Kicsit elmaradtam az eseményekkel. Benedek most 3.700 gr., Panna 3.450 gr.
Sikerélmény az
utóbbi időszakban, hogy éjszaka már csak egyszer eszünk, tehát naponta hétszer, viszont rossz hír, hogy Benedek átszokott a napi 14-szeres étkezésre. Elkezdem ugyanis etetni, majd behisztizik (mellen, cumival mindegy) és pihentetni kell legalább fél órát, eztán lehet az etetését újrakezdeni. Akkor is ímmel-ámmal eszi meg az adagját. Tehát a két gyerek etetése háromóránként összesen 1 óra. Aztán jön a fejés, meg a torna. De kezdenek egész szépen mellről enni, napközben leszívják az adagjukat már két napja. Éjszaka gonosz vagyok és cumiztatok, egyrészt mert így gyorsabb, másrészt mert továbbra sem bízok a mérlegben és így ellenőrizni tudom az adagjuk megevését, többet is esznek és nagyobb eséllyel nem ébrednek fel éjszaka éhesen.
Peti besztrájkolt, hogy nem is utalok rá, hogy mennyit segít. Először is pénzt keres a családra. Mindemellett ő csinálja a reggeli hatos etetést, így tudok aludni hajnali háromtól fél nyolcig. Továbbá besegít - ha kell cumiztatni - az esti hatos és kilences kajába. És persze mint minden magyar apa ő csinálja a fürdetést este. És kiírtja a gyerekeket támadó bogarakat, szobában keringő pókokat. (Amióta hazahoztuk a gyerekeket tiszta Walt Disney a házunk.) No meg tartja a lelket bennem. Mindemellett pedig a héten elvitt egy esti kiruccanásra, amihez leszervezte bébicsősznek az anyukámat. Hogy emberekkel is találkozzam. Jó kis férjem van, nemhiába.
Benedek a fentebb leírt hisztivel, Pannácska napi egy hányással örvendeztetett meg minket, de azért - ha lassan is - nő a súlyuk, és egész kis formásak kezdenek lenni. Pannácska igazi úrinő: a hányásokkal eléri, hogy a vacsorához mindig át kell öltöztetni.
Esemény volt még, hogy Benedeket sikerült arcon pisiltetnem magával. A csomagolásnál (pelenkázásnál) ugyanis elkezdett kipisilni a pelenkázóról a szőnyegre, mire felkaptam a fütyijét, amivel sikerült a pisisugárral arcon találnom. Anya csak egy van. Azért Bencsúr sem semmi, két nap múlva sikerült a pisijével lelőnie engem is meg az apját is. A kis bosszúálló.
Pannácska meg beszélget, cseveg és nézeget. Délelőtt és délután is van egy egy óra, amikor folyamatosan cseverészik. Bencsúr - lévén általában fel van zaklatva a síráson felül - ugyan csak ritkán - de már szintén gögicsél.
A mosolygással még sunyítanak a kis szarosok. Ha elmosolyodnak ugyanis becsukják a szemüket. Az meg nem igazi mosoly állítólag. Véletlenül se vigyorognának nyitott szemmel.
Benedek továbbá - bár ezt már írtam talán - már fel tudja emelni 90 fokra a fejét és át tud fordulni hasról. Ebben segíti, hogy gyűlöl hason lenni. Bár tegnap vicces volt, mert hasra fektettem és meg akart fordulni, de mellé fektettük a Pannát és persze fordulás helyett csak arra volt ereje, hogy rádőljön Panna hátára. Mindenesetre elfeküdt Pannácska hátán egy órán át félredőlve.
És végül a legeslegjobb hír: a héten voltunk a fejlődés neurológián és közölték, hogy "...ahhoz képest, hogy 28 hétre születtek a gyerekek és agyvérzésük is volt, csoda, hogy ott tartanak ahol...". No? Majd elaléltunk a gyönyörtől!!!! Végigcsinálta a tornát velük a gyógytornász és az orvos, és mindent tudtak - többé-kevésbé. A tornát persze folytatni kell, sőt kibővült, de kötelező szinten csak napi kétszer!!!! Hát kinyílt a világ, lesz idő sétáltatni, stb. Ujjé! Anyósom is, Peti is eljött a vizsgálatokra, hát úgy még életünkben nem izgultunk mint akkor amikor tornáztatták a kicsiket. Amikor a felülés volt például mind a hárman feszülten szugeráltuk a gyerekeket, hogy "Emeld be a fejedet, rajta, gyerünk..." aztán amikor beemelték, akkor összenézés és sóhajtás. Szerintem az államvizsgákon és szakvizsgákon nem izgultunk ennyire.
Lassan elérjük a hatszázadik pelenkánkat, pedig spórolunk eléggé. És belenőttünk az 50/56-os ruhaméretbe. Így a 44/42-es méretes ruhákat átadjuk majd Edinek a koraszülött osztályra. Reméljük úgyse lesznek ezek a ruhák senkire sem jók a környezetünkben. Mi legalábbis több koraszülöttet nem tervezünk.
További sikerélmény, hogy tegnap nem bírtam ki és turkáltam egy rugdalozót, ami kicsi rájuk. Jaj de jó!!!!
Hát ennyi eseményünk van.
Felraktam képeket a pimpőkről az új hintaszékükben. (Igazából a hintaszék Pannáé.) E szék nagy előnye (ez itt a reklám helye), hogy amíg etetek egy gyereket a másik tud bőfizni benne, és tudom lábbal hintáztatni. Naggyon mennőő!
Sikerélmény az
utóbbi időszakban, hogy éjszaka már csak egyszer eszünk, tehát naponta hétszer, viszont rossz hír, hogy Benedek átszokott a napi 14-szeres étkezésre. Elkezdem ugyanis etetni, majd behisztizik (mellen, cumival mindegy) és pihentetni kell legalább fél órát, eztán lehet az etetését újrakezdeni. Akkor is ímmel-ámmal eszi meg az adagját. Tehát a két gyerek etetése háromóránként összesen 1 óra. Aztán jön a fejés, meg a torna. De kezdenek egész szépen mellről enni, napközben leszívják az adagjukat már két napja. Éjszaka gonosz vagyok és cumiztatok, egyrészt mert így gyorsabb, másrészt mert továbbra sem bízok a mérlegben és így ellenőrizni tudom az adagjuk megevését, többet is esznek és nagyobb eséllyel nem ébrednek fel éjszaka éhesen.Peti besztrájkolt, hogy nem is utalok rá, hogy mennyit segít. Először is pénzt keres a családra. Mindemellett ő csinálja a reggeli hatos etetést, így tudok aludni hajnali háromtól fél nyolcig. Továbbá besegít - ha kell cumiztatni - az esti hatos és kilences kajába. És persze mint minden magyar apa ő csinálja a fürdetést este. És kiírtja a gyerekeket támadó bogarakat, szobában keringő pókokat. (Amióta hazahoztuk a gyerekeket tiszta Walt Disney a házunk.) No meg tartja a lelket bennem. Mindemellett pedig a héten elvitt egy esti kiruccanásra, amihez leszervezte bébicsősznek az anyukámat. Hogy emberekkel is találkozzam. Jó kis férjem van, nemhiába.
Benedek a fentebb leírt hisztivel, Pannácska napi egy hányással örvendeztetett meg minket, de azért - ha lassan is - nő a súlyuk, és egész kis formásak kezdenek lenni. Pannácska igazi úrinő: a hányásokkal eléri, hogy a vacsorához mindig át kell öltöztetni.
Esemény volt még, hogy Benedeket sikerült arcon pisiltetnem magával. A csomagolásnál (pelenkázásnál) ugyanis elkezdett kipisilni a pelenkázóról a szőnyegre, mire felkaptam a fütyijét, amivel sikerült a pisisugárral arcon találnom. Anya csak egy van. Azért Bencsúr sem semmi, két nap múlva sikerült a pisijével lelőnie engem is meg az apját is. A kis bosszúálló.
Pannácska meg beszélget, cseveg és nézeget. Délelőtt és délután is van egy egy óra, amikor folyamatosan cseverészik. Bencsúr - lévén általában fel van zaklatva a síráson felül - ugyan csak ritkán - de már szintén gögicsél.
A mosolygással még sunyítanak a kis szarosok. Ha elmosolyodnak ugyanis becsukják a szemüket. Az meg nem igazi mosoly állítólag. Véletlenül se vigyorognának nyitott szemmel.
Benedek továbbá - bár ezt már írtam talán - már fel tudja emelni 90 fokra a fejét és át tud fordulni hasról. Ebben segíti, hogy gyűlöl hason lenni. Bár tegnap vicces volt, mert hasra fektettem és meg akart fordulni, de mellé fektettük a Pannát és persze fordulás helyett csak arra volt ereje, hogy rádőljön Panna hátára. Mindenesetre elfeküdt Pannácska hátán egy órán át félredőlve.
És végül a legeslegjobb hír: a héten voltunk a fejlődés neurológián és közölték, hogy "...ahhoz képest, hogy 28 hétre születtek a gyerekek és agyvérzésük is volt, csoda, hogy ott tartanak ahol...". No? Majd elaléltunk a gyönyörtől!!!! Végigcsinálta a tornát velük a gyógytornász és az orvos, és mindent tudtak - többé-kevésbé. A tornát persze folytatni kell, sőt kibővült, de kötelező szinten csak napi kétszer!!!! Hát kinyílt a világ, lesz idő sétáltatni, stb. Ujjé! Anyósom is, Peti is eljött a vizsgálatokra, hát úgy még életünkben nem izgultunk mint akkor amikor tornáztatták a kicsiket. Amikor a felülés volt például mind a hárman feszülten szugeráltuk a gyerekeket, hogy "Emeld be a fejedet, rajta, gyerünk..." aztán amikor beemelték, akkor összenézés és sóhajtás. Szerintem az államvizsgákon és szakvizsgákon nem izgultunk ennyire.
Lassan elérjük a hatszázadik pelenkánkat, pedig spórolunk eléggé. És belenőttünk az 50/56-os ruhaméretbe. Így a 44/42-es méretes ruhákat átadjuk majd Edinek a koraszülött osztályra. Reméljük úgyse lesznek ezek a ruhák senkire sem jók a környezetünkben. Mi legalábbis több koraszülöttet nem tervezünk.
További sikerélmény, hogy tegnap nem bírtam ki és turkáltam egy rugdalozót, ami kicsi rájuk. Jaj de jó!!!!
Hát ennyi eseményünk van.
Felraktam képeket a pimpőkről az új hintaszékükben. (Igazából a hintaszék Pannáé.) E szék nagy előnye (ez itt a reklám helye), hogy amíg etetek egy gyereket a másik tud bőfizni benne, és tudom lábbal hintáztatni. Naggyon mennőő!
2 megjegyzés:
Rózsaszín cumi a Benedeknél ????
Öööööö.... hirtelen az akadt kézbe. Predestinálom?
Megjegyzés küldése