2009. szeptember 18., péntek

2009. szeptember 18. - Kicsúszott a kezemből az irányítás

Ma panasznap van:
- nem szoknak át a kis szemetek az éjszakai egy étkezésre (szkippelnénk az éjszakai hármast gondoltam én, de nem gondolták ők),
- viszont mivel próbálkozom, felborult az éjszakai rend, és mindnégyünk nyugalma, éjszaka egytől négyig etettem, tisztába tettem és szívtam a taknyot Panna orrából,
- Pannának a vérszegénységet javító vastól székrekedése van, amit glicerines kúppal operálok,
- Benedek ellenben kicsit néha hasmenéses,
így mindkét gyereknél adódik a naponkénti átöltöztetés a csurig kakiból,
- Benedek rájött, hogy ki tudja tolni a cumit a szájából, de arra nem, hogy ezért marad éhes, így tíz perc etetés és húsz perc küzdelem míg letukmálom a napi adag egy részét rajta és közben üvölt hogy éhes (ha lefogom a kezét akkor is üvölt),
- Panna az AR-es tápos előetetés ellenére nem szokott le a napi rókáról,
- ellenben nem múlik a náthája, így folyamatosan taknyos,
- Benedek néha szívja az orrát, ami ugye nem azt jelenti, hogy ő is taknyos lesz....,
- kezd fogyni az energiám a nap ötszöri fejésekre, na ettől parázom, stb.
Hát eddig ennyi.
Viszont Panna tegnapelőtt elérte a 3 kilót.
Nehéz dolog életben tartani két gyereket, akik célja minden az életben tartásukra irányuló kísérlet megakadályozása.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

tSzerintem életben maradnak maguktól is. Nálunk is ez volt, csak egyszerre egyben. A nem korai újszülöttek (legalábbis az enyémek) bírnak kamikáze öngyilkos ellenállóra hajazni. A Vinci két hetesen lábon hordott ki egy tüdőgyuszit, amit az orvos csak két évvel később mert bevallani nekem. Szerintem a tieitek meg még az enyémeknél is szívósabbak.