A bébik túlestek életük első kirándulásán. No persze igen kicsi volt, voltaképpen a Tettyét jártuk körbe, de mivel eredetileg Óbányára készültünk és csak a véletlenek sorozatából csökkent a táv kicsire, igenis kirándulásnak tekinthető. (Legfőképpen azért, mert a két szülő a négy-négy kilós gyerekkel már a Tettyén szuszogott.) Teszek is fel erről fotót, mely beillik babahordozós reklámnak. A babahordozás valóban nagy találmány, bár nekünk ehhez (is) két ember kell.
Kérdés viszont az, hogy ha az ember babákat hordoz, hogyan oldja meg a pisiléses problémáit?
Halottak napja alkalmából ugyanis voltunk temetőlátogatáson, ahol ugye a sírok közötti jövés-menéshez, valamint az embertömeghez nem lehet ikerbabakocsit alkalmazni. Ezért babahordozóval mentünk. Igenám, de apukára rájött a pisilés, és hát a temetőben mégsem lehet egy fához odaállni. Csak úgy a gyereket nem lehet a földre lerakni. Én Pannát, krizantémot és gyertyákat tartottam tehát nem tudtam fogni Bencsúrt. Így Bencsúrbandi életében először megjárta a férfi nyilvános wc-t, ahol nagy sikert aratott.
Legalábbis, amikor kint vártam a Petire, egy wc-ből távozó férfi odajött és gratulált a gyerekekhez.
És mondja valaki, hogy nem segítőkészek a férfiak: egy férfi felajánlotta Petinek, hogy segít begombolni a nadrágját, miután látta, hogy Peti egy kézzel, gyerekkel, hordozóval csak nehézkesen boldogul.
Hát a következő wc-be érkezőnek elég bizarr lett volna a jelenet...
Ebben a gyönyörű napsütésben egyébként öröm a sétáltatás, igazi kismama dolgok ezek. Pénteken és szombaton is volt séta-séta-séta. Nem, én nem akarok visszamenni hat hónapon belül dolgozni. Aki dolgozik az ősztől tavaszig nem is látja a napot, tudom. Mindig is az ilyen napsütéses napokért irigyeltem a kismamákat.
De azért próbára teszik a türelmünket a kicsik:
Pannácska a négykilóhoz vezető utat (melytől már csak 90 gr. választ el) elaprózza, tíz grammokat hízik, pedig már minden fürdetéhez és méréshez hűtjük a pezsgőt. Szerintem direkt csinálja. Állítom, hogy mint egy guru levegőbe tudja emelni a testét a mérlegen.
Persze továbbra is le-le hányogat. Jaj erről jut eszembe. A félreértések elkerülése végett pontosítom, hogy amikor Panna hány, akkor nem egy aranyos kis tejfolt csurog le a szája szélén, hanem a gyerek szájából sugárban dől a tej. Ilyenkor csavarni lehet az én és az ő ruhájából a cuccost, és tócsában állok. Ráadásul nem csak a pont megevett adag, hanem az előző adag vége is visszajön. Tehát a gyerek üvölt, mert meg van ijedve, és mert éhes. Az etetés Pannára eső része pedig újrakezdődik. (= három gyerek etetése.) Szóval szerintem nem nyafogok hiába.
Mi van még mesélni való...
Bencsúrbandi és Pannácska a héten felfedezték a kis kezüket, Bencsúrbandi már szopogatja a kis öklét, Pannácska még csak nézegeti és beszél hozzá.
És a gyerekek kedvéért a héten megint tanultam vezetni. Amíg anyukám a gyerekeket legeltette, nagypapával elmentünk kocsikázni a városba. Nagypapa szerint jól vezetek, négyesre értékelte a stílusomat. Dicséretét azonban kétségbe vonta, hogy egyik kezével - amikor szerinte lassan fékeznem kellett volna (persze csak ha én is úgy gondolom) - mindig rátámaszkodott a műszerfalra.
Ezek a férfiak ilyenek.
Peti mindig a lábával fékez az anyósülésen.
Végül dicsekszem: tegnap éjszaka sikerült fél liter tejet lefejnem.
Kezdek azonosulni az Unió ellen tüntető tejtermelők problémáival.
Kérdés viszont az, hogy ha az ember babákat hordoz, hogyan oldja meg a pisiléses problémáit?
Halottak napja alkalmából ugyanis voltunk temetőlátogatáson, ahol ugye a sírok közötti jövés-menéshez, valamint az embertömeghez nem lehet ikerbabakocsit alkalmazni. Ezért babahordozóval mentünk. Igenám, de apukára rájött a pisilés, és hát a temetőben mégsem lehet egy fához odaállni. Csak úgy a gyereket nem lehet a földre lerakni. Én Pannát, krizantémot és gyertyákat tartottam tehát nem tudtam fogni Bencsúrt. Így Bencsúrbandi életében először megjárta a férfi nyilvános wc-t, ahol nagy sikert aratott.
Legalábbis, amikor kint vártam a Petire, egy wc-ből távozó férfi odajött és gratulált a gyerekekhez.
És mondja valaki, hogy nem segítőkészek a férfiak: egy férfi felajánlotta Petinek, hogy segít begombolni a nadrágját, miután látta, hogy Peti egy kézzel, gyerekkel, hordozóval csak nehézkesen boldogul.
Hát a következő wc-be érkezőnek elég bizarr lett volna a jelenet...
Ebben a gyönyörű napsütésben egyébként öröm a sétáltatás, igazi kismama dolgok ezek. Pénteken és szombaton is volt séta-séta-séta. Nem, én nem akarok visszamenni hat hónapon belül dolgozni. Aki dolgozik az ősztől tavaszig nem is látja a napot, tudom. Mindig is az ilyen napsütéses napokért irigyeltem a kismamákat.
De azért próbára teszik a türelmünket a kicsik:
Pannácska a négykilóhoz vezető utat (melytől már csak 90 gr. választ el) elaprózza, tíz grammokat hízik, pedig már minden fürdetéhez és méréshez hűtjük a pezsgőt. Szerintem direkt csinálja. Állítom, hogy mint egy guru levegőbe tudja emelni a testét a mérlegen.
Persze továbbra is le-le hányogat. Jaj erről jut eszembe. A félreértések elkerülése végett pontosítom, hogy amikor Panna hány, akkor nem egy aranyos kis tejfolt csurog le a szája szélén, hanem a gyerek szájából sugárban dől a tej. Ilyenkor csavarni lehet az én és az ő ruhájából a cuccost, és tócsában állok. Ráadásul nem csak a pont megevett adag, hanem az előző adag vége is visszajön. Tehát a gyerek üvölt, mert meg van ijedve, és mert éhes. Az etetés Pannára eső része pedig újrakezdődik. (= három gyerek etetése.) Szóval szerintem nem nyafogok hiába.
Mi van még mesélni való...
Bencsúrbandi és Pannácska a héten felfedezték a kis kezüket, Bencsúrbandi már szopogatja a kis öklét, Pannácska még csak nézegeti és beszél hozzá.
És a gyerekek kedvéért a héten megint tanultam vezetni. Amíg anyukám a gyerekeket legeltette, nagypapával elmentünk kocsikázni a városba. Nagypapa szerint jól vezetek, négyesre értékelte a stílusomat. Dicséretét azonban kétségbe vonta, hogy egyik kezével - amikor szerinte lassan fékeznem kellett volna (persze csak ha én is úgy gondolom) - mindig rátámaszkodott a műszerfalra.
Ezek a férfiak ilyenek.
Peti mindig a lábával fékez az anyósülésen.
Végül dicsekszem: tegnap éjszaka sikerült fél liter tejet lefejnem.
Kezdek azonosulni az Unió ellen tüntető tejtermelők problémáival.
3 megjegyzés:
Hát anyám,hogy neked milyen jókat lehet röhögni.
Milyent egy kicsit felszabadulsz,mehetnél a showder klubba!!
Hát ez a begombolom a nadrágját,hát ettől hangosan kellett nevetnem:)))
Amúgy nagyon szépek vagytok a képen,és a hányás ellenére is szépen fejlődik mindkét gyerek.
Nekem is elég bukós volt a lányom,így büfiztetéskor automatikusan álltunk a parkettára vagy a járólapra.:)
Kory
Zizu:
Legközelebb megbeszéljük a hordozós problémáidat! Kettőt is lehet egyedül is!!
Hát ez remek! Zit, dícsértem már a humorodat? :)
Anyu is szokta olvasni a élettörténeteteket (nagyon szurkol Nektek) és könnyesre nevette magát.
A humor mögött meg látszik, hogy mennyit foglalkoztok Velük, mennyit küzdötök... Elismerés!
(showder klub jó ötlet, elküldjük a nevezést a nevedben :))
Megjegyzés küldése