Mit csinál két csecsszopó fél-fél órán át a mellemen, ha a mérleg szerint nem ettek semmit?
A nagy dilemma. Komolyan, csak gond van a szopással: az idő elszáll (egy óra eltelik és nem ettek semmit), a gyerekek éhesek maradnak, nekem nyúlnak az idegeim, és elcsúszik a napirend. Pedig két napja még hogy ment. Benedekkel továbbra is verekedni kell, hogy bemenjen a gyomrába a kaja, Pannababa meg szerintem kezdi utánozni a bátyját. Hangsúlyozom éhesek a dögök, csak lusták (?) enni. (20:00 nem dögök, hanem a mi kis édes-édes kisbabáink)
Petivel elálmodoztunk, hogy mi lesz, ha megnyerjük a lottó ötöst (világkörüli út?). Rájöttünk, hogy ha megnyernénk is háromóránként kellene etetnünk a kölyköket. Fuccs a föld körüli útnak. Úgyhogy nem nyertük meg.
Jaj a múlt heti neurológus óta annyira örülünk, felszabadultunk, kisimult a világ! Van két egészséges, cs
odaszép gyerekünk. Oké ez nem a neurológuson múlt (igen Istenem tudom, hogy te tudtad), de azért jól esik a visszajelzés (valószínűleg hitetlen Tamás is így gondolta).
Egyébként nincs nálunk semmi hír, azonkívül, hogy Pannababa három napja nem hányt le. Szinte hiányzik. (Pannababa húzza a száját. Nem, nem, nem, nem, nem, csak vicceltem!!!!!)
Írtam már, hogy gügyögnek a babáink? Oké még csak tőmondatokban kommunikálnak, de alakul a dolog, lesz ebből még követelőzés. Kíváncsi vagyok, hogy fogják kommentálni a tornát, ha majd tudnak beszélni. Lehet, hogy azért kell csak egy évig tornáztatni a gyerekeket, mert utána minősíthetetlenné alakulna a szókincsük.
Hosszú lesz ez a tél, már látom.
- Nincs kert, így először is lecsökkent az életterünk.
- Másodszorra, nagyon rossz időben, nem lehet emberek közé menni.
- Harmadsorban állandóan izgulok, hogy fáznak a kölykök.
- Negyedszerre, aggódok a fűtésszámla miatt.
- Hatodszorra, aggódok, hogy aggódok.
- Hetedszerre, elbutultam, nálam a négy után már a hat jön... stb.
"Istenem nem panaszkodom csak...
De igen! - mondta Isten." (Részlet Adrian Plass naplójából.)
Apósom jelezte, hogy nem szerepel a blogban. Nos pedig ő is sokat segít: ő fuvaroz minket majd mindennap orvoshoz. Holnap is például nyolcra jön a mi kedvünkért kocsival. Mindemellett jóllakatja a családot musttal, kóbásszal, hagymával, sonkával (nagyon finom), házi csemegékkel, sok mindegy egyébbel. (Itt jegyzem meg, hogy idén 22 fokos lett a must.) No meg ellát minket pálinkás kenyérrel (hahahaha). És nem is láttuk a kezét, amikor Pannababát etette, olyan gyorsan belediktálta az adagot. Szóval a gyerekek kedvéért itt nagy családi összefogás működik.
Aranyéletünk van.
(De tényleg.)
A nagy dilemma. Komolyan, csak gond van a szopással: az idő elszáll (egy óra eltelik és nem ettek semmit), a gyerekek éhesek maradnak, nekem nyúlnak az idegeim, és elcsúszik a napirend. Pedig két napja még hogy ment. Benedekkel továbbra is verekedni kell, hogy bemenjen a gyomrába a kaja, Pannababa meg szerintem kezdi utánozni a bátyját. Hangsúlyozom éhesek a dögök, csak lusták (?) enni. (20:00 nem dögök, hanem a mi kis édes-édes kisbabáink)
Petivel elálmodoztunk, hogy mi lesz, ha megnyerjük a lottó ötöst (világkörüli út?). Rájöttünk, hogy ha megnyernénk is háromóránként kellene etetnünk a kölyköket. Fuccs a föld körüli útnak. Úgyhogy nem nyertük meg.
Jaj a múlt heti neurológus óta annyira örülünk, felszabadultunk, kisimult a világ! Van két egészséges, cs
odaszép gyerekünk. Oké ez nem a neurológuson múlt (igen Istenem tudom, hogy te tudtad), de azért jól esik a visszajelzés (valószínűleg hitetlen Tamás is így gondolta).Egyébként nincs nálunk semmi hír, azonkívül, hogy Pannababa három napja nem hányt le. Szinte hiányzik. (Pannababa húzza a száját. Nem, nem, nem, nem, nem, csak vicceltem!!!!!)
Írtam már, hogy gügyögnek a babáink? Oké még csak tőmondatokban kommunikálnak, de alakul a dolog, lesz ebből még követelőzés. Kíváncsi vagyok, hogy fogják kommentálni a tornát, ha majd tudnak beszélni. Lehet, hogy azért kell csak egy évig tornáztatni a gyerekeket, mert utána minősíthetetlenné alakulna a szókincsük.
Hosszú lesz ez a tél, már látom.
- Nincs kert, így először is lecsökkent az életterünk.
- Másodszorra, nagyon rossz időben, nem lehet emberek közé menni.
- Harmadsorban állandóan izgulok, hogy fáznak a kölykök.
- Negyedszerre, aggódok a fűtésszámla miatt.
- Hatodszorra, aggódok, hogy aggódok.
- Hetedszerre, elbutultam, nálam a négy után már a hat jön... stb.
"Istenem nem panaszkodom csak...
De igen! - mondta Isten." (Részlet Adrian Plass naplójából.)
Apósom jelezte, hogy nem szerepel a blogban. Nos pedig ő is sokat segít: ő fuvaroz minket majd mindennap orvoshoz. Holnap is például nyolcra jön a mi kedvünkért kocsival. Mindemellett jóllakatja a családot musttal, kóbásszal, hagymával, sonkával (nagyon finom), házi csemegékkel, sok mindegy egyébbel. (Itt jegyzem meg, hogy idén 22 fokos lett a must.) No meg ellát minket pálinkás kenyérrel (hahahaha). És nem is láttuk a kezét, amikor Pannababát etette, olyan gyorsan belediktálta az adagot. Szóval a gyerekek kedvéért itt nagy családi összefogás működik.
Aranyéletünk van.
(De tényleg.)
10 megjegyzés:
A szopizás nem pusztán evés, hanem összebújás is a babáknak. És az a tapasztalatom, ha szeles az idő, szelesek a gyerekek is, lehet, hogy innen a "fúj a szél", mármint a sztrájk ennek tudható be.
Gratulálok a szép és ügyes babákhoz, a kitartásotokhoz, és a háttérmunkát végző családhoz is!
innen fúj, a nélkül..
Olyan jó pofán írsz a dolgokról jókat szoktam mosolyogni magamban:)
Hát családi összefogás kell egy gyerekhez is nem még kettőhöz.
Evést én inkább nem kommentelem,a lányom világhírű rossz evő volt.
2,8 kg-mal született,1 évesen 7kg volt.
Most a kétéves fiam is a nyomdokaiba lépett.
Kory
(tényleg voltatok a Dévényis tornásznál?)
Tudom, hogy a bújás a lényeg, de jó lenne ha kétszer fél óra szoptatás után nem kellene cumiztatni is...
A Dévényt pluszba nekünk nem ajánlották, így hogy a Katonát meg nem kell - csak lehet - négyszer, így már nem kiborító. Azt mondta a neurológus, hogy szte ez elég lesz, de ha nem akkor majd árirányít dévényire. Továbbá voltunk korai fejlesztőben és ott sem dévényishez - hanem katonáshoz irányítottak. Most mindezek mellett lehetnénk erőszakosak, hogy de nekünk az kell, de egyrészt a napi két-négy tornát is elégnek tartom, ha egyébként semmi konkrét bajuk nincs az ikreknek, meg szeretném megtartani azt az elvet, hogy legyen olyan jó kisbabakoruk a mieinknek mint más gyerekeknek. Szóval más négykilós gyereke eszik alszik fejlődik, a mieink meg tornáznak, orvoshoz járnak hetente háromszor - így minél kevesebb plusz feladatot raknék rájuk. Ha nem szükséges tehát, akkor most pluszba Dévényire nem mennénk. A Katonától meg - amit kifejezetten nekünk ajánlottak - nem merek eltérni.
Úgyhogy a Dévényit szkippeljük. (Reméljük örökre.)
Halk tipp így tökre látatlanban: lehet, hogy azért nem hány már a Panna, mert szopizáskor annyit eszik amennyi neki jól esik, amennyit a kis gyomra el is bír? Míg cumiból "az előírt adag" megy bele és a felesleget meg kiküldte fönt. Csak gondolkozom... legalábbis én jópárszor "túletettem" a purdékat és mindig vissza is küldték a borravalót.
A kis cseles Pannika hányt már mellről is.
A kis cseles Pannika hányt már mellről is.
Zizu én naponta ötször öltözöm át,- mert Bolda rámküldi a kaját. vannak napok, hogy 10 percenként megteszi, fél óra múlva meg visít, hogy éhes. Szóval szerintem ne aggódj Panna emiatt,- ő egyszerűen ilyen.
Ezek télleg ti vagytok? Hát persze, hogy ti, csak én lepődök meg nagyon :)
Szopizással ne aggódj, fiaim számára nem volt elég az én tejem, így tápolnom kellett őket, ami - megvallom őszintén - nem kis traumát okozott nekem. Viszont élnek, virulnak, és rosszcsontok így 8 és 6 évesen! Igaz, ők nemhogy nem voltak koraszülöttek, de még ráhúztak a pocakomban egy hetet, annyira jól érezték magukat bent. Ja, és nem is ikrek! :) A hányás és buki pedig az anyukák mékápja! Erre elég hamar rá kellett nekem is jönnöm.. :) És ne aggódd már túl magad!!!! Fölösleges... én már csak tudom :)
Szerintem tök jó anyának lenni, csak látni kell a szépségét, és csak azt! :)
pusszanat néktek
A fotók nagyon-nagyon cukik:)))
Megjegyzés küldése