Újfajta napirend kezd kialakulni, reggel hatkor fejés, aztán alvás vissza, aztán intézkedés, (házimunka, ügyintézés), aztán fejés, aztán gyereklátogatás, aztán hazajövetel, ebéd, délután intézkedés (házimunka, ügyintézés a városban), fejés, gyereklátogatás, mise, haza és fejés vagy fejés és program ( és éjszaka még egy fejés).
A gyerekek ma is jól voltak, vittem be krémet, és bekenhettem őket, meg mozgathattam őket. A hanyatt döntésükhöz ugyan még segítség kell, mert félek megemelni őket (jó kis anya vagyok), de a mozgatás már megy. Határozottan alakulnak bennem az anyai érzések az együtt töltött idővel arányosan.
Mindemellett Panna ma 23 gr ANYATEJET evett, Benedek meg 25 gr-okat fogyaszt. Ja kérem!
Edi ma ellátott minket egy koraszülöttes könyvvel, ami 100 oldalas, és aminek az első 45 oldalát nem szabad elolvasnom, mert ijesztő képek és betegségek vannak benne. Peti most olvassa éppen a könyvet, hogy elolvashatom-e egyáltalán. Kac-kac már mindenki félt a parától.
Nem is meséltem, hogy a múlt héten a koraszülöttes osztály költözése előtt, amikor a kicsik még a régi helyiségben voltak összezsúfolódva meséltem egyszer a M. néninek, hogy nem láttam a Panna arcát, mert egy gép pont eltakarta. M. néni nemes egyszerűséggel kérdezte meg, hogy miért nem vágtam ki a gépet a francba onnan. Mondtam, hogy azért mert lehet, hogy pont az én gyerekemet tartja életben. Ezen jót röhögtünk.
Ma meg az Edis könyvet tanulmányozva Peti és M. néni heves lelkendezéssel nézték a menő, hiper-szuper gépeket, amikkel körülveszik a gyerekeket és hogy milyen jó lenne, ha lennének itt Pécsett is ilyenek. Aztán megállapították, hogy hetek óta azért izgul mindenki, hogy rácsos ágyban feküdjenek a gyerekek s ne gépeken, így ezen is nevettünk.
Mise közben meg Peti megkérdezte Edit, hogy nem gáz-e, hogy nem záródik a Benedek inkubátorának az ajtaja. Mire Edi elkezdte lelkesen ecsetelni, hogy biztos kicserélték Benedek gépét valami szxxxrra. Mikor látta, hogy mindjárt kidölünk a padból közölte, hogy persze az nem olyan rossz ám. (Tényleg nem rossz, szóval vicces volt.)
Hát ennyi.
Az amcsi cumi projekt bebukott, Edi szerint nem jó típus ez a babáknak, így majd keres ő a neten. Szóval kösz mindenkinek (Kisi és Ákos), aki felajánlotta, hogy segít beszerezni kinntről, de most "B" terv van életben.
Ma bedugtam egyébként Panna szájába az ujját (mégicsak olcsóbb, ha azt szopja - hahaha), aztán megrémülve vettem ki, hiszen ha szonda van az orrában én meg a szájába teszem az ujját, akkor légmentesen lezárom minden lélegzőszervét. Még a végén kihevernek minden betegséget és én ölöm meg! (Utólag azonban kiderült, hogy a babák kizárólag orron át lélegeznek, úgyhogy nem gáz ha szopja az ujját. Miket tud meg az ember!)
Hát ennyi történt ma.
A gyerekek ma is jól voltak, vittem be krémet, és bekenhettem őket, meg mozgathattam őket. A hanyatt döntésükhöz ugyan még segítség kell, mert félek megemelni őket (jó kis anya vagyok), de a mozgatás már megy. Határozottan alakulnak bennem az anyai érzések az együtt töltött idővel arányosan.
Mindemellett Panna ma 23 gr ANYATEJET evett, Benedek meg 25 gr-okat fogyaszt. Ja kérem!
Edi ma ellátott minket egy koraszülöttes könyvvel, ami 100 oldalas, és aminek az első 45 oldalát nem szabad elolvasnom, mert ijesztő képek és betegségek vannak benne. Peti most olvassa éppen a könyvet, hogy elolvashatom-e egyáltalán. Kac-kac már mindenki félt a parától.
Nem is meséltem, hogy a múlt héten a koraszülöttes osztály költözése előtt, amikor a kicsik még a régi helyiségben voltak összezsúfolódva meséltem egyszer a M. néninek, hogy nem láttam a Panna arcát, mert egy gép pont eltakarta. M. néni nemes egyszerűséggel kérdezte meg, hogy miért nem vágtam ki a gépet a francba onnan. Mondtam, hogy azért mert lehet, hogy pont az én gyerekemet tartja életben. Ezen jót röhögtünk.
Ma meg az Edis könyvet tanulmányozva Peti és M. néni heves lelkendezéssel nézték a menő, hiper-szuper gépeket, amikkel körülveszik a gyerekeket és hogy milyen jó lenne, ha lennének itt Pécsett is ilyenek. Aztán megállapították, hogy hetek óta azért izgul mindenki, hogy rácsos ágyban feküdjenek a gyerekek s ne gépeken, így ezen is nevettünk.
Mise közben meg Peti megkérdezte Edit, hogy nem gáz-e, hogy nem záródik a Benedek inkubátorának az ajtaja. Mire Edi elkezdte lelkesen ecsetelni, hogy biztos kicserélték Benedek gépét valami szxxxrra. Mikor látta, hogy mindjárt kidölünk a padból közölte, hogy persze az nem olyan rossz ám. (Tényleg nem rossz, szóval vicces volt.)
Hát ennyi.
Az amcsi cumi projekt bebukott, Edi szerint nem jó típus ez a babáknak, így majd keres ő a neten. Szóval kösz mindenkinek (Kisi és Ákos), aki felajánlotta, hogy segít beszerezni kinntről, de most "B" terv van életben.
Ma bedugtam egyébként Panna szájába az ujját (mégicsak olcsóbb, ha azt szopja - hahaha), aztán megrémülve vettem ki, hiszen ha szonda van az orrában én meg a szájába teszem az ujját, akkor légmentesen lezárom minden lélegzőszervét. Még a végén kihevernek minden betegséget és én ölöm meg! (Utólag azonban kiderült, hogy a babák kizárólag orron át lélegeznek, úgyhogy nem gáz ha szopja az ujját. Miket tud meg az ember!)
Hát ennyi történt ma.
1 megjegyzés:
Sziasztok!
Örülök nagyon a jó híreknek! Drágám, komolyan mondom, egy író veszett el benned, nagyon élvezetesek a bejegyzéseid, csak így tovább, aztán hazamenetel után is szórakoztass majd minket a sztorikkal! :D
Bébik, hajrá, mindjárt itt lesz a kétkiló!!! A.
Megjegyzés küldése