2009. augusztus 25-26. - Túl szemészen és neurológuson

Megjártuk az orvosokat, és senki nem talált semmit. Sem a szemész, sem a fejlődés neurológus. Egyszóval tökéletesek és hibátlanok a gyerekek, nem lehet rajtuk hibát találni. Kiderült, hogy a szívritmus zavar sem áll fenn. Tudtam én, hogy nem kell már aggódni. (Üzenem neked Zoli, hogy igazad volt mindenben.)
Megjegyzem: tornáztattuk a kicsiket már naponta négyszer és aggódtam, hogy hatszor kellene a Katona módszerről szóló internetes leírások alapján. Márpedig, ha hatszor tornázunk, akkor valóban végigér a nap, és sem ők, sem én nem alszom. Nem mintha lusta lennék, de a gyerekeknek papírjuk van arról, hogy aludniuk kell, én meg nem akarnék hisztigép lenni, tehát szeretnék aludni minél többet. Erre a neurológus közölte, hogy nem is kell nekik torna, nem kell tornáztatnunk őket. Éljen!!!! Mostantól csak akkor tornázunk, ha foglalkozni akarunk a gyerekekkel.
A neurológus egyébként a reflexeit vizsgálja a gyerekeknek. Ennek során volt egy olyan mozdulat, amikor fogja a gyerek popóját és a fejét egy-egy kézzel. Majd a gyerek fejét elengedi és fél méterrel lejjebb elkapja. Nem vicc!!!! Anyósom és én is akkorát ugrottunk! A mi reflexeink tehát működnek.
Benedek most 2.700gr, Panna pedig 2.400gr. És nőnek mint a bolondgomba. Egyébként jó gyerekek, szavukat néha-néha hallani - mint a mellékelt kép mutatja -, de korántsem annyit (még), amennyire felkészítettek minket. Nyekergés, kósza hisztik vannak, de nem súlyos. És kicsit mindig hagyom őket sírni, mert tényleg úgy van, hogy nagyon sokszor nincs bajuk, csak felsírnak. Ha pedig hagyom őket, visszaalszanak.
Szóval túlélhető a dolog - eddig.