Ma egy hónaposak az ikreink és mivel szerda van lefotóztuk megint őket.
Az első két fotó Benedek, a másik három pedig Panna. Láthatóan mind a két gyerek izeg-mozog, ficánkol. Panna egyébként nem ilyen hisztigép, de hát megint a hátára fordítottam, amit köztudottan utál. A tornához azonban mindenképpen hátukra kell fordítsam őket, egyébként csak nagyon-nagyon fájdalmasan tudnám tízszer kinyújtani a lábukat és a kezüket.
Sajna a mai nap nem szolgált jó hírrel: volt agyi uh-juk és Benedek agyvérzése úgy tűnik nem tűnt el nyomtalanul, az agyvíz egy része nem tud távozni a kis fejéből, és ugyan még nem nyomja az agyát, de hosszútávon nyomhatja, szóval ez nagyon nem jó. Majd két hét múlva lesz megint uh., addig mehet az izgalom, hogy a folyamat visszaforduljon.
Hát szóval az, hogy a két gyerek tök egészséges legyen az valóban isteni csoda lesz, de a Jóisten be is bizonyítja, hogy van mit csodát tenni, mert semmi nem megy simán. (Pont tegnap írtam, hogy sínen vannak.) A tehetetlenség egyébként a legrosszabb, hogy effektíve nem tudsz mit tenni. Két decivel több tejtől ez még nem oldódik meg, és valami orvosi szakszóval is van jelölve ez a dolog, miszerint ennek magától kell megoldódnia.
Mindenesetre kicsi sírdogálást leszámítva, az ember kezd rutint szerezni a földhöz csapódásban.
Az első két fotó Benedek, a másik három pedig Panna. Láthatóan mind a két gyerek izeg-mozog, ficánkol. Panna egyébként nem ilyen hisztigép, de hát megint a hátára fordítottam, amit köztudottan utál. A tornához azonban mindenképpen hátukra kell fordítsam őket, egyébként csak nagyon-nagyon fájdalmasan tudnám tízszer kinyújtani a lábukat és a kezüket.
Sajna a mai nap nem szolgált jó hírrel: volt agyi uh-juk és Benedek agyvérzése úgy tűnik nem tűnt el nyomtalanul, az agyvíz egy része nem tud távozni a kis fejéből, és ugyan még nem nyomja az agyát, de hosszútávon nyomhatja, szóval ez nagyon nem jó. Majd két hét múlva lesz megint uh., addig mehet az izgalom, hogy a folyamat visszaforduljon.
Hát szóval az, hogy a két gyerek tök egészséges legyen az valóban isteni csoda lesz, de a Jóisten be is bizonyítja, hogy van mit csodát tenni, mert semmi nem megy simán. (Pont tegnap írtam, hogy sínen vannak.) A tehetetlenség egyébként a legrosszabb, hogy effektíve nem tudsz mit tenni. Két decivel több tejtől ez még nem oldódik meg, és valami orvosi szakszóval is van jelölve ez a dolog, miszerint ennek magától kell megoldódnia.
Mindenesetre kicsi sírdogálást leszámítva, az ember kezd rutint szerezni a földhöz csapódásban.
2 megjegyzés:
Mind a 4 babánknak volt vérzés a fejében. Minket is folyamatosan ijesztegettek a következményekkel. Szerencsére nem volt igazuk...
Igen, az anyukák élete-sorsa az aggódás, hogy nem védhetjük meg őket, nem állhatunk mindig mellettük és hogy nem tudjuk átvállalni az ő fájdalmaikat, küzdelmeiket.
De cserébe annyi boldogság és szép pillanat is jár, hogy azért mégiscsak a jó oldalra billenjen a mérleg :)
És a kisPanna rém cuki ahogy bömbizik! Nagyon szép a pofikájuk mindkettejüknek, és látányosan kerekednek! Ha tudsz csinálj kis videót az izgés-mozgásukról is!
Megjegyzés küldése