Éjjel ráébredtem, miért áll Benedek lábfeje befelé. Álmomban Benedeknek lábanként hat lábujja volt. Annyira ez a tény nem keserített el, csak meglepődtem - hogy nem vettük mindeddig észre? Úgy látszik, ha nincs gond (de ezt csak halkan jegyzem meg), akkor az ember álmában talál ki egyet.
A délelőtti láthatáson egyeztettem a másik, szinte velem egyszerre szülő anyukával. Az ő gyermeke a mieink előtt született hasonló súllyal, és két hét múlva vihetik haza. Most 1.800gr fölött van valamicskével.
Becsatlakozott a beszélgetésbe, az egyik még nemrég szült, és ezért még pici babával rendelkező szülőpár is. Ők még nagyon az elején vannak, kb. ott ahol mi voltunk a második héten. Félve kérdezték mennyivel születtek a mi gyerekeink. Tódítottuk, hogy annyival mint az övék. Kérdezték, hogy nekünk is volt-e tüdőbajunk, agyvérzésünk. Mondtuk, hogy persze sok is. Látszott, hogy megkönnyebbültek, mert a mi gyerekeinket látták, és hát az a cél, hogy utolérjenek. Nekünk is nagy vigasz volt minden ilyen hír.
Most meg az vigasz, hogy nekik vigasz a mi gyerekünk.
Benedek a délelőtti tornáztatását frankón átaludta teljesen, bármit csinálhattam vele, nem ébredt fel. Úgy képzelem szundibundibá lesz. Pannácska meg a torna végére ért el a nézgelődő időszakába.
És délután mi történt? Láss csodát gyermekeink a mellékelt kép szerint egymás mellé kerültek nyitott inkubátorba. Mostantól indulhat az igazi macerálás, kézközelben vannak, ha jól értettem fel is vehetjük őket, stb.
Gyönyörűek nem?
Nekem az tetszik a legjobban, hogy annyira mások, Pannácska kis finom, fehér hableány, Benedek, meg olyan mint egy cigánygyerek, kreol bőr, fekete tüsi haj.
(A kép egy kicsit beállított, Peti tette össze a kezüket, de tény, hogy úgy maradtak.)
Úgyhogy kéremszépen fejlődésünk rohamos, szépek vagyunk és ügyesek.
A délelőtti láthatáson egyeztettem a másik, szinte velem egyszerre szülő anyukával. Az ő gyermeke a mieink előtt született hasonló súllyal, és két hét múlva vihetik haza. Most 1.800gr fölött van valamicskével.
Becsatlakozott a beszélgetésbe, az egyik még nemrég szült, és ezért még pici babával rendelkező szülőpár is. Ők még nagyon az elején vannak, kb. ott ahol mi voltunk a második héten. Félve kérdezték mennyivel születtek a mi gyerekeink. Tódítottuk, hogy annyival mint az övék. Kérdezték, hogy nekünk is volt-e tüdőbajunk, agyvérzésünk. Mondtuk, hogy persze sok is. Látszott, hogy megkönnyebbültek, mert a mi gyerekeinket látták, és hát az a cél, hogy utolérjenek. Nekünk is nagy vigasz volt minden ilyen hír.
Most meg az vigasz, hogy nekik vigasz a mi gyerekünk.
Benedek a délelőtti tornáztatását frankón átaludta teljesen, bármit csinálhattam vele, nem ébredt fel. Úgy képzelem szundibundibá lesz. Pannácska meg a torna végére ért el a nézgelődő időszakába.
És délután mi történt? Láss csodát gyermekeink a mellékelt kép szerint egymás mellé kerültek nyitott inkubátorba. Mostantól indulhat az igazi macerálás, kézközelben vannak, ha jól értettem fel is vehetjük őket, stb.
Gyönyörűek nem?
Nekem az tetszik a legjobban, hogy annyira mások, Pannácska kis finom, fehér hableány, Benedek, meg olyan mint egy cigánygyerek, kreol bőr, fekete tüsi haj.
(A kép egy kicsit beállított, Peti tette össze a kezüket, de tény, hogy úgy maradtak.)
Úgyhogy kéremszépen fejlődésünk rohamos, szépek vagyunk és ügyesek.
2 megjegyzés:
Oh, de szepek a testverkek!!
Vegre, ujra egyutt :) juhujjj
Imádnivalóak, még akkor is, ha csak összepakoltátok a kezeiket!
Megjegyzés küldése