2009. június 15. én este fél kettőkor vettem észre, hogy folyik a magzatvíz. Hogy pontos legyek fogalmam sem volt róla, hogy a magzatvíz folyik, de az gyanús volt, hogy nem tudom visszatartani és folyik magabiztosan. Nagy akaraterővel - hála az intimtornának - azért valamennyire megállítottam, majd várakozó állásponttal és nagy adag nyugtatással visszafeküdtem aludni, hátha elmúlik és csak téves riasztás van. Újabb két perc után azonban ez nem látszott valószínűnek, így ébresztettem Petit, hogy hívjunk taxit, mert valami nem stimmel. Bármely cserkésztáborban plusz pontot kaptunk volna azért a gyorsaságért, amellyel sikerült mindent gyorsan összepakolni. Lévén a 29. héten jártam terhességgel, természetesen fel sem merült bennem a krízis/kórházi cucc összeállításának szükségessége.
Az utcán jutott eszünkbe, hogy vajon jó címet mondtunk-e (a lakcímünket, vagy a célállomást), de kis késéssel megérkezett az autó.
A kórházban az éjszakás nővér sápadt el először, hogy csak 29 hetes vagyok, lévén az ikres hasam elég nagyméretű volt már. Mivel én tényleg meg voltam róla győződve, hogy csak téves riasztásról lehet szó, nem is értettem a riadalom okát.
Aztán az orvos állapította meg, hogy szülés lesz ebből, mivel - mint utóbb megtudtuk - Benedek lába a szülőcsatornába ékelődött. Én csak ekkor kezdtem remegni mint a nyárfalevél, hiszen eddig a pontig azt hittem, hogy majd megsimogatják a fejemet a kórházban, és hazaküldenek aludni. Fájásom ugyanis eddig a pontig egyáltalán nem volt.
Majd egy második orvos megerősítette az első orvos diagnózisát, miszerint Benedek lába elindult kifelé és ezért szülés lesz. Az optimista hozzáállásból fakadóan én semmilyen koraszülésről szóló cikket nem olvastam el, így azt hittem kvázi abortusznak minősül egy 28. hetes terhesség. Így ettől a pillanattól kezdve teljes pánikban voltam és csak Peti tartotta bennem a lelket. Peti férfiként is jobban tisztában volt a tényekkel, mármint, hogy még élhetnek a kicsik.
24 óra kellett volna a tüdőérlelő injekció hatásosságához, amiből nálunk sajnos csak három óra telt le. Mire az orvosom reggel bejött, Benedek már mindkét lábát kidugta, így nem volt visszaút.
Benedek tehát megszületett reggel 7:05 perckor, őt követte Pannasára 7:06-kor. A szülés alatt én teljes apátiába estem, és bár hallottam a sírásukat, még mindig meg voltam arról győződve, hogy esélyük sincs az életre.
Az orvos először fertőzésre gyanakodott, de egyetlen eredmény sem mutat fertőzést.
Mindennek már lassan egy hete és a kicsik, ha lassan is de javulnak...
Az utcán jutott eszünkbe, hogy vajon jó címet mondtunk-e (a lakcímünket, vagy a célállomást), de kis késéssel megérkezett az autó.
A kórházban az éjszakás nővér sápadt el először, hogy csak 29 hetes vagyok, lévén az ikres hasam elég nagyméretű volt már. Mivel én tényleg meg voltam róla győződve, hogy csak téves riasztásról lehet szó, nem is értettem a riadalom okát.
Aztán az orvos állapította meg, hogy szülés lesz ebből, mivel - mint utóbb megtudtuk - Benedek lába a szülőcsatornába ékelődött. Én csak ekkor kezdtem remegni mint a nyárfalevél, hiszen eddig a pontig azt hittem, hogy majd megsimogatják a fejemet a kórházban, és hazaküldenek aludni. Fájásom ugyanis eddig a pontig egyáltalán nem volt.
Majd egy második orvos megerősítette az első orvos diagnózisát, miszerint Benedek lába elindult kifelé és ezért szülés lesz. Az optimista hozzáállásból fakadóan én semmilyen koraszülésről szóló cikket nem olvastam el, így azt hittem kvázi abortusznak minősül egy 28. hetes terhesség. Így ettől a pillanattól kezdve teljes pánikban voltam és csak Peti tartotta bennem a lelket. Peti férfiként is jobban tisztában volt a tényekkel, mármint, hogy még élhetnek a kicsik.
24 óra kellett volna a tüdőérlelő injekció hatásosságához, amiből nálunk sajnos csak három óra telt le. Mire az orvosom reggel bejött, Benedek már mindkét lábát kidugta, így nem volt visszaút.
Benedek tehát megszületett reggel 7:05 perckor, őt követte Pannasára 7:06-kor. A szülés alatt én teljes apátiába estem, és bár hallottam a sírásukat, még mindig meg voltam arról győződve, hogy esélyük sincs az életre.
Az orvos először fertőzésre gyanakodott, de egyetlen eredmény sem mutat fertőzést.
Mindennek már lassan egy hete és a kicsik, ha lassan is de javulnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése