Esznek, alszanak, napi egy hiszti mindegyiknél, de ez még belefér. Szopizásban egyre ügyesebbek, de sose szívnak le eleget, kezdenek rájönni, hogy a végén úgyis lecsúszik az, amiért már küzdeni se kell. Majd három kiló után bekeményítünk és pár napig csak szopit kapnak. (Vagy nem.)
Benedek elérte a 2.550gr-ot, Panna pedig a 2.290gr-ot. Szóval nemsokára reméljük beérünk egy átlag súllyal született babát.
Alig várom, hogy kezdjenek látni, jó lenne ha szemmel tudnának követni. Vagy rá tudnának fogni valamire. Szóval, ha lenne valami nagy fejlődés. De persze így is tökéletesek.
A bevásárolt 360 pelenkának pedig lassan a feléhez közeledünk, ami kicsit rémisztő, holott nem cserélek szire-szóra mindig. Sőt.
Ma megpróbáltam a két gyerek egyszerre való szoptatását, persze nem ment. Benedek - aki már helyzetben volt - ugyan rá se bagózott Pannára, aki másodiknak érkezett, de Panna lelkileg összetört, hogy már van valaki előtte. Vagy legalábbis ordított szegénykém. Úgyhogy ezzel egy ideig nem próbálkozunk. Jelzem nehogy azt higgye valaki, hogy a kettős szoptatást meg lehet oldani egyedül: még egy ember kell, aki rám pakolja, aztán leveszi őket. Legalábbis én még nem merem egy kézzel pakolgatni a gyerekeket.
A tornában is egyre ügyesebbek, Panna sokáig tudja tartani a fejét, akár a négy öt felülés közben is. Benedek lustább, az első felülésnél megmutatja, hogy tudja, aztán a következő háromnál, hogy nem akarja. A fordulgatást is tanulják (néha már kitámasztanak) és a kúszásnál is ügyesednek. Ez utóbbiban Benedek az ász, lévén ilyenkor már éhes (ha ébren van éhes) és úgy hisztizik, hogy rúgja a földet, tehát halad előre (persze a kezemben és segítségemmel - nem igazi kúszás).
Szóval ennyi történt velünk.
Jövő kedden megyünk neurológushoz és szemészhez ismét.
Azt nem is írtam, hogy a körzeti doki talált köldöksérvet és szívritmus zavart is nálunk (mármint a gyerekeknél), de amióta nálunk vannak a kis büdösök, az ilyen apróságok már annyira nem hatnak meg. Láthatóan egészségesek és fejlődnek, és nincs bajuk.
Majd kinőnek mindent.
Alig várom, hogy kezdjenek látni, jó lenne ha szemmel tudnának követni. Vagy rá tudnának fogni valamire. Szóval, ha lenne valami nagy fejlődés. De persze így is tökéletesek.
A bevásárolt 360 pelenkának pedig lassan a feléhez közeledünk, ami kicsit rémisztő, holott nem cserélek szire-szóra mindig. Sőt.
Ma megpróbáltam a két gyerek egyszerre való szoptatását, persze nem ment. Benedek - aki már helyzetben volt - ugyan rá se bagózott Pannára, aki másodiknak érkezett, de Panna lelkileg összetört, hogy már van valaki előtte. Vagy legalábbis ordított szegénykém. Úgyhogy ezzel egy ideig nem próbálkozunk. Jelzem nehogy azt higgye valaki, hogy a kettős szoptatást meg lehet oldani egyedül: még egy ember kell, aki rám pakolja, aztán leveszi őket. Legalábbis én még nem merem egy kézzel pakolgatni a gyerekeket.
A tornában is egyre ügyesebbek, Panna sokáig tudja tartani a fejét, akár a négy öt felülés közben is. Benedek lustább, az első felülésnél megmutatja, hogy tudja, aztán a következő háromnál, hogy nem akarja. A fordulgatást is tanulják (néha már kitámasztanak) és a kúszásnál is ügyesednek. Ez utóbbiban Benedek az ász, lévén ilyenkor már éhes (ha ébren van éhes) és úgy hisztizik, hogy rúgja a földet, tehát halad előre (persze a kezemben és segítségemmel - nem igazi kúszás).
Szóval ennyi történt velünk.
Jövő kedden megyünk neurológushoz és szemészhez ismét.
Azt nem is írtam, hogy a körzeti doki talált köldöksérvet és szívritmus zavart is nálunk (mármint a gyerekeknél), de amióta nálunk vannak a kis büdösök, az ilyen apróságok már annyira nem hatnak meg. Láthatóan egészségesek és fejlődnek, és nincs bajuk.
Majd kinőnek mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése