Először jöjjenek a tények:
Benedek 3.290gr volt tegnapelőtt, Panna pedig 2.900 gr. Tehát elértük a normál időre és súllyal született gyermekek súlyát és ez - mint az a fotókon is látszik - a gyerekeken is látható. Ezenkívül, még mindig nincs papírunk arról, hogy betegek lennének. Előbb fog egy orvos meghalni, mint kimondani, hogy nincs semmi baj a kicsikkel, úgyhogy addig jó, amíg nincs papírunk arról, hogy betegek lennének. A torna már beépült a napirendünkbe, Benedek zseniálisan nyomja, Panna kicsit lustábban.
Voltunk a városban is már kétszer sétálni. Az valami fantasztikus élmény. Idegenek és ismerősök garmadája áll meg csodálni a két gyereket. Ideje dicséreteket bezsebelni. Eddig javarészt csak orvosok látták őket és ők ugye kritikusak.
Viszont a hétvégét kórházban töltöttem Pannával, ugyanis hőemelkedése volt, tüsszögött, náthás volt és mindemellett a napi egy hányást sikerült napi kettőre felvinnie. A kórházi élmény egyrészt jó volt, mivel Pannácskával kapcsolatunk elmélyült, jó volt csak vele lenni kicsikét, végre nem éreztem úgy, hogy a két gyerek között futkosok. Most csak Panna volt szeretgetve benn a kórházban. Összehasonlíthatatlan volt a benti állapot a hazaival a tekintetben, hogy nem kellett az órát nézni minden etetésnél, hogy a másik gyerek nem sír-e még fel. Volt idő együtt lenni, együtt aludni. Benedek ezalatt anyukámmal és Petivel volt itthon. Lehet ezt (hogy a két gyereket külön-külön szeretgetjük) ismételgetni kell néha. Viszont megállapították, hogy Pannának vérszegénysége, sárgasága, náthája és baktériuma van (hatásszünet) - amikre nem kell szedni semmit, majd elmúlnak. Egyedül a vérszegénységre kell vasat szedni, amitől viszont székrekedése lesz. A hányásnál meg elő kell etetni Pannácskát anti-refluxos táppal, és így nem fog hányni. Szóval világmegváltó gyógyítás nem történt, és hazajöhettünk.
A jövő és eheti programunk az lesz, hogy minél többre emeljem a szoptatások számát és minél többször próbálom őket egyszerre szoptatni. Majd meglátjuk sikerül-e, hatalmas fegyvertény lenne, ha összejönne. Eddig csak napközben szoptattam, akkor is vagy egyiket, vagy másikat, éjszaka könnyebb és gyorsabb volt a cumi. No meg biztosabb, hogy lemegy az adag. De mivel újabban tökölnek a gyerekek, lehet a cumi sem gyorsabb és lehet mellből többet szívnak néha néha. Majd meglátjuk.
Tehát ez a hét sem volt mentes pániktól, de azért alakulunk lassacskán. Íme még két fotó a gyermekekről.
Benedek 3.290gr volt tegnapelőtt, Panna pedig 2.900 gr. Tehát elértük a normál időre és súllyal született gyermekek súlyát és ez - mint az a fotókon is látszik - a gyerekeken is látható. Ezenkívül, még mindig nincs papírunk arról, hogy betegek lennének. Előbb fog egy orvos meghalni, mint kimondani, hogy nincs semmi baj a kicsikkel, úgyhogy addig jó, amíg nincs papírunk arról, hogy betegek lennének. A torna már beépült a napirendünkbe, Benedek zseniálisan nyomja, Panna kicsit lustábban.
Voltunk a városban is már kétszer sétálni. Az valami fantasztikus élmény. Idegenek és ismerősök garmadája áll meg csodálni a két gyereket. Ideje dicséreteket bezsebelni. Eddig javarészt csak orvosok látták őket és ők ugye kritikusak.
Viszont a hétvégét kórházban töltöttem Pannával, ugyanis hőemelkedése volt, tüsszögött, náthás volt és mindemellett a napi egy hányást sikerült napi kettőre felvinnie. A kórházi élmény egyrészt jó volt, mivel Pannácskával kapcsolatunk elmélyült, jó volt csak vele lenni kicsikét, végre nem éreztem úgy, hogy a két gyerek között futkosok. Most csak Panna volt szeretgetve benn a kórházban. Összehasonlíthatatlan volt a benti állapot a hazaival a tekintetben, hogy nem kellett az órát nézni minden etetésnél, hogy a másik gyerek nem sír-e még fel. Volt idő együtt lenni, együtt aludni. Benedek ezalatt anyukámmal és Petivel volt itthon. Lehet ezt (hogy a két gyereket külön-külön szeretgetjük) ismételgetni kell néha. Viszont megállapították, hogy Pannának vérszegénysége, sárgasága, náthája és baktériuma van (hatásszünet) - amikre nem kell szedni semmit, majd elmúlnak. Egyedül a vérszegénységre kell vasat szedni, amitől viszont székrekedése lesz. A hányásnál meg elő kell etetni Pannácskát anti-refluxos táppal, és így nem fog hányni. Szóval világmegváltó gyógyítás nem történt, és hazajöhettünk.
A jövő és eheti programunk az lesz, hogy minél többre emeljem a szoptatások számát és minél többször próbálom őket egyszerre szoptatni. Majd meglátjuk sikerül-e, hatalmas fegyvertény lenne, ha összejönne. Eddig csak napközben szoptattam, akkor is vagy egyiket, vagy másikat, éjszaka könnyebb és gyorsabb volt a cumi. No meg biztosabb, hogy lemegy az adag. De mivel újabban tökölnek a gyerekek, lehet a cumi sem gyorsabb és lehet mellből többet szívnak néha néha. Majd meglátjuk.
Tehát ez a hét sem volt mentes pániktól, de azért alakulunk lassacskán. Íme még két fotó a gyermekekről.
3 megjegyzés:
menjünk együtt is sétálni!!!!
Oké, de legfeljebb péntek jó. (Tudod, torna, torna torna, ráadásul jön a dédnagypapa gyereket nézni.)
oksi! Nagypapi már Dédpapi :D
holnap hívlak egyeztetni!
Megjegyzés küldése