A mai nap is ragyogó volt.
A gyerekek közül ma Pannát próbáltam meg megetetni, ő ugyan szopott, de nem nyelte le. Meg Benedek szívásához képest az övé csak próbálkozás. Nem baj, sokkal, de sokkal kisebb, mint Benedek, van még ideje megtanulni. Benedek pedig délben 20gr-ot, este pedig 30 gr-ot evett. Az adagja 40 gr. Így ha megtanulja azt is kiszívni, nem kell majd részéről idővel pumpálni. Az pedig nagy időspórolás lenne, most ugyanis egy és negyed óra a két gyerek etetése, és itthon még fejek is. Tehát összesen két óra (mert egy fejés 3/4) az etetés, és három óránként kell majd etetni őket.
Megkérdeztem a körzeti gyerekorvost a gyerekek szeme ügyében - amit ugye holnap vizsgálnak meg - és én azt vettem ki a szavaiból, hogyha az egyes és kettes zóna beereződött a szemükben, akkor már teljesen vakok nem lehetnek. Persze cél a tökéletes látás, meg sose lehet tudni. stb., stb., stb. Kedden jön a gyerekszemorvos, élet és halál ura.
Benedek egyébként nem apnoézott egész nap - az esti etetésig. Amikor eljöttem akkor viszont beriasztott a gépe. Hát remélem ez nem veti vissza a hazajövetelt, ami ha jól számolom, akkor az szerda vagy csütörtök lesz. Én szerdára számolok, és legfeljebb csütörtök. Ha pedig a jövő hétre áttolódik minden, akkor szerintem már Pannácskával együtt jönnek, a kiccsaj ugyanis 1.850 gr.
Megint beszélgettünk szülökkel és megállapítottam, hogy igenis, bármily rossznak is tünik, mi még kispisták vagyunk bánat, vagy szerencsétlenség dolgában. (Mondjuk mostanában csak örömnap van.) Az egyik szülőpár mesélte ugyanis, hogy volt egy gyermekük ezelőtt nyolc évvel, aki agyvérzést kapott születéskor, öt hónapig volt kórházban és végül meghalt (tehát ők akkor egy kómában levő gyereket látogattak öt hónapig, nem úgy mint mi most a gyerekeket). Ezt követően nyolc évig nem jött össze újabb baba, pedig 5 lombikprogramon vettek részt. És amikor feladták, akkor esett teherbe az anyuka azzal a kisbabával, akit már szintén hat hete látogatnak, mert szintén koraszülött és légzéskihagyásos. És mosolyognak, és boldogok. El vagyok kényeztetve.
Újabb fejlemény kiságy ügyben.
Ma délután lefestettem az összerakott kiságyat és nagyon büszkék voltunk, hogy alakul a gyerekszoba. Erre este jött a bátyám a szekrénnyel, amit vasárnap vettünk, ránézett a kiságyra és megállapította, hogy nem fogjuk tudni az ajtók szélessége miatt bevinni a gyerekszobába. Tényleg. Szóval majd az ablakon kell beadni a cirka negyven kilós, foghatatlan kiságyat, amihez legalább négy ember kell. Hurrá! Az egész város a mi kiságyainkkal szórakozik.
Hát ennyi történt ma.
Hihetetlen, hogy nem sokára itthon fognak szuszogni a csimborasszók.
A gyerekek közül ma Pannát próbáltam meg megetetni, ő ugyan szopott, de nem nyelte le. Meg Benedek szívásához képest az övé csak próbálkozás. Nem baj, sokkal, de sokkal kisebb, mint Benedek, van még ideje megtanulni. Benedek pedig délben 20gr-ot, este pedig 30 gr-ot evett. Az adagja 40 gr. Így ha megtanulja azt is kiszívni, nem kell majd részéről idővel pumpálni. Az pedig nagy időspórolás lenne, most ugyanis egy és negyed óra a két gyerek etetése, és itthon még fejek is. Tehát összesen két óra (mert egy fejés 3/4) az etetés, és három óránként kell majd etetni őket.
Megkérdeztem a körzeti gyerekorvost a gyerekek szeme ügyében - amit ugye holnap vizsgálnak meg - és én azt vettem ki a szavaiból, hogyha az egyes és kettes zóna beereződött a szemükben, akkor már teljesen vakok nem lehetnek. Persze cél a tökéletes látás, meg sose lehet tudni. stb., stb., stb. Kedden jön a gyerekszemorvos, élet és halál ura.
Benedek egyébként nem apnoézott egész nap - az esti etetésig. Amikor eljöttem akkor viszont beriasztott a gépe. Hát remélem ez nem veti vissza a hazajövetelt, ami ha jól számolom, akkor az szerda vagy csütörtök lesz. Én szerdára számolok, és legfeljebb csütörtök. Ha pedig a jövő hétre áttolódik minden, akkor szerintem már Pannácskával együtt jönnek, a kiccsaj ugyanis 1.850 gr.
Megint beszélgettünk szülökkel és megállapítottam, hogy igenis, bármily rossznak is tünik, mi még kispisták vagyunk bánat, vagy szerencsétlenség dolgában. (Mondjuk mostanában csak örömnap van.) Az egyik szülőpár mesélte ugyanis, hogy volt egy gyermekük ezelőtt nyolc évvel, aki agyvérzést kapott születéskor, öt hónapig volt kórházban és végül meghalt (tehát ők akkor egy kómában levő gyereket látogattak öt hónapig, nem úgy mint mi most a gyerekeket). Ezt követően nyolc évig nem jött össze újabb baba, pedig 5 lombikprogramon vettek részt. És amikor feladták, akkor esett teherbe az anyuka azzal a kisbabával, akit már szintén hat hete látogatnak, mert szintén koraszülött és légzéskihagyásos. És mosolyognak, és boldogok. El vagyok kényeztetve.
Újabb fejlemény kiságy ügyben.
Ma délután lefestettem az összerakott kiságyat és nagyon büszkék voltunk, hogy alakul a gyerekszoba. Erre este jött a bátyám a szekrénnyel, amit vasárnap vettünk, ránézett a kiságyra és megállapította, hogy nem fogjuk tudni az ajtók szélessége miatt bevinni a gyerekszobába. Tényleg. Szóval majd az ablakon kell beadni a cirka negyven kilós, foghatatlan kiságyat, amihez legalább négy ember kell. Hurrá! Az egész város a mi kiságyainkkal szórakozik.
Hát ennyi történt ma.
Hihetetlen, hogy nem sokára itthon fognak szuszogni a csimborasszók.
1 megjegyzés:
Boldog szülinapot mindenkinek!
Nagyon örülök nektek. Élvezd ki az utolsó napjaidat, mert hamarosan egy szusszanásnyi idő(d/tök) sem lesz.
Egy, azaz két nagy kalappal a hazaköltözéshez, szorítok, hogy szerda legyen! :D
Megjegyzés küldése