyörűek nem?
Nekem az tetszik a legjobban, hogy annyira mások, Pannácska kis finom, fehér hableány, Benedek, meg olyan mint egy cigánygyerek, kreol bőr, fekete tüsi haj.
(A kép egy kicsit beállított, Peti tette össze a kezüket, de tény, hogy úgy maradtak.)
Úgyhogy kéremszépen fejlődésünk rohamos, szépek vagyunk és ügyesek.

2009. július 20. - Benedek gyógyult!

A mai nap megint nem indult túl jól. Benedek fejecskéjét úgy nézett ki, csak pár hét múlva nézik meg újra, mert helyettesítés miatt kevesen vannak az orvosok, meg egyéb okok miatt. Ami többhetes stresszt jelent számunkra és mindenki számára, aki izgul a gyerekért. A két kölök pedig végighisztizte a tornát, és egyáltalán nem működött közre, így csak egy kósza láb és egy-egy kósza kéz lett megtornáztatva. Ráadásul jött egy pár, aki most vitte haza a gyerekét, gratuláltam nekik, mire közölték, hogy hát igen már három és fél hete benn volt a gyerekük, ideje hazavinni. A mi gyerekeink meg ma öt hete fekszenek bent és a legjobb esetben is három hét múlva szabadul - Benedek. Panna meg még később. Basszus nekem ez már nem is tűnik sok időnek. Hát milyen perverz szülő vagyok én?

Délután mikor megérkeztünk az inkubátorok tetején ott volt a két gyerek agyi ultrahangjának a felvétele, amiből kiderülhet, hogy Benedek agyvérzése súlyosbodott-e. Na sebtiben leesett a vérnyomás, a doktornő pedig sehol. A két hülye szülő ohne szakértelem próbál belelesegetni, de nem mond semmit. Végül a doktornő megérkezett és mondta, hogy várjunk egy kicsit, mert ő nem látta az előző heti uh-t, tehát össze kell hasonlítania, hogy történt-e, és ha igen, milyen változás. Amíg ő azt nézte, úgy tettünk mintha a gyerekekkel foglalkoznánk, de részemről sajnos nem sok koncentrálás volt. Aztán jött a doktornő és közölte, hogy Benedek és Panna agyi uh-ja nem változott, ergo Benedek fejében nem nőtt tovább az agyvíz, azaz úgy látszik az agyvérzés által okozott gáz, mégsem olyan nagy gáz. Huh!! Hát ez azért nagyon-nagyon jó hír. (Most majd veszekedhetünk, hogy Edi, a Peti, vagy én gyógyítottam meg őt kézrátétellel. - Természetesen a kérdés az, hogy ki gyógyította meg őt a Jóisten segedelmével. (szerk.) ) Köszönünk minden imát.
Panna fejecskéje is változatlan, így megint megúsztunk valamit.
Panna viszont ma lebukott, kiderült, hogy tényleg nem a súlya nőtt rohamléptekben, hanem a tüdeje matt kapott vízhajtó hiánya miatt gyűlt fel a kis testében a vízmennyiség. Ez nem olyan mint az agyvizes probléma, csak most újra kap vízhajtót, és így a súlya valójában nem 1.590 gr, hanem csak 1.490gr. Mit csak! Gyönyörű súly!
Benedek viszont 1.710 gr valóban. Így úgy néz ki Benedek előbb fog szabadulni.
Kifelé menet pedig közölte a nővér, hogy mind Benedeket, mind Pannát megpróbálta cuclival etetni, és ettek is, habár még kis bénák voltak. No de nagy előrelépés, hogy elérkeztünk a szonda világából a szopás (még ha csak üvegből is) világába. Benedek 1.800gr-nál elvileg már felvehető és szoptatható lesz akár általam is! (Ha jól értettem) Az már lehet, hogy egy hét sincs!

2009. július 19. - Örömök napja

A délelőtt ma nem sikerült fényesen. Gyanús lett, hogy Panna ismételten baktériumozik, vagyis megint antibiotikumra szorulna. Szegénykém szinte élete minden napján kapott eddig gyógyszert, hát ez nem volt jó hír. Mindemellett pedig szürkült is, így a más kiságyba való fektetés projektje csúszik. Délutánra viszont kiderült, hogy mégsincs baktérium, így az újabb adag gyógyszert megúszta.
Emellett a súlygyarapodása Pannának szintén gyanússá vált, mivel három nap alatt 100 gr.-ot hízott, ráadásul apnoézott, Edi szerint pedig ez lehet annak következménye, hogy lejárt a vízhajtó gyógyszer, amit ugye még anno azért kapott, hogy a tüdejét segítsék. Így most újra indítják a vízhajtót.
Ettől függetlenül a nap végére Panna elérte az 1.590 gr-ot, Benedek pedig az 1.690 gr-ot. Ráadásul ez a második nap, hogy Panna gond nélkül van anyatejen. Nem bukik, most már befogadja a kis gyomra.
Kérdeztük Edit, hogy mikor mehetnek át a kicsik a kettes szobába (ami ugye a fejlődés jele), erre Edi azt mondta, hogy lehet a gyerekek már a hármas VIP szobába mehetnek egyenesen, ahonnan viszik haza őket. És hogy csak azért vannak még az első szobában, ahol az akut gyerekek vannak, mert ott több a hely. Hát ez logikus, mi meg azt hittük nem fejlődünk eléggé.

Délután kicsit beszélgettünk a kicsikkel és fél óra látogatás után indultunk kifelé. Éppen Edi volt az ügyeletes, így kérdezte, hogy nem akarunk-e tovább maradni. Mondtuk a Petivel, hogy nem, mert már beszélgettünk, énekeltünk az ikreknek, most jönne a babusgatás, ölelgetés, amit ugye még nem lehet.

Erre Edi visszavitt minket, és Peti karjába adta Benedeket, az enyémbe meg Pannasárát. Hát egészen más érzés! Bendeket egészen fel is zaklattuk, ami nála úgy néz ki, hogy nézeget megilletődötten, nyüszögni sem tud. Pannácska meg többször sírásba hajlott, de aztán ő sem mert. Már csak pár hét és többet lehet majd ölelgetni őket. Szerintem tetszeni fog nekik. Mindenesetre ha nekik nem is tetszene, nekünk fog az biztos. Edi le is fényképezett minket a gyerekekkel, ha megszerezzük a képeket felrakom.

2009. július 17. - Életem kockáztatása az ikrekért

A mai napon egyedül, Sob nélkül vezettem el a klinikára délelőtt gyereket vizitelni. Életem tettem fel a gyerekek láthatásáért. Senkit nem ütöttem el, senki nem halt meg, senkinek nem mentem neki. (vagy nem vettem észre, de nem volt véres a kocsi eleje)
A nap jóhíre az volt, hogy mivel a gyerekek az 1.500gr-ot megközelítették, ezért naponta mérik már őket. És Lám Panna ezen a napon 1.570gr., Benedek 1.670 gr. volt. Nőnek tényleg! Ha így haladnak tényleg egy hónap (szerintem már három hét) múlva kidobják őket. De jó is lenne. Csak Benedek fejecskéje legyen jobban, és ne üssön be semmiféle újabb krach! Azért ez egészen más időszak, mint a kezdetek kezdetén a mindennapi félelem. Látszik, hogy nőnek, látszik, hogy fejlődnek, és Benedeken sem látszik semmiféle baj. Az nem lehet, hogy ez az agyvérzés ne nyomtalanul múljon el. De azért Peti, Edi és jómagam kézrátétellel gyógyítgatjuk naponta a kis fejét.
Mellettünk van egy kisbaba akihez naponta járnak szintén a szülök. Ők még a folyamat elején vannak, a gyerek is lélegeztetőn (nem néztem Edi komolyan) és látszik a szülőkön, hogy teljes pánik van. Tök jó lenne megnyugtatni őket, de amíg nem biztos, hogy makkegészségesek a mieink, addig álszent dolog őket azzal nyugtatgatni, hogy a mieink is meggyógyultak. Azért az ő helyzetükhöz képest nekünk hetente csak egy nap paranap.
Mindemellett, mivel Panna és Benedek meghaladták az 1.500gr-ot ezért innentől naponta fürdetik őket. Első ízben voltak ma teljes puccparádében, azaz jószagúan, tisztán és hintőporban. Jó lenne már macerálni őket testközelből.

2009. július 16-17. - Nagy fejlemény nélkül, illetve mégis

Tegnap igazán fontos dolog nem történt, a szemészorvos továbbra sem talál aggodalomra okot . Ez jó!

Pannácska és Benedek növöget, Benedek 30 gr-okat, Panna 27 gr-okat csemegézik, és ennek megfelelően híznak is.
Azt nem állítom, hogy gond nélkül, de forgatgatom őket és tornázunk is, amihez most már Panna is segít. Eddig rettenetesen sokat kellett Pannát erőltetni, mert mindig befeszítette a lábát: ha behúztuk, akkor azért, ha kinyújtottuk, akkor azért. Most pedig pár napja csinálja rendesen a kar- és lábnyújtást. Edi szerint megtanulta. Az első dolog amit én tanítottam meg neki! (vagy a gyógytornász) Benedek befelé álló lábát pedig szintén tornáztatjuk, amit ő következetesen utál, de azért csinálja. Rendes gyerek. Edi tegnap szólt, hogy ha a tornához hanyatt is döntöm őket, jó lenne a babáknak, ha vissza is forgatnám őket. Hát erről eddig nem volt szó. Úgyhogy első ízben Benedeket visszafordítottam hasra, utána meg percekig néztem, hogy nem bénult-e le a lába. De nem! Ma pedig Pannát is visszafordítottam, ami után remegve figyeltem, hogy vesz-e levegőt. Szóval még nem sikerült eltörnöm a gerincüket. (Mondjuk ma Panna fejét pont az arcánál fogva tartottam, hát nem örült neki.)
Reggel egyébként Edi írt sms-t, hogy vigyünk tejet Pannának is, hátha beveszi már a gyomra. Panna már a hírre bukott egyet, úgyhogy lehet mégsem jön össze ma az anyatejes táplálás.
Nagyon jó lenne már babusatni a két gyereket, meg magamhoz szorítani őket. Panna állandóan addig icereg mocorog, amíg közelebb forgolódik az ablkahoz, tegnap már a kis kezét és a lábát is kinyújtotta. Feltételezem ez lehet véletlen is, de szerintem szökni próbált.
Hát ennyi történt. Edi következetesen hallgattatja a gyerekekkel a diktafónt...
Este visszamentünk meglátogatni őket, mint mindig és láss csodát!!!! A gyerekeket az egyik nővér megmérte - mondván nagynak tűntek neki (áldja meg az Isten érte) - és Benedek 1.600gr, Panna 1.480 gr!!!!!!!!! Panna tehát négy nap alatt 100 gr-ot, Benedek 60 gr-ot nőtt. Azért ez nem semmi. Panna utol fogja érni Benedeket, és a végén még egyszerre engedik ki őket. Edi mondta, hogy már gondolkoztak rajta, hogy átkerüljenek a bébik nyitott inkubátorba egymás mellé, de gondolta, amíg nem 1.500gr-ok addig nem teszik őket össze. Hát most már tehetik!!!! (oké Pannánál 20gr. kell még).
És mindemellett Edi megmutatta nekünk Benedek cerkáját (vagyis annak tárgyi bizonyítékát, hogy tényleg fiú), ami mondani sem kell impozáns! Pannácskának más irányba ugyan, de még fejlődnie kell.
Szóval ez a nap végül nagyon jó hírekkel szolgált.
Csak bírja Panna a tejet és Benedek győzze le az agyvérzés maradékát!
No meg jöjjenek haza.

2009. július 15. - Ma egy hónaposak!

Ma egy hónaposak az ikreink és mivel szerda van lefotóztuk megint őket.

Az első két fotó Benedek, a másik három pedig Panna. Láthatóan mind a két gyerek izeg-mozog, ficánkol. Panna egyébként nem ilyen hisztigép, de hát megint a hátára fordítottam, amit köztudottan utál. A tornához azonban mindenképpen hátukra kell fordítsam őket, egyébként csak nagyon-nagyon fájdalmasan tudnám tízszer kinyújtani a lábukat és a kezüket.

Sajna a mai nap nem szolgált jó hírrel: volt agyi uh-juk és Benedek agyvérzése úgy tűnik nem tűnt el nyomtalanul, az agyvíz egy része nem tud távozni a kis fejéből, és ugyan még nem nyomja az agyát, de hosszútávon nyomhatja, szóval ez nagyon nem jó. Majd két hét múlva lesz megint uh., addig mehet az izgalom, hogy a folyamat visszaforduljon.

Hát szóval az, hogy a két gyerek tök egészséges legyen az valóban isteni csoda lesz, de a Jóisten be is bizonyítja, hogy van mit csodát tenni, mert semmi nem megy simán. (Pont tegnap írtam, hogy sínen vannak.) A tehetetlenség egyébként a legrosszabb, hogy effektíve nem tudsz mit tenni. Két decivel több tejtől ez még nem oldódik meg, és valami orvosi szakszóval is van jelölve ez a dolog, miszerint ennek magától kell megoldódnia.

Mindenesetre kicsi sírdogálást leszámítva, az ember kezd rutint szerezni a földhöz csapódásban.

2009. július 14. - A súlymérés napja utáni nap - és az ajándékok napja

A mai nap a gyerekek megleptek minket, de kezdjük sorra a mai napot:
Délelőtt mentem gyereket nézni, megint nyomogattam őket, bekenegettem a kis bőrüket. Amikor bemegyek hozzájuk, elsősorban mindig számbaveszem őket, hogy megvannak-e. Ma Benedek nem volt meg, amire nagyon megörültem, mert azt hittem átkerült a 2-es szobába, amelyben mint tudjuk a jobb állapotú gyerekek vannak. Hát végül nem ez történt, mert "csak" áthelyezték egy másik inkubátorba és Panna mellé. De már az is jó volt, hogy egy láthatóan kevésbé profi gépbe került, hiszen célunk hogy minden profi ketyere lekerüljön róluk.
Benedek a reggeli cirogatás közben elfelejtett levegőt venni. Ezt onnan vettem én anyatigris ösztönlény észre, hogy a fülembe kezdett üvölteni egy gép. Persze jó bamba szülőként 10 másodpercig kerestem a gépet, hogy melyik üvölt. Mire rájöttem, hogy a Benedeké üvölt - azért olyan hangos - annyira meglepődtem, hogy csak néztem. Aztán esett le, hogy meg kéne Benedeket macerálni, hogy vegyen újra levegőt. Megpiszkáltam és már sinen is volt. Remélem azért ezt abbahagyja. Főleg mivel ennyire bamba vagyok, jó eséllyel csak magára számíthat.
Panna nagyon szépen gömbölyödik, de még mindig tápon van. Finnyás a kiccsaj.
Edi ma meglepte az ikreket: megkapták a spéci cumit, amellyel meg tudják nyugtatni magukat, és amellyel fejleszthetik a szopóreflexüket. Panna nagyon lelkesen cuppant rá, és egészen úgy nyammogott rajta, mint egy rendes időre született gyerek. Benedek hasonlóan Edi szerint.
Köszi Edi!
Mindemellett végre bevittem a diktafont a hangommal, melyre felénekeltem a tornázós számukat (nagyon egyszerű a szövege 1-2-3-4-5-6-7), és amit mindig énekelek egyébként is nekik, továbbra amelyre felolvastam a Pöttöm Panna c. mesét. Mielőtt részérehajlással vádolna valaki, Pöttöm Benedek c. mese nincs, és egyébként sem súlykolhatom a fiamba, hogy kistermetű.
Déltuán pedig mire bementünk megvolt a súlymérés, melynek eredménye:
Benedek 1.540 gr, Panna pedig 1.380gr. Úgy nőnek mint a bolonggomba! Benedek az előző héthez képest 170 gr.-ot, Panna 180gr.-ot hízott. Lám, ha így alakul előbb szabadulhatnak!
Szóval úgy tünik, mostantól, csak jó hírek lesznek.

2009. július 13. - Az ikrek négyhetesek!

És mivel az ikrek négyhetesek immár második napja veszik azt az olcsó, rossz, koszos levegőt, amit mi átlagemberek (mert ők nyilvánvalóan nem azok)! Éljen! Ha ez egy hétig így marad, akkor elmondhatjuk, amit végülis már így is elmondhatunk, hogy megtörtént az áttörés.
Állítólag az oxigénről való levétel úgy történt, hogy pénteken (már pénteken) Benedeket leszedték, és hiába riasztott a gép a doktornő minden riasztás után elmondta Benedeknek, hogy csakazértsem kapja vissza a gépet. Így Benedek ugyan még alkalmanként riasztgat, de már tudja magának rendbe is hozni a légzést, hát szóval nagyon ügyes. Pannasára meg persze übereli, ugyanis ő nem riasztgat, most ő az ügyesebb.
De Pannának még van a rovásán - az a fene emésztés.
Összességében azért nagyon, nagyon ügyesek, mi meg nagyon boldogok vagyunk.
A következő lépés, hogy Benedek átkerüljön nyitott inkubátorba, amihez egy kicsit híznia kell. Edi azt mondta, hogy idővel majd Panna is mellé kerülhet egy inkubátorba! (És Edi azt is mondta, hogy ha így fejlődnek, akkor lehet Benedek szabadul egy hónap múlva - de ez még titok.)
Tehát amiért izgulni kell, az az hogy
- hízzanak minél gyorsabban,
- Pannasára szokja meg az anyatejet - igaza van M. néninek a tökéletességre kell törekedni, nem elégedhetünk meg a táppal,
- és hogy a szemük jó legyen.
Most már egyébként állandóan nyitogatják a kis szemeiket, a doktor Perényi meg a szemük elött húzza el az ujját, hogy követik-e. Doktor Edi mondta, hogy ezt felejtsem el, mert a szemük még most van a kifejlődő stádiumban, tehát szükségtelen, hogy maceráljam őket. Jól van na, csak próbálkoztam.
És ami még jó hír, hogy helyreállt a látogatási rend, és járhatok délelöttönként. Tehát most be is fejezem és zúzok befelé, tornázni, kenegetni, meg dumcsizni velük. Hátha akkor gyorsabban fejlődnek.
Hétfőn egyébként mások koraszülése miatt nem volt súlymérés, valószínüleg kedden lesz.
(Peti lelkemre kötötte, hogy írjam le, miszerint:
Üdvözlet az új olvasóknak, a nővéreknek!)

2009. július 12. - Délután

Benedek és Pannasára ma oxigén nélkül volt!
(Persze nem teljesen, csak gépi rásegítés nélkül)
:---))))
De csitt!
Meg ne hallják, mert lehet akkor visszaesnek.

2009. július 12. - Délelőttje

A kórházas látogatás témakörre aludtam egyet és a kórház védelmében az alábbiakat adom elő:
- végülis azért vannak benn a gyerekek, mert gyógyítják őket, és nem azért hogy látogassam őket,
- ha meg minden szülő ott van állandóan, nem tudják kezelni a gyerekeket,
- lehet hogy valaki csak megunta, hogy nincs egységes álláspont a látogatás tekintetében - eddig szóbeszéd útján terjedt az új látogatási rend - és egyszerűen írásba foglalt egyet.
Na most, hogy nagyon kis korrektnek tűnök a látogatási rend tekintetében, nyugodtan változtathatnak rajta nagyon gyorsan.
Délelőtt beszéltem Edivel és szerinte is kupálódott Pannácska.

Ez a hír überel minden mást.

2009. július 11. - Benedek névnapja és a bababarát kórház elleni gyűlölet napja

Ma van Benedek névnapja!

Sajni-bajni ezt a kórház egy kiírással ünnepelte meg:

Az új látogatási rend:
A benti anyukák részére: 11:00-12:00 és 16:00-17:00 között,
a kinti anyukák részére: 16:00-17:30 között. Kizárólag szülök látogathatnak. A látogatás ideje 10 perc.
Gyengébbek kedvéért a benti anyukák a bent fekvő anyukákat jelenti, a kintiek azok, akiket már kiengedtek. Magyarázza meg nekem valaki, hogy mi logika van abban, hogy ha bent fekszel kétszer láthatod a gyereked, ha kiengedtek, akkor csak egyszer. A látogatás ideje pedig 10 perc attól függetlenül, hogy állnak-e kinn a folyóson vagy sem. Az egyértelműség kedvéért, amikor még a műtök között, ideiglenes helyen volt a gyerekosztály azt mondták a napi 10 perces láthatás csak kivételes eljárás. Aztán két hete átköltöztek az új helyre, és kialakult az a rend, hogy mehettél egyszer délelőtt, egyszer délután. (Megjegyzem nem verekedtünk délelőttönként a többi szülővel a láthatásért, ezért soha nem kellett átadnom a helyemet másnak.) Most szerintem direkt kicseszésből kitaláltak egy "új" láthatási rendet, amivel sikerült a korábbi, ideiglenes láthatást újra kitalálni, és a kinti szülőket bármiféle logikai indok nélkül kiszorítani a délelőtti láthatásból. Nagyon dühös vagyok, mert ez egy olyan szabályozás, amin a kiíró szerintem rohadtul nem gondolkozott, hanem fogta magát kinyomtatta a régi kiírást, de ettől kezdve majd szentírásként kezelik. Ma jelent meg ez a kiírás, és már valóban sorban is álltunk a többi szülővel megint. (Az elmúlt héten érdekes senkinek nem kellett várakoznia.) Most lesz kemény tíz perc látni a gyerekeket, ami kizárja az éneklést, masszírozást, és a tornát. 10 perc alatt a gyerek a hangodra ki sem nyitja a szemét. 10 perc alatt meg sem szokja az érintésed. (Benedekre mindig a frászt hozom, ha csak úgy ráteszem a kezem a hátára.) Nem lehet csak úgy benyúlni az inkubátorba és megragadni a gyereket, hogy torna kettő-három-négy.
A számok nyelvén fogalmazva fenti intézkedés azt jelenti, hogy ha a gyerekek szeptember 2-ig maradnak benn, akkor összesen kb. 530 percet, azaz összesen 8 órát tölthetünk velük az elkövetkező két hónapban.
Most mondom, hogy ha véletlenül ellopják a BABABARÁT kórház táblát a folyosóról, akkor az én voltam. (Már látom magam egy nemzetiszín zászló előtt gépfegyverrel, ahogy olvasom a nyilatkozatot, hogy magamra vállalok minden rongálást, ami a klinikán történt - persze csak ha már kiszabadítottam a kis túszaimat onnan.)
Íme a sokadik szülői dilemma - mi a jó a gyereknek, ha hisztizek a rendszer ellen, és esetleg kihúzom a gyufát, vagy ha hallgatok? (Mondjuk az alap, hogy a saját blogomon hisztizek.)

A gyerekekkel egyébként semmi változás, még mindig van oxigén, még mindig nem jó Panna hasa. Viszont Panna ma kapott vért, ami jó mert sokkal élénkebb volt, mint máskor. Ki is nyitogatta a szemét, láthatóan jót tett neki. Benedek meg a változatosság kedvéért, keresztbe feküdt az inkubátorban, aminek így már akár ki is tudná rúgni a falát. De hát jó gyerek nem teszi.

2009. július 10.

Pannababa megint baktériumozik, ezért megint nem kap anyatejet, de kap tápszert. Hát kapjon - csak egyen. Továbbá állítólag azért van szüksége még oxigénre, mert nem olyan kis izomgyuri, mint Benedek, a lélegzéshez meg izommunka kell. Szóval mindenképpen növögetnie kell, ez most nagyon fontos. Benedek meg 27gr-okat eszik, és szépen gömbölyödik, de hát neki is kell oxigén, ami nem jó. Igazából az lenne a cél, hogy hétfőig leszokjanak arról a szaxxos oxigénes segítségről. (Ez csak nekem hangzik úgy, hogy bőgni fogok vasárnap?)
Peti végül eldugta előlem a koraszülöttes könyvet, mondván nem labilis idegrendszerűeknek való. Mondjuk Edi, a gyerekorvos is becsapta az egyik képnél a könyvet. Úgyhogy inkább én sem erőltetem.
Ma délelőtt mindkét gyerek lanyha volt, egyik sem nyitogatta úgy a szemét, mint tegnap Benedek. Délutánra viszont felébredt Panna és szemlélődött. Szemlélődhetett is, mert úgy berottyantott, hogy tiszta barna volt a lába. Meg is állapítottuk a Petivel, hogy amit mi aranyos szülőszemet gyönyörködtető virgonckodásnak vélünk, az valószínüleg számukra az anális munka izzasztó küzdelme.
Viszont kitaláltam két újfajta szeretgetési módot: az egyiknél körbeveszem a gyereket a két karommal (persze az inkubátor lukán át), és megpróbálom ezzel azt a biztonságot adni neki, mint egy amilyenben a méhben volt, a másik technika meg, hogy felveszem a kezembe és ringatom. Ez utóbbi gondolom senkinek nem tűnik újdonságnak, de próbáld meg fél méterre magadtól úgy ringatni a gyereket, hogy fél méter van a két karod között és két lukon át tartod.
Benedeket simán megringattam így, de Pannánál bizonytalankodtam, mivel olyan kicsi és törékeny. A prof. látta, hogy bénázok, így odajött szemlélődni. Megkérdeztem tőle, hogy csinálhatom-e az emelést, mire közölte, hogy csak akkor, ha nem ejtem le, és nem töröm el a gerincét. Fenti dolgok egyike sem jutott előtte opcióként eszembe - mármint hogy leejthetem és eltörhetem a gerincét. Ezek után remegő kézzel próbálkoztam, de gyorsan le is tettem. Majd Benedeken begyakorlom magam, és aztán térek át Pannára. Nem mintha Benedekért nem lenne kár, de az a pár deka különbség egészen monstrummá teszi Panna mellett, és így nem olyan védtelen.
Rendkívül nyomasztó, hogy nem történik áttörés a két gyereknél (se az oxigén, de a gyomor nem áll helyre). Mondták, hogy türelemjáték a korababák fejlődése, hát valóban az. Már nagyon történhetne megint valami fejlődés.

2009. július 9. - Szemészorvos napja

Ma délelőtt elmentem gyerekeket látogatni, és egyben vért adni Benedeknek, ettől állítólag jobban lesz. Szegénykémet Edi megszúrta, mire Benedek úgy üvöltött, mint a sakál. Edi előtte persze kiküldött a teremből, hogy nehogy megsajnáljam. Én ugyan nem sajnáltam. De jó is volt Benedek üvöltését hallani! Akinek ilyen hangja van nem is lehet tüdőbeteg. (Eddig hanggal nem nagyon jeleskedett.) Szuri után nem nyúztam a gyereket mozgatással, hanem csak simogattam a hasát, Benedek meg nézgelődött. Igen meghitt pillanat volt. Nagyon, nagyon, nagyon szeretetreméltó kis emberke.
Pannasára szintén nyűszizett pedig ő nem is kapott injekciót. Azért őt megmozgattam, és bekengettem, és most első ízben együttműködött velem. Ez is jól esett.
És a délelőtt felemelő pillanata az volt, hogy Edi a kezembe adta Benedeket, amikor vitte megszúrni. Rettenetesen kicsike, de annyira jó mellkashoz szorítani! Kár, hogy Peti nem volt ott. Lehet ezt majd visszavonom, de ha hazajönnek le se teszem őket.
Délután a kicsik annyira nem voltak formában, Benedek ugyan nyitogatta a szemét, de Panna meg sem mozdult. Nem csodálom nekem is izgalmas nap volt. A szemészorvos szerint jelenleg jó állapotban van a szemük, de biztosat csak jóval később lehet majd tudni. De a jelen állás szerint nincs gond.
Mindkét gyerek emellett kap vízhajtót, ami valami csudálatos módon összefüggésben van a lélegzetvételükkel, szóval lehet hogy annak segítségével, majd lekerülnek a maradék oxigénről is. (Ez már csak az az oxigén, ami az inkubátorba megy.) Igazából még van idejük leszokni róla, de minél gyorsabban annál jobb.
És Pannánál megint van baktérium, hát most ráállnak és írtják majd.

2009. július 8. - Három hetes fotók

Ezek az e heti fotók. A másodikon Benedek értetlenül szemléli hülye szüleit, akik fényképezőgéppel, az inkubátor háta mögül próbálják megörökíteni tavaszi tekintetét. A harmadik képen Benedek még hason fekszik. Ez nála most egy nyugalmi állapot, amit nem sokáig élvezhetett, mert a hátára fordítottam, hogy jobban lássuk. Ezt követően kezdtük el fotózgatni, amit a második képen nem nagyon értékel. De ugye milyen szép?
Utólag pedig felteszek még egy fotót Benedekről, amint éppen tartom, hogy látni lehessen milyenek a méretek. (Sajnos igen kicsik.) Ezen fotó lényege az, hogy senki ne akkor döbbenjen meg, amikor majd kihozzuk őket a kórházból. Kisebbek lesznek mint egy 40 hétre született baba.
A másik három kép Pannát láttatja, aki ugyan nem tűnik aktívnak, de az általában. Állandóan nyújtózkodik ugyanis, és izeg, mozog, csak az nem látványos, és mindig a fal felé van a feje, így ha néha ki is nyitja a szemét nem lehet lefotózni. De neki is pontosan ugyanolyan szép kis szemei vannak, mint Benedeknek. Azért ajánlom mindenki figyelmébe, hogy Panna karja mennyivel simább (húsibb), mint az előző fotókon. Panna egyébként bírja az anyatejet, most Benedek kezdett el bukni, de mint tudjuk ezen kár izgulni. Panna 24 gr.-ot, Benedek 27 gr-ot eszik.
Benedeket egyébként ma megpróbálták leszedni az oxigénről (hogy egyáltalán ne legyen az inkubátorban, de már amíg ott voltam délelőtt beriasztott. (A cél az, hogy hétfőig elhagyják az oxigént.)
A mai napon nem történt semmi különös. A holnapi nap lesz izgalmas, mert akkor jön a szemorvos.

2009. július 7. - A mai nap sem kaptam frászt

Újfajta napirend kezd kialakulni, reggel hatkor fejés, aztán alvás vissza, aztán intézkedés, (házimunka, ügyintézés), aztán fejés, aztán gyereklátogatás, aztán hazajövetel, ebéd, délután intézkedés (házimunka, ügyintézés a városban), fejés, gyereklátogatás, mise, haza és fejés vagy fejés és program ( és éjszaka még egy fejés).
A gyerekek ma is jól voltak, vittem be krémet, és bekenhettem őket, meg mozgathattam őket. A hanyatt döntésükhöz ugyan még segítség kell, mert félek megemelni őket (jó kis anya vagyok), de a mozgatás már megy. Határozottan alakulnak bennem az anyai érzések az együtt töltött idővel arányosan.
Mindemellett Panna ma 23 gr ANYATEJET evett, Benedek meg 25 gr-okat fogyaszt. Ja kérem!
Edi ma ellátott minket egy koraszülöttes könyvvel, ami 100 oldalas, és aminek az első 45 oldalát nem szabad elolvasnom, mert ijesztő képek és betegségek vannak benne. Peti most olvassa éppen a könyvet, hogy elolvashatom-e egyáltalán. Kac-kac már mindenki félt a parától.
Nem is meséltem, hogy a múlt héten a koraszülöttes osztály költözése előtt, amikor a kicsik még a régi helyiségben voltak összezsúfolódva meséltem egyszer a M. néninek, hogy nem láttam a Panna arcát, mert egy gép pont eltakarta. M. néni nemes egyszerűséggel kérdezte meg, hogy miért nem vágtam ki a gépet a francba onnan. Mondtam, hogy azért mert lehet, hogy pont az én gyerekemet tartja életben. Ezen jót röhögtünk.
Ma meg az Edis könyvet tanulmányozva Peti és M. néni heves lelkendezéssel nézték a menő, hiper-szuper gépeket, amikkel körülveszik a gyerekeket és hogy milyen jó lenne, ha lennének itt Pécsett is ilyenek. Aztán megállapították, hogy hetek óta azért izgul mindenki, hogy rácsos ágyban feküdjenek a gyerekek s ne gépeken, így ezen is nevettünk.
Mise közben meg Peti megkérdezte Edit, hogy nem gáz-e, hogy nem záródik a Benedek inkubátorának az ajtaja. Mire Edi elkezdte lelkesen ecsetelni, hogy biztos kicserélték Benedek gépét valami szxxxrra. Mikor látta, hogy mindjárt kidölünk a padból közölte, hogy persze az nem olyan rossz ám. (Tényleg nem rossz, szóval vicces volt.)
Hát ennyi.
Az amcsi cumi projekt bebukott, Edi szerint nem jó típus ez a babáknak, így majd keres ő a neten. Szóval kösz mindenkinek (Kisi és Ákos), aki felajánlotta, hogy segít beszerezni kinntről, de most "B" terv van életben.
Ma bedugtam egyébként Panna szájába az ujját (mégicsak olcsóbb, ha azt szopja - hahaha), aztán megrémülve vettem ki, hiszen ha szonda van az orrában én meg a szájába teszem az ujját, akkor légmentesen lezárom minden lélegzőszervét. Még a végén kihevernek minden betegséget és én ölöm meg! (Utólag azonban kiderült, hogy a babák kizárólag orron át lélegeznek, úgyhogy nem gáz ha szopja az ujját. Miket tud meg az ember!)
Hát ennyi történt ma.

2009. július 6. - Örömnap megint!

A mai nap nagyon jó volt. Kezdődött úgy, hogy anyu felhívott, hogy beszélt Edivel, és Edi megnyugtatta, hogy a dolgok jelen állása biztató, legalábbis nincs semmi baj, nem is érti min parázom.
Aztán Edi hívott 10:39kor hogy megyek-e délelőtt látogatni. Ja, miért lehet? Előző nap azt mondta a nővér, hogy nem. Rohanás le Széchenyi térre, buszra várás, pontban délre megérkezés - persze délig tartott a látogatás. Mindegy, a nővérek beengedtek és egyig maradhattam. Közben Edi megmutatta az agyi uh-jukat, amelyből kiderült, hogy volt ugyan agyvérzésük, de már részben felszívódott, másrészt meg nem súlyos típusú, tehát nem okozott kárt bennük. Aztán simogatás, simogatás, simogatás. Edi elmondta, hogy a lézgéskimaradásnak két határideje van - amíg el kell múlnia - a születés utáni 28. nap (ameddig még egy hét van vissza), illetve a 36. fejltettségi hét (na ez megint biztos nem volt szakszerű), ameddig még 5 hét van vissza. Tehát van idejük leszokni róla. Ennek örömére Panna vissza is állt oxigénes inkubátorra, de ezek szerint ez még belefér. Megkérdeztem azt is, hogy nem lehet-e forgatni a kis fejüket, hogy ne mindig oldalt feküdjenek, de Edi azt mondta hogy egyrészt azt utálják a babák (nem kényelmes), másrészt pedig megfulladhatnak egy bukástól, vagy akár a nyelvüktől. Oké nem vitatkozom.
Egészen megnyugodva hazamentem, és délután visszamentünk, ahol Edi megmutatta hogyan kell őket mozgatgatni, nyújtani, hogy ne legyenek izomletapadások. (Erre megint tanulhattam volna egy új szót, de már nem próbálkozom.) Így délután is bennmaradhattunk legalább húsz percig, próbáltam őket nyújtogatni, de ezt még tanulni kell nekem is, nekik is. Benedek lába jelenleg csálé (befelé áll), ezt mindenképpen ki kell mozgatgatni.
Ez a sok idő, amit most benn lehetett lenni, nagyon jól esett.
És a nap főhíre, hogy hétfőnként van súlymérés és (hatásszünet, dobpergés...) Benedek 1.220gr-ról 1.370 gr-ra hízott, Panna pedig 1.020 gr-ról 1.200gr-ra. Ta-dam!!!!! Az ám Benedeknél 150 gr. Pannánál 180 gr.! Ilyen mértékű növekedés mellett nem tíz, hanem hat hét kell a 2.000gr. eléréshez!
Most jövő hétre belőttem Benedeknél az 1.400gr-ot, Pannánál az 1.300 gr-ot. Benedeknél 30 gr. Pannánál 100 gr. Igazságtalan az élet, de a lányoktól mindig többet várnak. Ha túllövik az jó, ha nem, nem omlok össze. Nem omlok össze. Nem omlok össze. Nem omlok...

2009. július 4-5. - Szombat, vasárnap

Na a hírek röviden: Panna gyomra befogad már 22 gr. tápot, engem meg már nem érdekel mit, csak egyen. Így ha tápon nevelkedik is, de hízik, nem fogok parázni. Szóval Panna - úgy értékeljük jól van. A nővér szerint ugyan ma a változatosság kedvéért ő apnoézott - amit eddig nem csinált - és lehet, hogy kell neki adni megint oxigént, de már ezzel a hírrel sem törtünk össze újra, majd kikeveredik belőle.
Benedek még kap oxigént, csomó ismerős és az orvosok reakciója szerint azonban ez már nem para, mi meg nem hisztizhetünk minden nap. (Egyébként ő már 25 gr.-ot eszik!)
Tegnap úgyis kiborulós nap volt, mivel két ismerős is gyerekkel távozott a klinikáról, amit nehéz volt megemészteni, nem irigység miatt, hanem mert oly jó volna már nekünk is gyerekekkel távozni. Vagy ez már az irigység kategória?
Kevéske bömbi után viszont végre újra bementünk a városba emberek közé, ami nagy mértékben dobott a közhangulaton (kösz Erikék!). Ma pedig kimentünk tejleadás után Orfűre, ami szintén kimozdító program volt. A fejés is megoldható volt a strand zuhanyzójában, ami kicsit extrém szitu, de a lényeg, hogy sikerült.
Mint ma egy szülő pártól megtudtuk lehet vinni krémet a gyerekeknek és be lehet őket kenni, hogy ne legyen száraz a kis bőrük. Jelzem ezt eddig senki nem mondta nekünk - tehát mindent meg kell kérdezni, ha lehet több nővértől. Mivel ez a kenegetés olyan tevékenység, amely a gyerekek számára hasznos, és amiből ki tudjuk venni a részünket, majd holnap megyek és veszek valami kencét, bár bennem motoszkál a kisördög, hogy a sterilitással mi lesz?
Továbbá találtam az interneten koraszülött cumit, csak persze amcsihonból, úgyhogy tört angolsággal érdeklődtem a postaköltség iránt, meg hogy egyáltalán küldenek-e ide Magyarhonra ilyen csomagot. A koraszülött cumi segíthet abban, hogy kialakuljon a szopóreflex, és hogy megnyugtassa a babákat, csak persze a tébénkből erre nem futja. Ja, és itthon nem forgalmazzák az ilyen segédeszközöket.
Egyébként ezt még nem meséltem, de már egész koraszülöttes egységfront alakult ki a szülők között a várakozásban: van egy kalocsai pár, aki minden áldott nap jön gyereket nézni 5 percre. Ők megkapták az ikreik közül az egyiket múlt héten, így mindennap levezetnek a kiengedett kistestvérrel Kalocsáról. Van szülő, aki Paksról járt be, és van egy pár Szekszárdról, akiknek nincs kocsija, és ezért a család kivett egy albérletet az uránvárosban, hogy mindennap tudjanak a másik négy éves gyerekükkel jönni. Azt mondták, hogy kevesebb az albérleti díj, mint a naponta Pécsre járás utazási költsége.
Szóval irtózatos szerencsénk van, hogy Pécsett lakunk, ahol van ilyen klinika - ha vidéki vagy és nincs kocsid megoldhatatlan munka mellett a bejárás.
A látogatási idő egyébként nem változott, de többen lehetünk benn mint eddig, így több idő jut a gyerekekre.
Hát ennyi történt.
Az ikreink szépek, szépek nagyon szépek.

2009. július 3. - Kételyek

A mai nap összekuszálódott, ezért is írok későn.
Szóval Benedek még kap oxigént az inkubátorba, mert légzéskihagy, pedig a kórlapján tegnap például nem volt apno... valamilyen bejegyzés. Ez egyesek szerint nem gáz (nem az oxigén, hanem a légzéskihagyás, hahaha), mások szerint viszont akár utalhat agyfejletlenségre, vagy tüdőfejletlenségre, és ha nem hagyja abba akkor... akkor tudja a hóhér, hogy mi lesz, de valami nem jó. Szóval Benedekért a változatosság kedvéért aggódni kell, hogy a hétvégéig hagyja abba a légzéskihagyásokat. A mai doktornő szerint az a kis oxigén, amit kap ugyan nem jó, de belefér még egy ilyen kis babábál. Ugyanakkor az internet szerint az ilyen kicsik akkor "nővik ki" a légzéskihagyást, amikorra megszülettek volna. Na most légy okos!
- széngáz, hogy légzéskihagy, és azonnal abba kell hagynia,
- belefér és majd kinövi,
- akkorra fogja kinőni, amikorra kiengedik (két hónap még).
A biztonság kedvéért pánikolok, jobb félni, mint megijedni.

Panna viszont elhagyta az inkubátorból is az oxigént. Hurrá. Ugyanakkor ma kapott anyatejet és megint visszabukta, tehát az nem jó. Marad tápon, igaz azt megeszi, és nincs vele gond. Na szóval Panna gyomráért kell aggódni, hogy ne egyen ilyen "válogatós", hanem küldjön le mindent, legfőképpen az anyatejet. Igaz mások is felnőttek tápon, de ha már napi öt órát fejek, értékelhetné. A doktornő egyébként megnézte Panna gyomrát, hogy jó-e az anyatejes próbálkozás után. Peti mondta, hogy szívesen megnézné ezt a műveletet. Hát aki azt hitte, hogy egy tenyérnyi babánál finomkodnak az téved. Gyerek hanyattvágva, pelenka kibontva, has erőteljesen megdögönyözve. Peti közölte is, hogy ezt mégsem kívánja nézni és arrébb ment.

Összefoglalva Benedek tüdeje és Panna gyomra most a téma.

(Csak hogy kedves olvasóink izguljanak a jövő heti fejleményekért is: a jövő héten lesz szemvizsgálat és agyi uh, amellyel az esetleges agyvérzést vizsgálják.)

2009. július 2. - A helyzet változatlan

Hát ők a gyerekek életük második hetében. Az első kettő kép Panna, a másik kettő Benedek. (Pszihológiailag előnyösebb először Panna fotóit megnézni, aztán Benedekét, mivel Benedek már hízott.) Egyébként ő 22 gr.-to eszik változatlanul anyatejből, Panna pedig már 18 gr.-ot tápból. Szóval remélhetőleg Panna is gyors növekedésnek indul. Ma nem volt orvos, de van Edi, aki szerint is szépen növekednek a gyerekek. Ráadásul Panna sikeresen bekapta egy ujját, aminek nagyon örültem, szondán át való etetés mellett, úgy látszik azért hiányol valamit a szájából - ez a képesség még nagyon nagyon hasznos lesz. Benedek is küzdött az ökle bekapásával, de hát az még nagy falat. Üröm az örömben, hogy amíg vártunk egy nő közölte, hogy neki három és fél hónapig volt benn a gyereke a kórházban koraszülöttként, és két és fél évesen még nem tud felülni a gyerek. Köszi. A mai napra megvan a parám. Mondjuk Panna rettenetesen sokat mozog, Edi is megnyugtatott, hogy nincs baj a mozgásával. Remélem nem is lesz. Benedek meg álomszuszék, de lesz még ideje többet - még többet - mozogni. Mert azért ficereg, csak nem olyan hevesen mint Panna. Ma mise közben számolgattam, hogy ha hetente 100gr-ot híznának a gyerekek, akkor lennének kinn kétkilósan szeptemberre. Ha benn maradtak volna már most 30-31 hetesen lennének 1.700gr-osak. Hajaj... (érfelvágás, nyaki ütőér elmetszése, kötél felerősítése a kampóra)
Szóval a mai nap olyan mint az időjárás: derűre ború és fordítva.
Jaj és a kimaradhatatlan javítás: apnoézik.

2009. július 1. - A mai nap örömnap

Elsőre egy apró javítás: a Benedek nem aprézik, hanem aploézik. Ez tehát az új szó. Vagy legfeljebb holnapra kijavítom.

A mai nap nagyon jó volt, Edi visszatért, a gyerekeket átköltöztették új helyre, ami szebb világosabb, és kedvesebb: sárgák a falak, stb.
Ráadásul kaptunk tájékoztatást és kiderült, hogy az , hogy Benedek nem vesz levegőt előfordul másoknál is, tehát nem halálos (huhh megkönnyebbülés). Pannánál pedig találtak egy baktériumot, amit antibiotikummal fognak kezelni, aztán lehet helyreáll minden hasi baj nála. (Az a verzió jött tehát be, hogy jobb ha tudjuk mi a baj, mert tudják kezelni.) De előfordul kisbabáknál az is, hogy baj van a gyomorral, tehát az se halálos. (Tehát az se baj, ha egy gyerek nem eszik, és nem vesz levegőt, mert mindent túlél - íme a laikus összefoglaló.) Panna egyébként tápból 14 gr-ot eszik, Benedek meg maradt 22 gr anyatejnél. Benedek 22 gr-mal naponta láthatóan hízik, így reméljük Panna is kitör az auschwitzi gyermek kategóriájából.
De a lényeg, hogy igazából minden amin szétaggódtuk az agyunkat az elmúlt napokban igazából nem akkora nagy baj. Ez most így utólag megkönnyebbülés.
Mindemellett a gyerekek ma nyitogatták a szemüket, ami még kék, és megskubiztak minket, és mocorogtak, ráadásul egész lelkesen. Így tényleg "jól" néztek ki.
A prof. egyébként lelkesen megmutatta az új gyermekosztály, amiből megtudtuk, hogy amint jobban lesznek az akut szobából átkerülnek a másik szobába, és az lesz a nagy királyság, ha onnan meg átkerülnek az általunk VIP szektornak nevezett szobába, ahol ágyban fekszenek a gyerekek mindenféle cső nélkül és ahonnan HAZA LEHET VINNI ŐKET BELÁTHATÓ IDŐN BELÜL. El is mondtuk a gyerekeknek az útvonalat. Az új mértékegység így eztán nem csővekben, hanem szobákban fog kifejeződni.