2009. július 30. - Kiborulás

Délelőtt a gyereklátogatás és az etetés simán lezajlott. Mégis bár hülyén hangzik, nem érzem, hogy össze lennék hangolódva a gyerekekkel, most valahogy nem tudok sem rendesen tornáztatni, sem rendesen kommunikálni, csak álldogálok és balfékeskedem etetésig, azon gyorsan - ha gyorsan átesünk - és megyek haza. Sem Benedekkel, sem Pannával nem sikerült szemkontaktust keresnem, sem megnyugtatni őket, ők meg vagy alszanak, vagy valamin erőlködnek. Szóval valahogy nincs harmónia.
Miért is lenne.
A délután meg fokozottan így telt számomra, mert Peti azért nagyon ügyes forgatgatja őket, meg beszél hozzájuk, stb. Sajnos most felgyűltek a szülők, és ki kellett menni átadni a köppenyt. Peti azért benn tudott maradni, én mentem ki, mert az etetésnél én úgyis visszamehetek.
Az etetés este katasztrófa volt.
Először is a két gyerek megint hasmenéses volt, ergo lehet megint tápot fognak majd kapni. Csak krumplit eszem. Benedek pedig a fele kaja után beszürkült (apnoézott), és folyamatosan riasztott nála a gép. Rosszul is nézett ki a gyerek, sápadt lett és a szája szürke. A nővér mondta, hogy húzzam meg a haját, hogy sírjon, mert attól megijed és összeszedi magát, de persze nem sírt, ezen megint bepánikoltam. A nővér végül kivette a kezemből és próbálta megetetni, de neki sem sikerült. Panna meg megint csak szopott, de nem nyelt, így minden mellécsurgott.
Én nem tudom mennyire normális ez, de nálam most elszakadt a cérna. Valószínűleg holnapra elmúlik - meg hát mindegy, hogy elmúlik-e úgyis kell menni - de most rohadtul nincs kedvem egy ideig a kórház közelébe menni. Tudom nem szabad hisztizni, de most szívesen elutaznék jó messze ettől az egésztől. A tököm tele van, hogy minden ennyire szenvedéses, még az olyan egyszerű dolog is, mint az etetés.
Azért a napnak volt jó része is, összeállt a gyerekrészleg, a kiságy hófehér, van pelenkázó asztalunk is hófehér (ma festettem le őket), és az egész csodaszép.
Egyedül ezek a bútorok árulkodnak arról, hogy lesz/van gyerekünk. Legalábbis a mai műsor után erős a kétségem, hogy hazaengedik a jövő héten Benedeket. Csókoltatom dr. Spock.