2009. július 19., vasárnap

2009. július 17. - Életem kockáztatása az ikrekért

A mai napon egyedül, Sob nélkül vezettem el a klinikára délelőtt gyereket vizitelni. Életem tettem fel a gyerekek láthatásáért. Senkit nem ütöttem el, senki nem halt meg, senkinek nem mentem neki. (vagy nem vettem észre, de nem volt véres a kocsi eleje)
A nap jóhíre az volt, hogy mivel a gyerekek az 1.500gr-ot megközelítették, ezért naponta mérik már őket. És Lám Panna ezen a napon 1.570gr., Benedek 1.670 gr. volt. Nőnek tényleg! Ha így haladnak tényleg egy hónap (szerintem már három hét) múlva kidobják őket. De jó is lenne. Csak Benedek fejecskéje legyen jobban, és ne üssön be semmiféle újabb krach! Azért ez egészen más időszak, mint a kezdetek kezdetén a mindennapi félelem. Látszik, hogy nőnek, látszik, hogy fejlődnek, és Benedeken sem látszik semmiféle baj. Az nem lehet, hogy ez az agyvérzés ne nyomtalanul múljon el. De azért Peti, Edi és jómagam kézrátétellel gyógyítgatjuk naponta a kis fejét.
Mellettünk van egy kisbaba akihez naponta járnak szintén a szülök. Ők még a folyamat elején vannak, a gyerek is lélegeztetőn (nem néztem Edi komolyan) és látszik a szülőkön, hogy teljes pánik van. Tök jó lenne megnyugtatni őket, de amíg nem biztos, hogy makkegészségesek a mieink, addig álszent dolog őket azzal nyugtatgatni, hogy a mieink is meggyógyultak. Azért az ő helyzetükhöz képest nekünk hetente csak egy nap paranap.
Mindemellett, mivel Panna és Benedek meghaladták az 1.500gr-ot ezért innentől naponta fürdetik őket. Első ízben voltak ma teljes puccparádében, azaz jószagúan, tisztán és hintőporban. Jó lenne már macerálni őket testközelből.

4 megjegyzés:

Kisi írta...

Hogy tudtal egyaltalan parkolni??? Az nekem sem megy! :)

Budai Nagy Antal Gimnázium könyvtára írta...

Kedves Pöttömök és Nagyobbak!
Nagyon örülünk a jó híreknek, a látványos gyarapodásnak!
Csak így tovűbb- minden tekintetben!
Zita szuperül csinálod és viseled a dolgokat- Nekem elhiheted, mert hasonlókon mentem át...
Minden napnak a tennivalója, az öröme- erre kell koncentráléni és bízni, hogy a dolgok megoldódnak- Ti mindent megtesztek!
Sok puszi: Klári és Laci

icu írta...

Köszi a támogatást.
Kisikém én még úgy parkolok, hogy becsukom a szemem, hogy ne menjek neki senkinek, satufék, bízom benne, hogy nem megyek a padkának, és lefulladok. De azért fejlődök. (néha már kinyitom a szemem)

Szilva írta...

WOWOWOW!!!! Gratulálok az újdonsült sofőrünknek!!!!!!!
Na és persze a piciknek is a gyarapodásért, de ebbe na bejegyzésben számomra a vezetés volta lényeg!!! :) :) :)