2009. július 5., vasárnap

2009. július 4-5. - Szombat, vasárnap

Na a hírek röviden: Panna gyomra befogad már 22 gr. tápot, engem meg már nem érdekel mit, csak egyen. Így ha tápon nevelkedik is, de hízik, nem fogok parázni. Szóval Panna - úgy értékeljük jól van. A nővér szerint ugyan ma a változatosság kedvéért ő apnoézott - amit eddig nem csinált - és lehet, hogy kell neki adni megint oxigént, de már ezzel a hírrel sem törtünk össze újra, majd kikeveredik belőle.
Benedek még kap oxigént, csomó ismerős és az orvosok reakciója szerint azonban ez már nem para, mi meg nem hisztizhetünk minden nap. (Egyébként ő már 25 gr.-ot eszik!)
Tegnap úgyis kiborulós nap volt, mivel két ismerős is gyerekkel távozott a klinikáról, amit nehéz volt megemészteni, nem irigység miatt, hanem mert oly jó volna már nekünk is gyerekekkel távozni. Vagy ez már az irigység kategória?
Kevéske bömbi után viszont végre újra bementünk a városba emberek közé, ami nagy mértékben dobott a közhangulaton (kösz Erikék!). Ma pedig kimentünk tejleadás után Orfűre, ami szintén kimozdító program volt. A fejés is megoldható volt a strand zuhanyzójában, ami kicsit extrém szitu, de a lényeg, hogy sikerült.
Mint ma egy szülő pártól megtudtuk lehet vinni krémet a gyerekeknek és be lehet őket kenni, hogy ne legyen száraz a kis bőrük. Jelzem ezt eddig senki nem mondta nekünk - tehát mindent meg kell kérdezni, ha lehet több nővértől. Mivel ez a kenegetés olyan tevékenység, amely a gyerekek számára hasznos, és amiből ki tudjuk venni a részünket, majd holnap megyek és veszek valami kencét, bár bennem motoszkál a kisördög, hogy a sterilitással mi lesz?
Továbbá találtam az interneten koraszülött cumit, csak persze amcsihonból, úgyhogy tört angolsággal érdeklődtem a postaköltség iránt, meg hogy egyáltalán küldenek-e ide Magyarhonra ilyen csomagot. A koraszülött cumi segíthet abban, hogy kialakuljon a szopóreflex, és hogy megnyugtassa a babákat, csak persze a tébénkből erre nem futja. Ja, és itthon nem forgalmazzák az ilyen segédeszközöket.
Egyébként ezt még nem meséltem, de már egész koraszülöttes egységfront alakult ki a szülők között a várakozásban: van egy kalocsai pár, aki minden áldott nap jön gyereket nézni 5 percre. Ők megkapták az ikreik közül az egyiket múlt héten, így mindennap levezetnek a kiengedett kistestvérrel Kalocsáról. Van szülő, aki Paksról járt be, és van egy pár Szekszárdról, akiknek nincs kocsija, és ezért a család kivett egy albérletet az uránvárosban, hogy mindennap tudjanak a másik négy éves gyerekükkel jönni. Azt mondták, hogy kevesebb az albérleti díj, mint a naponta Pécsre járás utazási költsége.
Szóval irtózatos szerencsénk van, hogy Pécsett lakunk, ahol van ilyen klinika - ha vidéki vagy és nincs kocsid megoldhatatlan munka mellett a bejárás.
A látogatási idő egyébként nem változott, de többen lehetünk benn mint eddig, így több idő jut a gyerekekre.
Hát ennyi történt.
Az ikreink szépek, szépek nagyon szépek.


4 megjegyzés:

kifli írta...

Hajrá és jókedvre fel! Ügyesek vagytok és tényleg mindent kérdezzetek meg! Gyerekorvossal irassatok gyógyszertári testápolót :)Aztán indulhat a babasimogatás-kenegetés :) tuti élvezni fogják!

Trakta írta...

"mi a francért olyan bonyolult nekünk minden ezzel a gyerek témával, amikor a Jóisten boldog-boldogtalannak ad gyereket, ha akarja ha nem az illető."

gondolkodtam, hogy reagáljak-e vagy ennek a valóban kemény időszaknak írjam be a fenti gondolatot, de...

Alig 2-3 év (bocsi, de nem tudom pontosan) kaptatatok két gyereket is... Nekem fáj a fenti mondatod: sokan sokfajta, sokkal hosszabb es vért izzadósabb időszak után lehetnek (vagy még mindig nem) szülők.

icu írta...

Trakta: tök igazad van, visszavonom. A buszon most hazafelé a pimpöktől nekem is súlyosnak és igazságtalannak tűnt. Ugyanakkor az, hogy másnak rosszabb, néha nem vigasz.
Egyébként a kórházban pont Jób könyvéhez jutottam, és arra az elgondolásra, hogy bár türelmesen el kell viselni minden bajt, azért panaszkodni szabad. (És mint tudjuk attól könnyebb lesz.) Továbbá nem kell minden bajnak örülni külön-külön, hogy éljen megpróbálnak. Viszonyíthatunk ahhoz is, hogy másnak talán ennyire sem sikerül, és ahhoz is aki hazatérhet három nap kórházi tartózkodás után a babájával. De igazad van örülni kell, hogy van két babánk, akit lehet látogatni. És a mai látogatás jó volt. Nagyon jó. Majd elmesélem.

hua_nita írta...

hé, megtanultad: apnoézni :) grt

szorítunk a babáknak, kérek képet én is - mi is - és pussz soxor!!!